Elrabolva

Szerepjáték!

A számítógépénél ül, épp’ frissíti a weboldalát, amikor újabb felkérés érkezik. Profi emberrabló . A megrendelők e-mailben írják le neki, mit akarnak pontosan, mit tegyen velük, ő pedig valóra váltja a fantáziáikat. Nem kér pénzt a szolgáltatásáért. Ehelyett egy megállapodást írat alá az ügyfeleivel, és képeket, videókat tesz fel a weboldalára.

Sokat hallottál az oldalról, és hogy mit csinál. Hónapok óta gondolkodsz rajta. Végül összeszeded a bátorságodat, és elküldöd neki az e-mailt. „Helló, azt akarom, hogy rabolj el. Ejts foglyul és kényszeríts, hogy mindent tegyek meg, amit csak akarsz! Alázz, kínozz, ahogy csak kedved tartja! Tarts fogva egy teljes héten keresztül!”

Átolvassa az e-mailt. Korábban is kapott már hasonlókat. Igaz, még soha senki nem akart ilyen hosszú fogságot. Válaszol. „Mik a határaid? Mi lesz a biztonsági szó?” Túl gyorsan válaszol, ez idegesít egy kicsit. „Semmi. Teljesen kiszolgáltatom magamat. Nincsenek határok, nincs biztonsági szó.” Hátradől, gondolkodik a válaszon. „Egy hét hosszú idő. Nem lesz valakinek furcsa, hogy eltűntél?” Ennek a kérdésnek megválaszolása még jobban megijeszt, mint az e-mail megírása. „Nem. Egyedül élek, nincs családom és szabadúszó vagyok. A következő két hónapban nincsenek ügyfeleim. A barátaim pedig megszokták, hogy akár hónapokra is eltűnök." Tétovázol, mielőtt rákattintanál az „elküld”-re. Tudod, hogy azt mondod neki, sokáig tart, mire bárki észreveszi, hogy eltűntél, a bizonyítékok a történtekről már elérhetetlenek. Elrabolhat, és soha nem enged szabadon. Ez a lehetőség benedvesít, miközben elküldöd az üzenetet. Elmosolyodik, miközben olvassa a válaszodat. Visszaír. „Akkor minden rendben. Pár nap múlva megkapod a megállapodás két példányát. Mindkettőt aláírod, és az egyiket visszaküldöd, a másikat megőrzöd. Valamikor a következő hónapban találkozunk. Megpróbálhatsz majd ellenállni ahogy csak tudsz, de ne aggódj, profi vagyok, tudom mit csinálok.” Megborzongsz a gondolattól, kezed mégis a combjaid közé téved, hogy magadhoz nyúlj.

Három héttel később az ágyadban alszol. Arra riadsz, hogy erős kezek szorítanak le és tapasztják be a szádat. Sötét van, nem látsz semmit, de érzed, hogy a vállaidon térdel, és megakadályozza, hogy mozogj. Vajon ő az, akinek azt mondtad, hogy raboljon el? Vagy valaki más? Valaki, aki megöl, ha végzett. Aztán érzed a torkodon a kést. Lassan lecsúsztatja a mellbimbóidhoz. Halkan azt súgja a füledbe: „Ha egyetlen hangot adsz, levágom az átkozott mellbimbódat, megértetted ribanc?” Rettegve bólintasz. Leveszi a kezét a szádról. Levegőt veszel, hogy segítségért kiálts, de azonnal kapsz egy pofont visszakézből. Az ütéstől eláll a lélegzeted, a füled cseng. „Hülye kurva! Azt hiszed, hogy okos vagy? Ezt még megbánod!” Még mindig levegőért kapkodsz, amikor egy golyós pecket nyom a szádba. Akkorát, hogy fáj az állkapcsod, ahogy feszíti. Újra erősen pofon vág, majd feláll, és hasra fordít. Egyik térde a nyakadon, így tart. Fogja a csuklóidat és ragasztószalaggal egymáshoz rögzíti őket. „Rendben, te baszni való ribanc, most kirándulunk egy kicsit.” Felállít. Egy szál bugyiban vagy. Előveszi a kését és azt is levágja rólad. „Ne aggódj, ribanc, ahová mész ott nem lesz rá szükséged.” Sírni kezdesz. Csupasz puncidon érzed a hideg éjszakai levegőt. Előrelök, ki a hálószoba ajtaján. Megállít a bejárati ajtónál, rád tesz egy fojtó kutyanyakörvet, és felcsatolja a pórázt. Ezután kivezet az ajtón. Reménykedsz, talán valaki kinéz az ablakán, vagy jön egy autó, észrevesznek, és hívják a rendőröket. De senkit nem látsz. Egy ablak nélküli fekete furgonhoz húz, és kinyitja a hátulját. Próbálsz ellenkezni, tudod, onnan nincs többé visszaút. Keményen a fenekedre csap, megesküdnél, hogy a csattanás két háztömbbel arrébb is hallható volt, de sehol senki, aki segíthetne. Újra elsírod magad, ahogy a furgonba lök. Keményen a padlóra nyom. Megfogja a lábaidat, és a bokáidat is össze-ragasztószalagozza. „Nagyon jól fogunk együtt szórakozni! De először is nem szeretném, ha unatkoznál az úton.” Elővesz két óriási dildót. Az egyiket a puncidba dugja és bekapcsolja. Olyan erős, hogy minden félelmed ellenére, a csiklód vibrálása azonnal felizgat. Tekeregsz a csípőddel, minden más elhomályosul, csak a puncidat érzed. Alig veszed észre, hogy megfordít, felemeli a feneked, és széthúzza a farpofáid. Azt már érzékeled, amikor a második vibrátort a száraz ánuszodba erőlteti. Sikítasz a szájgolyóba, de alig hallatszik. Sírsz. Fájdalmaid ellenére, a puncidban a vibrátor újra elvonja a figyelmedet, és amikor bekapcsolja a másikat a fenekedben, elélvezel. „Az én kis ribancom. Már nedves, pedig még el sem kezdtem. Ez az te kis kurva! Élvezd az utazást!” Bezárja az ajtót, te meg csak sírsz, miközben újabb orgazmus ráz meg, összekeveredve a fenekedben lévő fájdalommal.

Néhány órával később a furgon megáll. Észre sem veszed, hogy a számtalan orgazmustól teljesen elgyengültél, és többször el is ájultál. A végére az ánuszod fájdalma is teljesen elhalványult, élvezetbe fordult. A combod ragad a puncid váladékaitól, a vibrátorok akkumulátorai rég lemerültek. Megmarkol a hajadnál fogva, és felhúz. „Ideje felébredni szajha! Üdvözöllek az új otthonodban.” Körülnézel. Úgy néz ki, mint bármely más közönséges ház. Kinyitja a hátsó bejáratot, ami szintén nem különbözik semmiben egy átlagos hátsó bejárattól, és levezet a pincébe. A pince viszont olyan, mint egy középkori kínzókamra, oszlopokkal és állványokkal. Az egyik falon láncok lógnak, a mennyezet pedig kampókkal van tele. A sarokban egy ketrec áll, oda lök be. Kihúzza a dildókat. Felnyögsz. Olyan régóta benned voltak, hogy szinte már részeiddé váltak. Nem kell sokáig aggódnod, mert máris két másikkal tér vissza, amik vezetékesek, a falban lévő áramforrásokhoz kötve. „Vigyázni fogok rád ribanc! Látod, ezek nem fognak lemerülni?!” Nyögsz, miközben mindkettőt beléd tolja és bekapcsolja. Újra megfogja a bokáidat, és a ketrec ellentétes oldalaihoz ragasztószalagozza őket, jó nagy terpeszben. Elővesz egy fényképezőgépet, és készít néhány fotót. „Nagyon feldobod majd a weboldalamat te kis kurva!” Végigsimít széttárt combjaidon, amiken még mindig ott vannak puncid rászáradt nedvei. „Igen, nagyon népszerű leszel!”