Jól megérdemelt büntetés

Fiktív

Belépett a szobába... Meztelenül, pont ahogy mondtam neki, kezeiben tartva ruháit, szépen összehajtogatva. Lehajtott fejjel állt ott, hosszú haja lelógott éppen csak a megmerevedett bimbói felé.
-Gyere ide - szóltam hozzá - add ide szépen a ruháidat - mondtam majd megsimogattam az arcát, de még mindíg le volt hajtva a feje, láttam rajta hogy meg van illetődve.
Elvettem a kezéből a ruhákat majd gondosan letettem az ágy meletti fotelbe.
-Nézz rám - mondtam neki, de nem mozdult, továbbra is lefelé nézett a földre.
-Miért nem nézel rám? Félsz?
-N..nem - felelte, pontosan tudtam hogy nem félt, sőt azt is hogy miért nem mert rám nézni.
-Hát akkor? - kérdeztem kicsit felemelve a hangom, és mellé sétáltam
-Csak nem szeretem ha meztelenül vagyok... zavar mert csúnya vagyok! - majd kezeivel eltakarta melleit, tudta hogy ezt nem szeretem, számomra igéző a női test látványa
-Hogy micsoda? - Egy nagyot csaptam a fenekére, s vontam kérdőre előbbi kijelentését, nyögött egyet majd maga mellé tette kezeit
-Ezt már megbeszéltük, kicsim! Előttem nem takarod el magad!
-De...- majd csaptam mégegyet
-Nincs de! - mondtam, hangomat felemelve - Takargatod magad?! És visszabeszélsz?! - belecsíptem egyet a jobb bimbójába, felnyögött... tudtam jól hogy az egy érzékeny pont a számára
-Bocsánat! -szembe fordítottam magammal
-Nézz rám! - felnézett, egyenesen a szemembe, láttam a csillogást a szemébe, élvezte, de még mindíg szégyellte magát előttem
Letaszítottam az ágyra, könnyedén, nem ellenkezett.
Ott feküdt az ágyon, áttettem a lábamat a hasán hogy ne tudjon olyan könnyen mocorogni, majd a gondosan odakészített bőrbilincshez nyúltam, és lekötöttem először a jobb kezét, majd a balt is. Elkezdte rángatni a kezét, miközben egyre hangosabban lihegett, de a bilincsek nem engedtek, szorosan fogták az édes kis kezeit, csípőjét nem tudta mozgatni hiszen lefogtam, majd felálltam és lekötöttem a lábait is, terpeszbe, láttam hogy már nedves volt.
-Most tudod mi következik!?
-Igen, tudom - felelte - rosz voltam, oda tettem a kezemet ahova nem volt szabad!
-Így van! Most megbüntetlek - majd elővettem a korbácsot a táskából, fonott bőr korbács, nem a legdúrvább de most épp elég lesz.
-Készen állsz? - kérdeztem
-I..igen - hebegte kicsit ilyedten
Elkezdtem, az első a hasán csattant, majd hangosan felkiáltott, nem is a fájdalomtól, inkább csak meglepődött mielőtt elkezdem mindíg mondok valamit még
-Még kilencet fogsz kapni elsőre, aztán majd meglátom
-Igen - felelte
A második a combját érte, majd újra a hasán, hárommal a mellén találtam el, egy pont a bimbókat, egyre hangosabban zihált, de nem szólt egy szót se, kisebb sikoltások hallatszottak csak, majd a tizedik után leültem mellé az ágyra
-Most tudod hogy kapni fogsz még, igaz?
-Igen
-Nem kértél bocsánatot
-Tudom...- felelte, miközben a mellét és az arcát simogattam, majd kis várakozás után folytatta - mert még mindíg úgy érzem hogy újra megtenném - monta picit félt bevallani, pontosan tudtam hogy milyen nehéz ezt kimondani, egy kicsit meg is lepődtem
Akkor most nagyobbakat kapsz - majd megszorítottam a mellét, mire felkiáltott
-Akkor kezdem - és lesújtottam, első most a combján csattant, hangosabb volt mint az előzőek, fel is kiáltott - ijjjj - majd folytattam, kicsit gyorsabb tempóba mint az előző tizet, de most nem is tizet terveztem hanem huszat, a lábait minden egyes ütésnél megpróbálta összehúzni, de a bilincsek nem engedték az első tíz után kisebb pihenőt tartottam. Láttam hogy már egész lucskos, kedvem lett volna oda nyúlni, esetleg megnyalogatni, de most nem annak volt itt az ideje, kényeztetés majd máskor jön, még maradt 10 ütés, feláltam és folytattam, most a mellét találtam el először, feljajdult
-De...
-Mi volt ez? - Vágtam a szavába
-Semmi, bocsánat, igazad van, megérdemlem - egy pár csepp könny folyt le az arcán, de látszott rajta hogy közben élvezi is.
Majd folytattam, előfordult hogy egy egy ütés az előző csapások helyére sikerült, akkor kicsit nagyobbat kiáltott, Örömmel töltött el ahogy láttam a piros csíkokat a testén, gyönyörű látvány volt.
-Nos? - kérdeztem elégedetten
-Bocsánat, többet nem fordul elő... Ígérem, csak most hagyjuk abba, már nagyon fáj - eloldoztam a kezeit és a lábait, majd lefeküdtem az ágyba, hozzám bújt, majd lehajtott fejjel suttogta:
-Köszönöm - átöleltem, közelebb húztam, majd még nagyjából egy fél órát ott feküdt a fejét az ölembe hajtva, közben kissé rángatózva.