A vonatút (13.) - Nyakörvben

Egész nap járkáltunk a környéken, igyekeztenünk felfedezni a Bükk lábánál lévő falvakat, és bementünk Egerbe is. Bár kirándulni nem mentünk, így is jó sok kilométer került alábunkba, és estére elfáradtunk. A kanapé előtt ülve Luca lábát masszíroztam, miközben épp hívta telefonon a barátnője, Zsófi. Nem nagyon figyeltem arra, hogy miről beszélnek, el voltam a saját gondolataimmal, csak amikor épp rám terelődött a szó kettejük között, akkor kaptam fel a fejem.
- … Danival, igen. Persze, nagyon szép helyen vagyunk, és tök jó házat találtunk itt a faluban... Igen, most is épp a lábamat masszírozza… Naná! Majd elmesélem, nekem is nagyon tetszett.
Nem derült ki, hogy mire utalhat Luca, de tudtam, hogy Zsófival nyíltan beszélnek a kapcsolatunkról, és arról, hogy milyen BDSM-játékokat játszunk. Ez kezdetben jó is volt, mert Zsófi nagyon régóta femdom kapcsolatokban van, és ő bátorította Lucát sok dologra. Sőt, még az is tetszett, hogy erről így tud beszélni Luca, de valahol azért zavart is, hogy ennyire kiteregeti a közös dolgainkat. Még ha én nem is ismerem a barátnőjét, egyszer majd biztosan fogunk találkozni, ami ezek után elég furcsa lesz. De eddig ezt nem említettem Lucának, azt feltételezem, hogy elég intelligens ahhoz, hogy csak egy határig meséljen a játékainkról, és ami olyan, az maradjon a mi titkunk. Most sem hangzott el semmi, aminek nagyon zavarnia kellett volna, de az tény, hogy nyíltan beszélt Zsófi előtt.
- Elég lesz, feküdj a hátadra! - szólt hirtelen hozzám Luca. Abbahagytam a lábmasszázst, és lefeküdtem a földre, ő pedig elkezdett játszani velem a lábaival. Simogatott, az arcomra tette, hogy szagolhassam, a lábujjait pedig az ajkaim közé dugta, a másik lábával pedig a merevedő farkamat is izgatta. Közben tovább beszélt Zsófival, akik épp most költöztek új lakásba.
- Komolyan? Dani is abban az utcában lakik, akkor lehet, hogy gyakrabban fogunk összefutni!... Jó, kíváncsi vagyok, milyen az új lakásotok!... Igen, erről meséltem már Daninak is, nem kell elpakolnod… Mi még nem, holnap megyünk haza...
Nem értettem minden részletet, de nem is kellett, ez a hír épp ráerősített arra, amin gondolkoztam, hogy milyen kínos lesz majd Zsófival találkozni. Valahol azért izgalmas is, még az aktuális barátnőmön kívül soha senki nem ismerte ezt az oldalamat, a legjobb barátaimnak sem meséltem soha arról, hogy érdekel a BDSM, és a kapcsolataimban jelen is volt, hol jobban, hol kevésbé. Most meg ha találkozunk, egy számomra idegen nő is tudja majd a legtitkoltabb vágyaimat, és ráadásul a pasija is nyilván tudni fogja, hogy mi a helyzet. Az a gondolat kis érdeklődést adott, hogy én is fogom tudni róla, hogy ugyanolyan sub, ráadásul az alapján, amit Luca mesélt, Zsófi mellett ő rendesen megszenvedhet. Közben Luca abbahagyta a telefonálást, lábait még mindig a mellkasomon pihentette, ahogy feküdtem előtte, és mesélt pár dolgot, hogy mi újság Zsófiékkal.
Ez volt az utolsó esténk a házban, vasárnap reggel korán el kellett hagynunk, úgyhogy hamar lefeküdtünk. Mivel mióta itt vagyunk, nem élvezhettem el, és előtte is sok napja nem találkozunk már, nagyon vártam az estét. Óriásit szexeltünk, de mielőtt nekem is el szabadott mennem, Lucát kétszer ki kellett elégítenem. Imádtam, mindig fantasztikus volt Lucával a szex.
Reggel 8-kor csörgött az óra, Luca még ágyban maradt, amíg én összepakoltam a cuccainkat és reggelit készítettem neki. Sajnos volt egy viccesnek szánt, de kissé gúnyos megjegyzésem arról, hogy amíg én pakolok, ő ágyban van, emiatt Luca azt parancsolta, hogy tegyem fel a nyakörvemet, amit egész nap hordanom kell. Nem volt más tervünk vasárnapra, úgyhogy egyből hazaindultunk, délben nálunk is voltunk, de hazafelé tankolnunk is kellett, így egyből élesre is fordult a büntetésem.
Nem tudom, hányan vették észre, nem tűnt fel, hogy bárki is kiszúrta volna, de ebben mindig az a tudat a legrosszabb, ami független attól, hogy más látja-e. Miután felpakoltunk (szerencsére közel volt hely, és vasárnap nem sokan vannak a mellékutcában, ahol lakom), ebédelni akartunk, de nem volt otthon semmi. Gondoltam, hogy rendeljünk valamit, de Luca ki akarta használni a helyzetet a büntetésem kapcsán, és azt parancsolta, hogy menjek el ebédért. A Moszkva téri mexikóiba mentem, és próbáltam nem azzal foglalkozni, hogy hogyan tudom elrejteni vagy hányan látják, és mit gondolnak mások. Nem volt kétségem, hogy amíg ott vártam, hogy elkészüljön a quesadilla, többeknek is feltűnt a rikító fekete bőr a nyakamon a karikával.
Ahogy megkaptam, siettem is haza, ahogy tudtam, magam mögött hagyva a mexikóiban lévőket. Rekord gyorsasággal értem haza, amin az éhségem is segített. A lépcsőházban, ahogy sietős léptekkel befordultam a lift felé, láttam, hogy épp záródik az ajtaja, és már fordultam is volna vissza a lépcsők felé, amikor újra nyílni kezdett, és megszólalt a benne álló.
- Szia! Gyere, megvárlak! - egy fiatal lány hangja volt, és soha nem bosszankodtam még ennyire, amikor jófej akart lenni velem valaki, de így kénytelen-kelletlen beszálltam a liftbe.
- Hello! Köszi - próbáltam rövidre zárni a beszélgetést, és megnyomtam a 3-as gombot. Pár pillanat múlva megszólalt a lány.
- Jó a nyakláncod! De hol hagytad a pórázodat? - kérdezte kissé nevetve.
Próbáltam volna valami szellemeset reagálni rá, de nem jutott eszembe semmi, így csak kínosan nevettem, odavetettem egy sziát, és kiszálltam a liftből a 3.-on. Talán csak az lett volna égőbb, ha egy ismerősömmel futok össze hazafelé. Lucának is elmeséltem, de őt inkább szórakoztatta, és azt tanácsolta, hogy máskor ne szólogassak be neki, akkor megúszom az ilyen helyzeteket.
folyt.köv.