Fantázia- I. rész

Meztelenül és lehajtott fejjel állok a pincéd közepén. Hűvös van, de a kinti meleg után jól esik. Nem láttam a felszerelést, mert bekötött szemmel vezettél be és csak itt vetted le a kendőt. Mivel utasítást kaptam, nem mertem körülnézni. Figyelmeztettél, hogy az engedetlenséget megtorlód.

Hallom, hogy valamit pakolsz, de egy szót sem szólsz. Miután végezel, odajössz hozzám, csuklóimon, bokáimon rögzíted a bőr bilincseket, amiket lakattal lezársz. A csukló bilincsek re láncot rögzítesz. A combomra való ütésekkel jelzed, hogy álljak széles terpeszbe és a lábaimat lánccal rögzíted ebben a pózban. A melleimet is szorosan el kötöződ.

A játékszabályokat az első találkozón ismerteted velem.

1. Nem szólok, ha nem kérdezel.
2. Menekülőszó nincs. Az alatt az idő alatt amíg veled vagyok csak egy darab hús vagyok, a te tulajdonodban azzal a céllal, hogy vágyaid kielégítsem, de vigyázol rám.
3. Büntetéseket meg kell köszönni.
4. Nincs akaratom, nem gondolkodom, csak befogadom, amit kapok.
5. Csak abban az esetben élvezhetek el, ha engedélyt adsz rá.
6. Minden engedély nélküli dolog az eddig kiszabottnál súlyosabb büntetést von maga után.

Kezedbe veszel egy vékony pálcát.

Állam alá téve az ujjad felemeled a fejem és a szembe nézel.

– Akkor hát kezdhetjük.
– Igen. - És már csattant is az első pofon. Nem nagy, de ahhoz elég, hogy a lelkem megrendítse.
– Neveletlen vagy és feledékeny. De nem baj mire végzek veled, tudni fogod hol a helyed. Most pedig mondd meg mennyit kell kapnod a picsádra!

– 180.- felelem szemlesütve
Hátam mögé állsz és lesújtasz.
Nem finomkodsz. Nem foglalkozol a szoktatással.
A könnyeim kicsordulnak. Még végig sem fut rajtam a fájdalom, de már sorban érkeznek a következő csapások. Eleinte próbálom magamban számolni, hogy mennyit kapok de a 20. után már a gondolataim máshol járnak. Átveszi felettem az uralmat a fájdalom lassan, de elkerülhetetlenül.
A fenekem bőre ég és sajog, azt hiszem felhasad a bőröm. Sokat, gyorsan és kíméletlenül kapok. Próbálok szabadulni, de a láncok tartanak.
Próbálok úgy helyezkedni, hogy oda kapjam, ahol nem ért még annyi csapás.
Sírok, zokogok, de nem merek megszólalni, hogy kérlek hagyd abba.
Nem tudom mennyi idő telik el. A pálca ritmikus tánca egyik pillanatról a másikra megszűnik. A hűs kezed érzem égő, sajgó alfelemen. Lassan abba hagyom a zokogást és egyenletessé válik a légzésem Megkönnyebbülök és felsóhajtok, amit persze te nem hagysz figyelmen kívül és tenyérrel még 3-szór ráversz a fenekemre. Újra csillagokat látok és néhány a könnycsepp pereg le az arcomon.
Szerencsére nem felejtem el megköszönni, és ezt elégedetten nyugtázod.

Elém állsz és folytatod a mondanivalód.

– Most pedig meg fogod kapni a 235 szíj csapást az egész testre. Na, erre kíváncsi vagyok, hogy fogsz reagálni.

Két lépést hátra lépsz és már csattant is az első ütés ami a mellemet éri. Kéjesen felnyögök

– +10 nyugtázod a dolgot.

Ettől még jobban megijedek, mert még abban sem voltam biztos, hogy nem fogok elájulni a fájdalomtól a felénél. Most nem ütsz olyan gyorsan és nagyokat, mint az előbb, de minden „ érintésed” egy vörös csík jelzi a bőrömön. Módszeresen végig vered á
testem minden porcikáját- felkarom alsó felső részét, belső-külső combjaim a jobb vádlim és balt is a , a hátam és a fenekemen sem maradt érintetlen. Ahogy kezded a dolog izét megérezni egyre hevesebben és erősebben sújtasz le és ördögien mosolyogsz hozzá.
Amikor már- már fél őrülten sikoltozok, téged egyre jobban feltüzel. Elveszek. Önkívületi állapotban vergődők. Ég fáj mindenem, olyan érzésem van, mintha egy-két helyen a bőröm is felhasad és vér szivárogna belőle.
Félig eszméletlen állapotba kerülök a végére.
Nem tudom, mennyit kaptam, de véget ért.
Megsimogatod az arcomat, az hoz vissza a jelenbe. Addig csak lógok a láncaimon, mint egy rongybaba.
Még percek telnek el mire összeszedem magam és kitudtam mondani, hogy köszönöm. De ez már nem csak egy egyszerű köszönet, hanem egy hálával teli köszönöm. Összetört lelkileg ez a verés. De ilyen boldog talán meg sosem voltam, mert látom a szemeidben és az arcodon, hogy elégedett vagy velem.

Elengeded először a lábaimat, majd a kezeimet is és én összerogyok, mint egy marionett bábu, akinek elengedik a zsinórjait.
Lehajolsz hozzám és egy közeli székhez segítesz. Hagysz jó néhány perc pihenőt, majd szigorúan rám nézel

– Közel sem végeztem mára veled te kis ribanc, szedd össze magad, állj fel és feküdj oda a hátadra- a kijelentésnek nyomatékot adva hajamba markolsz és a megfelelő irányba terelsz.

Kicsit imbolyogva ugyan, de sikerül végrehajtani a műveletet.



Folytatás következik...