Tanár-Diáklány szerepjáték

Párommal régóta ki szerettük volna próbálni a tanár-diák szerepjátékot, hiszen régóta mozgatja mindkettőnk fantáziáját ez a felállás. Sokmindent kipróbáltunk már a bdsm világából, egy kis újdonságra vágytunk. Tisztában vagyok már a fájdalomküszöbével, vágyaival, ő is az én vágyaimmal. Nem szeretem túlságosan bántani, de szeretek keménykezú lenni, ez látszik is a fenekekén, hiszen tegnap este kicsit rendbetettem neki.
Megbeszéltük, hogy ma kipróbáljuk a tanár-diák szerepjátékot is. Előre meg szoktuk a játékokat beszélni, most sem volt ez másképp. Egy ilyen szerepjátéknál fontos a kinézet, főképp a lánynál. Tisztában van vele, mennyire szeretem a szoknyákat rajta, hiszen együtt vettünk neki egyet, amiben az iskolai ünnepségeken lehet, de itthon is sűrűn használjuk játszadozáshoz.
A szerepjátékhoz a tipikus japán iskolai egyenruhára esett a választásunk, hiszen odavagyok érte, pillanatok alatt feltüzel, ha egy lányt ilyenben látok. Viszont ehhez két dolog is hiányzott. A párom iskolájában nem kötelező a matrózblúz, térdzokni sincs a ruhatárában, ezért a minél hitelesebb játékélmény érdekében elindultunk bevásárolni.
Mivel augusztus közepe volt, könnyű volt találni, szinte minden gyermekruházati bolt kirakatában ott volt a matrózblúz, amit meg is vettünk.
Ha az eladó tudná, mi célt is fog szolgálni....

Térdzokni ügyben a helyi kínai boltot céloztuk meg, ahol gyorsan találtunk is. Fekete, felül 3 fehér csíkkal, azonnal feltüzelt, ahogy megláttam. Így már össze is állt minden, ami a tanár-diák játékunkhoz szükséges...


Ahogy sétáltunk hazafele a kis szatyorral a kezünkben, alig tudtam levenni róla a tekintetem. Az egyik pólóm volt rajta, mert imádja ellopni a ruháim. Szoknyával vette fel és harisnyával. Tudja, mennyire a gyengém, mikor a pólóim hordja szoknyával, biztos vagyok benne, hogy direkt csinálta, hogy húzzon. Nem tudtam levenni a tekintetem róla. A szép kis sötétbordó hajáról, a cuki kinézetéről, ezért megállítottam és a homlokára nyomtam egy puszit.


Ahhogy hazaértünk, ledobtuk a szatyrot és eldöntöttem az ágyon. Nagyon feltüzelt, hogy a pólómban van a kis szoknyájával, alig vártam, hogy hazaérjünk és rávethessem magam. Vad csókolózásba kezdtünk, aztán hirtelen megállított.
"Nem szerepjátékozni akartunk?"
"De, szóval tedd a dolgod, kicsim"
Felállt, levette magáról a pólóm, majd kétoldalra kötötte a szépséges bordó haját. Csodálatos látvány volt. A kis szatyorból elővette a frissen vásárolt iskolai matrózblúzt, amit fel is vett, majd szépen bedugdosta a szoknyájába, aztán a térdzoknikat is felvette. Egy gyors ölelés és puszi után kezdetét vette a játék...

Mivel már nagyon nehezen bírtunk magunkkal az "oktatás" kimaradt a játékból, egyből a lényegre tértünk. A kis diáklány rossz fát tett a tűzre, rossz jegyet kapott, de ezt a rossz jegyet kiválthatja egy büntetéssel. A büntetés pedig nem más, mint a fenekelés.
-Állj elém, egyenesen!
Elém totyogott a kis szoknyájában. Csodálatos látvány volt.
-Rossz voltál, tisztában vagy vele?
-I, igen drá... tanár úr.
Mit mondtál? Drágám? Ezt akartad mondani? Te a tanítványom vagy, én a tanárod.
-B, bocsánat...
Szóval ott tartottunk, hogy miért nem tudtál legalább minimálisan készülni az órámra? Ez most egy szép nagy egyes lenne, de felajánlom neked, hogy büntetéssel kiválthatod.
-Büntetéssel? *összerezzent, nagyokat nyelt*
-Igen, büntetéssel. Szépen ráhajolsz az asztalomra, én pedig elfenekellek, te pedig hangosan számolod. Ha 5 másodpercen belül nem mondod a számot, érvénytelen az az ütés.
-*elvörösödött* rendben, tanár úr.
-Kezdjük azzal, hogy eleve hogy nézel ki? Fordulj meg! Kilóg a blúzod is a szoknyából hátul. Na, hajolj az asztalomra! Most!
*megígazította ruháját, majd az asztalra hajolt*
Mögé álltam, abban a pillanatban a tenyerem le is csapott a kis gömbölyű fenékre, szoknyája meg is libbent az ütés hatására felszisszent.
Öt csapás után megálltam, majd felhajtottam a kis szoknyáját, a harisnyáját pedig letoltam a combjáig. Elém tárult a már kicsit rózsaszin feneke.
A Tizedig csapás után abbamaradt a számolás, csak nyögést, felszisszenést hallottam.
-Hát a számolás hol marad? Nem hallom! De rendben, nem kell számolnod, viszont sokkal többet kapsz így.
Sokkal gyorsabb tempóban kezdtem fenekelni, szép lassan a feneke színe pirosra változott, a halk nyögéseket, felváltotta a hangosabb jajgatás, nyögés.
-Remélem ebből tanulsz, kislány. Válasz nem érkezett, csak szuszogás és halk nyögések, de nem fájdalmas nyögések, hanem kélyes nyögések. Imádtam.
-Na gyere
Leültem a fotelbe, őt pedig az ölembe fektettem, úgy folytattam a fenekelését. Egyre gyorsabb tempóban, egyre nagyobb csapásokat mértem a kis fenékre. Körülberül 20-25 csapásnál tartottam, mikor éreztem, hogy remeg, nagyokat nyög. Orgazmusig fenekeltem ezt a gyönyörű feneket. Abbahagytam, majd visszahúztam a kis harisnyát és lehajtottam a szoknyáját. Magam felé fordítottam őt, majd megöleltem. Boci szemekkel nézett rám, arca pirult volt és lihegett az élvezettől és a fájdalomtól.
-Ügyes voltál. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd megcsókoltam.
-Köszönöm, tanár úr, tanultam belőle.
Ezek után már csak a vigasztalás következett egy hatalmas szeretkezés keretein belül. Természetesen a kis diáklány ruhát nem vette le, hiszen a szoknya elég praktikus akár fenekeléshez, akár szeretkezéshez is.


Figyelem, a történet az agyam és a vágyaim szüleménye, nem megtörtént eseményeken alapul, jelenleg nincs párom.