Festés extrákkal /1. Nap 2. rész/

(megtörtént esemény/ előzmény a cikkekben)

Dolgoztam tovább. Immáron újdonsült "munkaruhámba", melyet Úrnőm rögtönzött rám és közben azon járt az agyam, hogy hogyan tudtam belesétálni ilyen gyanútlanul ebbe a nekem állított "csapdába". Felidéztem magamban azokat a fotókat amiket hónapokkal ezelőtt kaptam az akkori beszélgető partneremtől. Az emlékeimben egy barna, vállig érő hajú, molett de mégis nőies, mosolygós hölgy képe élt. Aki viszont itt ül a konyhában, épp a tabletjét olvasgatva, az egy hosszú vörös hajú, szemüveges, szinte karcsú és jelenleg cseppet sem mosolygós dáma egy elegáns kosztümben. Szemem sarkából leskelődve próbáltam összerakni a jelenlegi helyzetem végletekig megkevert puzzle darabkáit. Az viszont végképp nem fért a fejembe, hogy vajon honnan tudta meg a telefonszámomat? A gondolatorkánomból arra eszméltem, hogy állok egy létrán, meztelenül egy hatalmas, függönyt s reluxát nélkülöző ablak előtt, ami önmagában igen szokatlan volt és bámulom a körben sorakozó többi paneltömböt. Micsoda kilátás nyílhat rám egy óvatlan nézelődőnek akár. Elszégyelltem magam és hirtelen leültem a létrán, próbálva minél kisebbre összehúzni magam s legalább a ketrecbe zárt péniszem eltakarni a világ elől.

- Ki engedte meg, hogy leülj? - csattant nekem a kérdés a hátam mögül.
- Senki Úrnőm. Elnézést.
- Ha nem akarod, hogy meglássanak így, akkor siess az ablakoknál!

Így is tettem hát. Talán soha olyan gyorsan nem ragasztottam még ki ablakokat és karnist mint ebben a lakásban. Dél körül járhatott már mert kezdtem éhes lenni. Ebben az új szituációban a reggeli ki is ment a fejemből. Pláne, hogy az éhség helyett nagyobb gondot okozott a bennem lévő s egyre jobban feszülő méretes plug. A sok guggolástól, térdeléstől, létrára fel s le mászkálástól szinte minden pillanatban az agyamig hatott ez a tágító érzés. Újdonsült Úrnőm ráérezhetett erre mert nem sokkal később rákérdezett:

- Szoktál enni, inni? Gondolom nem vagy étlen, szomjan egész nap?
- Igen Úrnőm, szoktam. Mindig hozok magammal kaját és innivalót.
- Remek. Pakold ki az asztalra a konyhában!

A táskámat fogva a konyhába mentem. Az asztal mellé álltam és kezdtem volna kipakolni, amikor eréjesen rám lett szólva:

- Térdre az asztalom mellett és azonnal vedd le onnan a táskád!!!

Azonnal térdre rogytam és a táskámat magam elé tettem a földre. Úrnőm miközben elsétált mellettem, hogy a székre üljön, egy hatalmas pofonnal jutalmazott az előbbi hibámért.

- Meg ne lássam ezt mégegyszer!!
- Igen Úrnőm. Bocsánat

Elkezdtem kipakolni a kis elemózsiám. Három szendvics volt nálam és egy üveg málnás ásványvíz. Egyszerű szendvicsek voltak. Zsemle, szalámi és pár szelet uborka.

- Csomagold ki az alufóliából mind!

Kibontottam hát mind. Úrnőm egyesével szétszedte mind és az uborka szeleteket külön rakta.

- Mostanában rengeteg zöldséget eszek, ami talán látszik is rajtam, szóval az uborka az enyém! A maradékot megízesítem neked. - és mind a három szendvicsembe belecsurgatta Úrnőm a nyálát, majd visszahajtotta a zsemle tetejét.
- Így jó lesz. Még valami! - és a kezembe nyomta az ízesített ásványvizemet.
- Öntsd ki ezt a cukrost szart és töltsd meg csapvízzel!
- Igenis Úrnőm. - és úgy tettem, ahogy utasított.

Visszatérdeltem a helyemre az asztal mellé és nyúltam volna a már extrán ízesített szendvicsemért de mielőtt megfoghattam volna, ismét egy hatalmas pofon csattant az arcomon.

- Evés előtt kézmosás! Húzz a fürdőbe, ott van szappan! És igyekezz! Nincs túl sok ebédszüneted!

Kirohantam hát kezet mosni és közben azon gondolkodtam pár másodpercig, hogy hogy tudom elfelejteni most ezeket a teljesen természetes, mindennapi rutinokat, mint a kézmosás. Mit művel velem ez a nő? Kezet mostam, majd vissza konyha és visszatérdeltem a helyemre az asztal mellé és enni kezdtem. Közben Úrnőm elmesélte, hogy hogyan talált rám. Egy szakembereket összeszedő internetes oldalon, ahova valamikor rég regisztráltam. Ott fent volt rólam profilkép és az e-mail cím is egyezett és tel. szám is volt fent. Elmondta, hogy ezt a lakást nemrég örökölte és ki akarja adni bérbe. Azt is elmondta, hogy közel 20 kilót fogyott az elmúlt egy évben, nagyon szigorú diétával, mert rosszul érezte magát és változtatnia kellett. Meg pár ilyen apróságot még. Közben végeztem a szendvicseimmel. Inni szerettem volna de Úrnőm kivette a kezemből az üveget.

- Gyere közelebb és tátsd ki a szád. Belekortyolt néhányat, kicsit gargalizált, majd szép lassan a nyitott számba csurgatta a kissé uborkaízű nyálával keveredett vízet. Százszor, ezerszer jobb ízűnek éreztem mint az ízesített ásványvízet. Megköszöntem és megkérdeztem, hogy mehetek e vissza dolgozni?
- Menj! Még egy szó. Mindig ennyire letakarsz mindent?
- Igen Úrnőm, hogy minél kevesebbet kelljen takarítani utána a háziaknak. - felnevetett, talán ma először igazán.
- Kár volt ennyit fáradnod. Rájöhettél volna már, hogy itt te fogsz takarítani!

Eszembe se jutott idáig, hogy Úrnőm ebben a csinos kosztümben nem fog nekiállni fürdőt, konyhaszekrényt vagy bármit is sikálni. A délután viszonylag csendben telt el. Úrnőm néha rámnézett, figyelt, tanulmányozott majd a konyhában töltötte az idejét egy könyv és a tabletje társaságában. Délután 5 óra körül végeztem az aznapi tervemmel. Közöltem Úrnőmmel, hogy mára megvagyok.

- Rendben. Menj a fürdőbe, vedd ki magadból a plugot és mosakodj meg! Hoztam neked egy törölközőt. Ott van bent.

Így tettem. Nagyon örültem, hogy a plug végre kikerült belőlem, sok sok óra után. Megtörölköztem és a konyhába mentem s Úrnőm elé térdeltem. Letette a könyvét és egyesével kinyitogatta a lakatokat a nyakörvemen, a csukló és bokaszíjaimon. Az erényövemet párszor óvatosan megpöckölgette:
- Ez még marad!

Visszakaptam a ruháimat és öltözés közben néhány instrukciót is mellé:

- Ma inkább csak figyeltelek és ötleteltem közben. Lett is néhány de ezeket majd megtapasztalod. Holnap reggel 8-ra itt vagy! A mai "munkaruhád" itt lesz az asztalon. Reggel szépen felveszed úgy, ahogy ma én rád adtam! Kivéve a plugot. Azt én akarom majd "rád adni"! Most mehetsz haza. Élvezheted kicsit a szabadságot. Értékeld, mert azt fogom holnaptól elvenni tőled! Legyen szép délutánod, estéd. Persze egy lábcsókot elvárok köszönés gyanánt. Most is és reggel is. Legyen ez automatikus reflex!
- Igenis Úrnőm. - megcsókoltam a lábát, elköszöntem és kimentem az ajtón. Attól a pillanattól kezdve nem járt más a felyemben csak temérdek kérdés saját magam számára s eközben valami olyan jóleső izgalom járt át, amit sosem éreztem még. Félve de mégis türelmetlenül vártam a másnap reggelt.

Folyt. köv.