Régi tőrténet.

-Tőrtént ugyanis kb.6-7 évvel ezelőtt:
(Onnan mesélem a történetet időben, ahonnan már érdekes).
Egy borongós nyári nap, a megbeszélt időpontra, 9 órára az Örs vezér terére mentem, egy előre egyeztetett bdsm eseményre. A parkolóban még nem volt ott, a levélben meghatározott autó. 10-12 perc múlva láttam, hogy a piros lámpánál áll, és pillanatokon belül befordul a parkolóba. A leparkolt autóból, egy 50 körüli férfi szállt ki, aki azonnal körbenézett, és mikor felém fordult, intettem neki, hogy itt vagyok. Elindultam felé, és a kezemet nyújtottam kézfogáshoz, ahogyan illendő, de a férfi nem fogadta, csak annyit mondott : Befelé, és a nyitott hátsó ajtóra mutatott. Ő is beszállt, és mereven utasítva szólt hozzám : Csak akkor beszélhetek, ha kérdez, és uramnak szólítsam! Értettem uram- válaszoltam neki.
Elindultunk az autóval. Elég sokat haladtunk, mikor megláttam a csömöri útjelző táblát. Pár perc múlva hozzám szólt a férfi. Ugye tudod, hogy ez fájni fog!?? Tisztában vagy az elkövetkező dolgokkal? Mert ha nálunk levetkőztél, onnan a megbeszélt időpontig, nincs menekvésed, sem menekülő szavad! Megértettem uram! Biztos vagy benne? Igen uram, mondtam, pedig remegtem a félelemtől. DE a vágyaim, mégis előre hajtottak. Akkor itt az ideje ezt feltenned mondta, és hátra nyújtott nekem, egy fekete színű szemtakaró kendőt. Értettem uram- szóltam, és fel kötöttem a szememre. Ismét szolt hozzám : feküdj le, nem kellene, hogy meglássanak így! Ezt is megtettem a hátsó ülésen. Pár perc múlva megálltunk, és éreztem, hogy behajtunk valahova. Kiszállított az autóból, és egy pár négyzetméteres helyiségbe vitt be. Ezt akkor láttam, mikor levette a szemkötőmet. Pár pillanat múlva megint nyílt az ajtó, és egy negyvenes éveiben járó hölgy lépett be. Nem mertem köszönni neki, csak bólintottam. Akkor hát, szólalt meg a férfi : Vetkőzz le meztelenre, és tedd be a ruháidat, ebbe a szekrénybe.- Mutatott rá egyik lemez öltöző szekrényre. Mikor megtettem mindent amire kért, ott álltam előttük teljesen meztelenül. Így már jobb, szólt a hölgy.
És most tisztára nyalod a bakancsom, parancsolt rám a férfi! Letérdeltem, és elkezdtem kutya módjára, a bakancs orránál lenyalni a pórt. Pár perc sem telt el, mikor újra utasított: Felállni! Hátra bilincselte a kezemet, és a hajamnál fogva egy ajtóhoz vezetett. A hölgy szó nélkül követett minket. Az ajtó mögött egy lépcsőn mentünk le a pincébe, ahol már az eszközök elő voltak pakolva. A pince közepén egy osb lapokból kialakított fekvő pad volt, a láb, és kéz résznél bőr bilincsekkel. Felfeküdtem, az utasítására, és mind ketten elkezdték a lebilincselést. Ekkor szólalt meg a hölgy : Ez nem sima üzletben kapható, bizsergető electro lesz, remélem tisztába vagy vele? Bólintottam, hogy igen.
A mellettem lévő kis asztalra néztem, és ott láttam egy hifi-hez kapható hangerősítőt, és egy laptopot a tetején. A férfi mellém lépett, és egy anális electro kúpot amit benedvesített, felnyomott a fenekembe, aztán a heréimre, és a péniszemre húzott, és rögzített egy-egy elektródát.Mikor kész volt, kábelekkel összekötötte az erősítőt, az elektródákkal.
Kész vagyunk mondta a hölgy, majd helyet foglalt egy széken. A férfi a szerkentyűk előtti széken foglalt helyet. Akkor kezdjük- mondta.

Egyszer csak finom bizsergető érzést éreztem , a farkamon, és a heréimen. Látták, hogy élvezem. Mosolyogtak,és mondták, hogy ez mindjárt másképp lesz.Így is lett. Öt hat perc fokozatos áramerősség emelés után, már görcsös fájdalommal vonaglottam az asztalon. Hiába volt minden kérlelésem, könyörgésem, ugyan úgy folytatták a kínzást, kb 1,5 óra hosszáig. A testem csillogott a verejtéktől, és úgy ziláltam mint egy kihajtott ló. De aztán ennek is vége lett. Nagyon kimerített a kínzásuk. Ilyen fájdalmat még soha nem éltem át. Leszedtek az asztalról, és térden állva még szopnom kellett az uramat, amíg a számba nem élvezett.
És itt ért véget a tőrténet.

Életem egyik legjobb napja volt. Építettem, egy ugyan olyan elektro cuccot itthonra magamnak. Azóta egyedül játszok vele, mert őket soha többé nem láttam.
Azóta is ilyen dom párt, vagy egyedülállót keresek, de nem találtam. A reményt azért sosem adom fel.(Hátha)