A fürdés 5.

Kikaptam.
Mikor vége lett, semmi másra nem vágytam csak arra, hogy magához öleljen és szorítson. Miután leoldotta a kötelékeimet, magához húzott és csak szorított. Csókolta a homlokom, simogatta a hajam és csak vígasztalt. Nem sírtam, de érezte a remegésem. A fejemben visszhangoztak az ütések. Talán eltelt egy óra is mire igazán megnyugodtam, de néha még akkor is rándultam egyet-egyet, ahogy belegondoltam...és újra hallottam.
-Meg kell ezt beszélnünk kisbabám. - szólt egyszer csak csendesen
Nem szóltam, csak hallgattam. Kíváncsi voltam, mit akar mondani.
Folytatta. - Ha ellenkezel velem, főleg az ápolásodat illetően, akkor meg kell büntesselek. Nem mondtál semmit, nem jelezted, hogy fáj vagy rosszul esik valami, csak egyszerűen dacoltál velem. - megint levitte a hangsúlyt
Én továbbra is csak hallgattam. Nem tudtam ellenkezni. Így csendben maradtam.
- Ha rossz gyerekként viselkedsz, akkor úgy is foglak kezelni és a minimum, hogy kapsz néhányat a fenekedre. Most azért bilincseltelek meg, mert pontosan tudom, hogy ezt nehezen tűröd. Most megtapasztalhattad, milyen az ha ki vagy szolgáltatva a haragomnak. - tette még hozzá és újfent várt
Nem tudtam mit mondani csak a testem tiltakozott a dorgálás ellen és megint rángott egyet. Ő is észrevette, hogy túl feldúlt vagyok ehhez a beszélgetéshez, így már csak annyit javasolt, hogy függesszük fel ezt a beszélgetést és térjünk rá vissza, ha alkalmasabb.
Az egyetlen kommunikáció amire képes voltam ebben a helyzetben, hogy még jobban hozzábújtam és lecsuktam a szemem. Érezte a szívverésem, ami percről percre nyugodtabbá vált.
- Tudod, hogy te vagy a mindenem, kicsikém ugye?! - kérdezte de talán nem is várt választ már
Összeszedtem minden erőm és annyit tettem hozzá, hogy - Én is így érzek. Majd megint hagytam elernyedni az érzékeim és csak élveztem vigasztaló karjait és simogatását.

******

a feneke egyre pirosabb lett
gyönyörű volt
alig bírtam abbahagyni
de a szobában tapintható volt a fájdalom
nem akartam hogy túl sok legyen neki
csak élvezni akartam kicsit
de aztán rájöttem hogy többet jelent nekem annál hogy csak üssem
egyszerre bevillant, hogy ölelni jobban akarom
de ezt a verést megérdemelte
velem nem dacolhat
gondoskodni akarok róla
ezt meg kell értenie
ha nem teszi amit mondok...
nehéz lecsillatpítanom a haragom
de már érti...

*******

Egyre nyugodtabbá váltam és tudtam, hogy finoman ki szeretném engesztelni, így a mellkasáról szép lassan, óvatosan lejjebb csúsztam a hasára. Ő csak simogatott tovább. Apró puszikat hagytam a bőrén, majd még tovább csúsztam lefelé. Csak lazán volt rajta a boxere, így nem kellett sokat küzdenem a farka kiszabadításával. Csak éppen hogy félre húztam az anyagot és óvatosan megnyaltam a makkját. Aztán vártam. A simogatás továbbra sem maradt abba. Így megint megnyaltam a nyelvem hegyével. És most sem állított le. Így bátrabb lettem és folytattam. Egyre nagyobbakat nyaltam, majd már a számba is becsúsztattam. Egyre mélyebben és hosszabban. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy hevesen szopom a farkát és közben a szemébe nézek. Le sem vette rólam a tekintetét. Még mindig finoman simogatta a fejem. De aztán egy mozdulattal megállt, két oldalt megfogta a fejem az állam alatt, mozdulatlanul tartotta majd gyors ütemben ő kezdte tolni magát a számba. Olyan hevesen, hogy megint nehezebben vettem a levegőt. Éreztem és láttam is rajta, hogy elkapta a fonalat - nincs megállás. Még hevesebb és durvább lett, én pedig igyekeztem a legjobb szögben tartani a fejem, hogy minél lejjebb csúszhasson a kemény farka. Akartam, hogy élvezzen. Hogy ne a dorgálás maradjon meg benne erről a napról.


*****

újfent meglepett
pontosan tudta
semmit nem kellett mondanom
mégis tudta, hogy mit kell tennie
ki akart engesztelni
és a legegyszerűbb módját választotta
de a leghatásosabbat
nem akart cserébe semmit
csak nekem akart örömet okozni
imádom az én önzetlen kiscicámat


*****

Mikor végeztem és szépen lenyalogattam a maradékot is, megint magához húzott és jó mélyen megcsókolt. Majd ütött egyet a popsimra játékosan.
Kicsit kuncogtam, aztán megint heves csókolózásba kezdtünk...

folytatás következik