A fotómodell - 1. rész

Akkor már régóta része volt életemnek a BDSM, amikor Barbit megismertem. Ismertem a vágyaimat, sok mindent megéltem már ebben a témában, de egyvalamire kínosan ügyeltem. Soha nem akartam „nyomot hagyni”. Vigyáztam rá, hogy a szub hajlamaim, az alárendelt szerep iránti vágyam titkos maradjon. Azt, amit Barbi pár hét alatt művelt velem, azt előtte álmomban se mertem volna gondolni. Számomra is hihetetlen gyorsasággal ment ez az átváltozás, ahogy a hajlamait kényesen óvatosan titkoló szub srácból kis túlzással bdsm fotómodell lettem.

Konkrétan emlékszem az első alkalomra. Egy ártatlan lábmasszázs volt. Barbi feküdt az ágyon, a telefonjában nézelődött, amíg én előtte heverészve a lábait masszíroztam. Mindennapos dolog volt, imádta, ha a lábait masszíroztam. Naponta többször el is várta tőlem. Észrevettem, hogy egy kicsit felém billenti a telefon kameráját, majd ahogy önkéntelenül a kamera felé fordítottam a teljes tekintetemet, ő a lábát kihúzta a kezemből, a talpát az arcomra tette, és katt. Elkészült az első fénykép rólam, amin szubként szerepelek. Semmi durvaság, még akár egy hétköznapi pár is készíthet viccből ilyen képet, hogy egy lői láb van az arcomba, de ez valami nagyon komolynak volt a kezdete. Csak nevetett, megmutatta a képet, és közölte, hogy milyen vicces. Őszintén szólva kicsit frusztrált, hogy így lefényképezett, de nem mondtam semmit. Akkor még bíztam benne, hogy egy kis apró vicceskedés volt, és semmi több. Pár nap múlva, egy hasonló lábmasszázs alkalmával szintén eljátszotta ezt Barbi, de akkor már több kép is készült. Egyiken a jobb, másikon a bal lába volt az arcomban, és ezeken a képeken már nem annyira takartak a talpak. Simán felismerhető voltam. Amikor rákérdeztem, hogy miért fényképez, akkor csak annyit válaszolt, hogy jó móka.

Másnap olyan képeket mutatott nekem, amiket valamelyik BDSM weblapról töltött le. Ezeken úgy szerepeltek a férfiak, hogy az arcuk női lábak által össze-vissza volt gyömöszölve. Mindenféle grimaszokat vágtak, miközben a nők a lábukkal az arcukat gyűrték össze. Nevetve kérdezte Barbi, hogy ugye nekem is tetszenek. Sejtettem, hogy mire akar kilyukadni, ezért úgy fogalmaztam, hogy így, másokat nézve tetszik. Nem jött be, nagyon gyorsan meg lettem győzve, hogy tetszeni fog úgy is, ha én leszek a képeken… Előző nap volt pedikűrösnél, úgyhogy a lábkörmei csodásak voltak. Mindig kényesen ügyelt a lábai szépségére, de akkor a friss géllakk miatt különösen csinoskák voltak a lábujjai. Leültetett maga elé, és a talpait az arcomba dugva nekiált fotózgatni. Kifeszítette a lábaival a bőrt az arcomon, összegyűrte, számba dugta a lábait, majd a lábujjaival a számat húzta szét, rámarkolt a lábujjaival a nyelvemre, az orromra, csak lőtte a „jobbnál jobb” képeket arról, hogy a szépséges lábaival össze-vissza gyömöszöli az arcom. És élvezte. tetszett neki. Nagyon tetszett neki. Tudatosult bennem, hogy az anonimitásnak vége, meg lett örökítve az utókor számára, hogy a talpnyalója vagyok.