Egy kávé

Egy kérdéssel kezdődött minden:
"Most dolgozol?"
Válaszoltam, hogy igen, három óráig. Ezt követően gondolatok kezdtek el cikázni a fejembe, hogy vajon mit akarhat az Úrnő ezzel, említette, hogy hamarosan szeretne találkozni, de ilyen gyorsan? Vagy csak érdeklődik a napom felől?... Végül megérkezetta válasz egy telefonszám formájában. Azt tudtam mit kell tennem, de olyan felfokozott hangulatba kerültem, hogy fogalmam sem volt arról mit csinálok, végig sem gondoltam mit mondjak, ha felveszi. Vagy lehet hogy üzenetet vár tőlem? Végül tárcsáztam, és kicsengett, minden egyes búgás alatt legalább hármat vert a szívem, remegett a kezem, önkívületi állapotba kerültem. Felvette. Zavaromban rögtön letegeztem, jól kezdem. A hangja megnyugtató volt, magabiztos, higgadt, kimért. Próbáltam összeszedni magam, de 3 vagy 4 szó volt amit egy mondatba bele tudtam zsúfolni, nem jöttek a szavak. Próbált szóra bírni, de érezte rajtam, hogy küzdök, tökéletesen uralta a helyzetet. Elmondta, hogy látni szeretne, hol mikor, és miről fogom felismerni. Piros bőrkabát, piros sállal, fehér mintákkal. (Hmm az a piros szín, tudja valami más jobban hangsúlyozni az elegáns nőiességet :P A piros fűző képe ismét megjelent lelki szemeim előtt.) Kaptam időt, végig gondolni, hogy biztosan szeretnék-e találkozni vele, és erről jelezzek vissza.

Miután bontottuk a vonalat, csak ültem és néztem ki a fejemből, és megszólaltam magamban: Ez túl szép, hogy igaz legyen.
Erőt vettem magamon, lenyugodtam valamelyest és felkészültem. A telefonban jelezte az Úrnő, hogy fogjam fel egyfajta vizsgának.

Elérkezett az idő, visszajeleztem az Úrnőnek, autóba ültem és elindultam. A rádió szólt mellettem, de fogalmam sincs mit hallottam, csak az útra tudtam koncentrálni, miközben azon töprengem, mire számítsak, csak ne csináljak semmi hülyeséget. Vajon tényleg eljön és láthatom? Miről tudok egyeltalán beszélgetni vele, ha a telefonban meg sem nagyon tudtam szólalni.

Megérkeztem a helyszínre, kicsit korábban, a megbeszéltnél. Nagyon izgultam, és egyre többször mondtam el magamban, hogy ez az egész túl szép, hogy igaz legyen és velem történjen meg. Gondoltam, a megbeszélt időpont előtt bemegyek a könyvesboltba, ahol egyébként sokszor el szoktam időzni, sok érdekes könyvet talál az ember, talán majd elvonja e figyelmem és megnyugszom kicsit. Tettem, egy kört, néhány könyvet megfogtam belelapoztam, majd visszaraktam, de hogy mik voltak azok fogalmam sincs. Ilyen rövid időt azelőtt még soha nem töltöttem ott. Csak az Úrnő járt az eszemben. Tettem egy kisebb kört, majd amikor elindultam vissza a megbeszélt találkozó helyre, mint aki teleportált, egyszer csak ott teremtem és hirtelen a tömegből egy pillanat alatt kiszúrtam. Egy pillanatra félrekaptam a fejem, de elönött valami forróság, és próbáltam felidézni, mit is beszéltünk meg, miképp fogok hozzászólni. Kiürült a fejem. Csak egy dolgot tudtam, hogy itt van a Nő akit meg akarok ismerni, és odamentem hozzá. Pillanatnyi hatásszünet, és mint egy villámcsapás úgy jelent meg a mondat a szemeim előtt: "Milyen szép, én is azt választanám" Visszakérdezett, az egyik nyakláncra,hogy én is arra gondoltam-e. Helyeseltem. Nem mertem hozzátenni, hogy én az Úrnőre is elmondhatom ez, bár lehet jobb is, hogy nem mondtam mert ez a kifejezés nem fedte volna a valóságot. Egy snassz szép jelző meg sem közelíti azt amivel az Úrnőt jellemezni lehetne, magabiztos, elegáns, vidám, méterekről érezni a kisugárzását. Röviden a NŐ, akire egy magamfajta szub vágyik, és bármit megtenne érte.

Megigyuk azt a kávét? kérdezte.
Csak annyit tudtam mondani, hogy igen. (szép megint egy szavas mondatok, ez hamar befejeződik).

Egy presszót kért tejjel, én pedig egy hosszút. Azt nem mondom, hogy teljesen nyugodt voltam, kikértem a két kávét, majd óvatosan hátranéztem, és nem találtam. Megijedtem és nem értettem a helyzetet. ez nem lehet! Mégegyszer hátra pillantotam és akkor láttam meg, hogy leült egy asztalhoz és türelmesen várt. Megkaptam a két kávét, leültünk és Ő kezdett. Érdeklődött, hogy megy eddig a vizsga. a Kávéspoharamat szorongatva próbáltam meg összeszedni a választ.
Közben az izgalom alább hagyott miközben hallgattam a hangját, figyeltem a mondanivalóját és próbáltam beltellni a szépségével. Szó esett a múltjáról, a jelenéről, én meglepődve, de egyre boldogabban és felszabadultabban hallgattam. Miután mesélt magáról, elkezdett felőlem érdeklődni. Jóleső érzés töltött el, senkivel korábban nem tudtam beszélni a BDSM-ről és az ezzel kapcsolatos érzéseimről. Érdeklődve figyelt, egy pillanatig sem vette le rólam a szemét. Éreztem, hogy őszintén kíváncsi rám, folyamatosan olyan igazságokra világított rá amit részben én is tudtam magamról, de nem voltam képes kimondani, vagy beismerni. Folyamatosan éreztem, hogy nem elnyomni, hanem segíteni akar felemelkedni. Még csak most találkoztunk, de úgy éreztem Ő az a társ, akivel megoszthatom azokat a bennem lakozó gondolatokat, amelyekkel tele van a fejem, de mással nincs erőm beszélni róla. Lelki szemeim előtt, megjelent egy lépcső, aminek nem láttam a tetejét, de az Úrnő, most odavezetett, hogy megtegyem az első lépést.
A kávé végéhez érkezve, kiment a mosdóba és kérte, hogy vigyázzak a tárcájára. Én csak ültem ott az asztalnál és mosolyogtam, mivel boldog voltam. Mint amikor egy gyermek bekerül első napján az óvodába és meglátja azt a rengeteg játékot, amelyet mind szeretne kipróbálni és boldog mert nyílik rá lehetősége.
Elbcsúztunk egymástól, és közben az Úrnő megemlítette, hogy hamarosan a találkozó során már csak Ő fog ülni és pedig előtte térdelni. Ekkor szállt le a piros köd elém és megértettem, hogy arra rendeltettem, hogy szolgáljam az Úrnőt.
A beszélgetés során feltűnt, hogy a piros megjelent az Úrnő pompás körmein is, ez nagyon tetszett nekem, és ezt vagy a véletlen, vagy az Úrnő figyelme hozta így, a búcsúkor felém nyújtotta egy ujját, és utasított, hogy ízleljem meg. Leírhatatlan érzés volt a számban érezni az Úrnő ujját és próbáltam megfejteni, mi ez az isteni íz. Talán valami krém, vagy a kézmosó. Egyik pillanatról a másikra kirántotta az ujját a számból, elmosolyodott és ennyit mondott: Tetszett a kósoló? Ilyen az íze, ha benedvesedek. Majd hátatfordított és elindult haza.

A hazaúton csak kavarogtak a gondolatok a fejemben.Leírhatatlan érzés...