Első találkozás

Első találkozás

Urammal való első találkozáskor félelemmel és izgallommal teli voltam.Mikor beléptem Uram szentélyébe,először megnyugtatónak találtam a körülményeket.Sehol egy lánc,falra felakasztott korbács,vagy kínzókamrának berendezett szoba.Jókedvű beszélgetéssel telt az első fél óra,viccelőve,ismerkedve.Majd Uram zenét tett fel/Enigma:Sadeness/,és megkért,kezdjek el mozogni a zenére.Eleinte kicsit zavarban voltam,de lassan kezdtem feloldódni.Uram most megkért rá,hogy lassan kezdjek megszabadulni a ruháimtól.Eleinte nehezen ment-mivel elég szégyenlős vagyok-,de aztán egyre jobban kezdtem belejönni,mígnem azon kaptam magam,hogy ott állok Uram előtt anyaszült meztelen.Lesütött szemekkel vártam,hogy mi következik,hogy Uram esetleg véleményezni fogja a látványt.De nem ez történt.Uram nem szólt egy szót sem,csak kiment a szobából,és mire visszatért/egy örökkévalóságnak tűnt számomra/egy kerek,fémtárgy volt a kezében,olyasvalami,amit nyakra szoktak tenni.Mielőtt bármit is kérdezhettem volna,Uram egy gyengéd,de határozott mozdulattal a nyakamra helyezte ezt.Hideg volt,és picit szorító érzés.Majd végre megszólalt,és rámparancsolt,hogy most térdeljek elé.Engedelmeskedtem,bár remegett a lábam.Ekkor Uram elővett egy szíjjat,amit rácsatolt a nyakamban lévő szerkezetre.Azt mondta,amíg ez a „nyakék” rajtam van,azt kell tennem,amit Ő kér,vagy parancsol,és nem lehet ellenvetésem,különben meg leszek büntetve.A parancsait egy hangos „Igen,Uram” kíséretében kell végrehajtanom.Továbbá,ha kérdez tőlem valamit,minden válaszadáskor a a lehető leggyorsabban,és legegyszerűbben/nincs felesleges fecsegés/ kell válaszoljak.Minden mondatomban,válaszomban szerepelnie kell az „Uram” megszólításnak.Engedély nélkül nem szólalhatok meg.-Megértetted?-kérdezte.-Igen,Uram!-válaszoltam.Erre megrántotta,a pórázt,és kérte,induljak el,szorosan a lábai mellett haladva.Engedelmeskedtem.Egy örökkévalóságnak tűnt,mire kiértünk a szobából/bár csak pár lépés volt az egész/ a konyhába,ahol Uram közölte,hogy meghív ebédelni,és már meg is terített.Igen,csakhogy a az étel nem az asztalon volt egy tányérban,hanem a konyhakövön díszelgett.Egy jókora adag spagettit láttam a földön.Kérdőn Uramra néztem,mire Ő kissé lejjebb nyomta a fejem,és azt mondta:-Egyél!-utasított.-Igen,Uram!-válaszoltam.Az egyik kezemmel felvettem egy adag spagettit a földről,mire Uram ismét rámszólt:-Szájjal!-És mivel eleinte értetlenül néztem rá,elővett egy bilincset/máig sem tudom,honnan került elő/,és egy mozdulattal hátrabilincselte a kezem.Mostmár megértettem,mit akar,és lassan a spagetti fölé hajoltam.A számmal ügyetlenül elkezdtem felszedni a tésztát a földről.Jó hosszú volt,és nagyon sokat bajlódtam vele,mire az egészet el tudtam tüntetni a számban.A hajam közben folyton belelógott az ételbe/Átkoztam magam,amiért nem tűztem fel,mielőtt elindultam otthonról./Kezdett egyre megalázóbbá válni a szituáció,ahogy ott térdepelek a spagetti fölött hátrabilincselt kézzel,már az egész arcom csupa maszat,Uram kezében a póráz vége.Mi lesz még itt?Nem mertem otthagyni az ételt,ezért nagy nehezen elfogyasztottam.Ekkor Uram ismét megrántotta a pórázt,és megszólalt:-Látom,végeztél az ebéddel.-és ekkor lecsatolta a kezeimről a bilincset. Elindult kifelé a konyhából,én szorosan a lábainál négykézláb másztam./kicsit elzsibbadt a kezem a bilics szorításától/Bevezetett a szobába,majd elővett egy fejre csatolható eszközt,amin két oldalt pántok voltak,és fejre lehetett rögzíteni.Közepén egy kék színű,tollseprűszerű pamacs díszelgett.Fogalmam sem volt,mi lehet ez,de reméltem,hogy nem fájdalom okozására szolgál.Uram a legnagyobb természetességgel kijelentette,hogy ki kéne takarítani a szobát.Majd egy határozott mozdulattal a fejemre csatolta a szerkentyűt.Kényelmetlen volt,és fogalmam sem volt,mit kell most tennem.De Uram tudta.Rámparancsolt,hogy a fejemen lévő tollseprűvel kezdjem söprögetni a szekrény legalsó polcát,és vigyázzak,nehogy egy négyzetcentimétert is kihagyjak,mert akkor rosszul járhatok.Azt is mondta,hogy én most nem vagyok más,mint egy tollseprű,és ehhez tartsam magam,felejtsem el,hogy eddig bármi más is voltam,mert az megszűnt létezni.Most-egészen addig,amíg más parancsot nem kapok-tollseprűként funkcionálok,és egy tollseprűnek nincsenek gondolatai,érzései,csak tollai vannak,amivel port töröl.És ha egy tollseprű maradéktalanul elvégzi a feladatát,nagyon jó sora lehet/:)/,mert igénybe vehetik újra és újra.Egy tollseprűvel életében ez a legjobb dolog,ami törénhet.Nem tehettem mást,ügyetlenül bár,de próbáltam teljesíteni a feladatot.Nagyon rossz volt,hogy nem tudtam,meddig kell ezt csinálnom,lehet,hogy órákig is port kell törölnöm a fejemmel.Uram ez idő alatt a kanapén ült,és figyelte ténykedésem.Figyelmeztetett,hogyha nem jól végzem a feladatot,és a legkisebb porszemet is megtalálja utánam,nehezítünk a feladaton,és hátrabilincselt kézzel kell folytatnom a műveletet a többi takarításra váró felületen.20 perc intenzív portörlés után/azt hittem megőrülök,borzasztóan fájt a térdem is/ Uram mögém állt,és azt mondta:-Felizgattál-majd hallottam,ahogy lehúzza a cipzárat a nadrágjáról.Hátra akartam nézni,mi történik,de Uram gyengéden visszafordtotta a fejem,és azt mondta,ne tegyem,amire nem kaptam utasítást,mert baj lehet belőle.Tovább kellett törölgetnem.A polcot törölgettem akkor is,mikor Uram hátulról széthúzta a punciszirmaim,/éreztem,hogy mögém térdel/,és belémcsúsztatta a farkát.Jó nagy,kemény farka volt,felszisszenem, mert -bár őrülten nedves voltam már akkor-már rég volt bennem Férfi.Uram elkezdett mozogni bennem,minden egyes döfésére előrébb dőltem picit fejjel,de igyekeztem továbbra is a feladatra koncentrálni,Nem volt könnyű:)Majd egyre intenzívebbé váltak a lökések,és éreztem,ahogy kihúzza hirtelen belőlem a hatalmas húst,és a következő pillanatban már a hátamon éreztem,ahogy elönt a forró sperma.Ekkor Uram felállhatott,mert már nem éreztem a testét,és annyit mondott:-Abbahagyhatod!-megálltam a portörlésben,hátamon a szétfolyt sperma,fejemen még mindig a tollseprű,nyakamon a póráz, így vártam a következő utasítást. Uram Fölém hajolt,lecsatolta fejemről a tollseprűt,majd a pórázt,és a nyakperecet,és így szólt:-Elmehetsz fürödni!-Szinte ösztönösen válaszoltam:-Köszönöm,Uram!Felálltam alig bírtam menni,annyira sajgott a térdem.Lopva Uramra néztem,Ő a kanapén ült,de még csak rám sem nézett.Kimenetem a fürdőszobába,lezuhanyoztam.Mikor visszamentem a szobába,Uram még mindig a kanapén.-Öltözz fel,elmehetsz!-mondta.Én csalódottan elkezdtem felöltözni,még egyszer Uramra pillantottam,mikor indulásra kész voltam.De egyáltalán nem nézett rám.-Akkor elindulnék...-mondtam halk,bizonytalan hangon,Ő csak annyit mondott:-Ne csapd be nagyon az ajtót!...


Folyt.köv.?:)))