Kis esti, inkább már éjjeli kaland (4)

Elgondolkozott, majd még hozzátette:
- Úgy a fejemre nőne, hogy attól én lennék mindenben az Ö csicskája, s továbbiakban Ő uralkodna rajtam. Brrrr. Már így is néha, alig-alig tudom lenyomni az ilyen törekvéseit, amikkel a fejemre nőhet, fölém magasodhat. S ne feledje Uram, pár cm-rel már így is magasabb nálam, már most is. S ez csak növekedni fog.  - fejezte be Balázs.
- Aha, aha. Így már értem. – zártam le a témát én is, de azért megjegyeztem:
- Így is lehet, de ekkor lemaradsz valamiről, ami lényeges lehet, később.
- Miről, Uram? – kérdezett vissza Balázs.
- Arról, hogy öcséd is tudja, amit Te már tudsz, hogy azonos cipőben jártok. Ez csak a Ti titkotok lenne. –válaszoltam.
- Tudja, Uram. Előbb még arra kellene sort keríteni, hogy – akár többesben is – én szolga, sub legyek, lehessek s tegyenek velem azt, amit akarnak, és én azt élvezzem. Ha ezen átestem, akkor lehet, hogy már az sem zavarna, ha Tomi is ott lenne s tenne velem, amit akar, persze jó lenne, ha én is tehetném vele, amit én szeretnék! – fejezte be lassan kinyögve Balázs.
- Miért, Te mit szeretnél vele tenni? – adtam a kíváncsit.
- Hogy én mit? Háááát, még igazán nem gondoltam végig. – kezdte s így folytatta: - Sokszor ábrándoztam arról, hogy bár ő már a magasabb, talán erősebb is nálam, de én kerülhetnék „fölé”, nem csak képletesen, de valóságosan is. Össze lenne bilincselve, ott feküdne előttem a szőnyegen, vagy lenne fellógatva egy kötélen! „Álom, álom, édes álom, álomszép!” – dúdolta elmélázva.
- Folytasd! – parancsoltam rá. – Nem biztos, hogy ez csak álom! – jelentettem ki.
- Nem kellene mez-telennek lennie, mert nem vagyok kíváncsi a farkára, láttam elégszer gyerekkorunkban.  Bár mostanában már sokkal ritkábban, de azért megnézném. Nem csak megnézném, hanem el is játszanék azzal. Mikor egyszer láttam mezítelenül, átöltözés közben, nálam, szép, nagy s vastag farka volt a dús szőrzet között. – sóhajtott fel emlékezve Balázs öccse farkára.
- S mit tennél vele? – unszoltam tovább.
- Mit? Leszopnám, akár mélytorkosan is, de nem akarnék elmenni a szájában! S kinyalnám az anuszrózsáját hasra fordítva és utána én is felszopatnám magamat vele, s zsupsz, beledöfném, nem is egyszer, tövig, de ott már egy gyors vágta után bele is lőnék. – mondta szinte kifulladva az izgalomtól és a beleéléstől Balázs.
- Rendben, majd keresünk alkalmat rá, de most vissza rád! A féltékenykedésedért, kapsz húszat a popódra, ezekkel a mogyorófa vesszőkkel s utána mehetsz. – jelentettem ki.
Nem is teketóriáztam, hanem lenyomtam a térdeimre és kézzel, majd a vesszőkkel megkapta a magáét. Az elején még nem, de a vége felé már sziszegett.
Utána elengedtem Balázst s az haza ment tőlem.
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar módom lesz teljesíteni Balázsnak tett ígéretemet.
„A házi nyúlra nem lövünk, vagy mégis?” cikkemben leírtak, hozzásegítettek ahhoz, hogy Balázs átjöhetett hozzám, mikor sokan voltak ott, maga is részben „résztvevője” lehetett, majd a rövidre sikerült „vendégszereplése” után a szomszéd Attila is megkívánta, így összehoztam őket egymással.
Hogy mi történt kettőjük között Balázsnál, soha nem firtattam, egyikük sem dicsekedett vele nekem, később.
Viszont már jócskán elmúlt dél, mikor csöngettek s Tomi jelentkezett be, hogy szeretne átjönni. Beengedtem, feljött.
Már bent nálam mondta el – kellően zavarban – hogy még nincs 18. éves, csak jövő héten lesz annyi, akkor van a szülinapja.
- És ezt most miért mondod el nekem? – kérdeztem meg Tomitól.
- Mert ezt tudnod kell, Uram! – mondta még nagyobb zavarban.
- Arra gondolsz, hogy … - kezdtem, de Tomi közbevágott.
- Balázs sohasem tudhatja meg, hogy mi történt közöttünk, itt, Uram! - intett.
- Nem egészen értem, de természetesen nem fogja, ha nem akarod. – válaszoltam.
- Igen, köszönöm, Uram, de ha lehet, mást is szeretnék, s ehhez kellene a segítsége. – kezdte nehezen.
- Bökd ki! – szólítottam fel.
- Uram, előtte kérdeznék valami nagyon személyeset. Öööööö Uram, látta már Balázst mezítelenül? – kérdezte meg.
- Ez tényleg igen személyes kérdés, de igen a válaszom.
- El tudja képzelni a bátyámat egy bdsm szeánszon? Akár itt is?
- Igeeeeeeeeen, el. – válaszoltam.
- Úgy is, hogy mind a ketten itt vagyunk, s mind a ketten szolgálunk? – folytatta.
- Igen, úgy is, sőt még azt is, hogy Ti, egymással is teszitek. – mondtam komolyan.
Tomi rám nézett, elgondolkozott s úgy kérdezte meg:
- S Ön szerint, Uram, mit tehetünk meg egymással?
- Azt Ti határozzátok meg. De azt gondolom orálisan biztosan szerezhettek élvezetet egymásnak s azt sem zárom ki, hogy egymással az analt is, megtegyétek.
- Ahhh, ez több mint, amire számítottam. – szólt hevesen Tomi.
- Szeretnéd, Te is? Láttad mostanában a bátyádat, a farkát? – firtattam, de Tomi ingatta a fejét.
- Tudja, még régebben, otthon, néha, előfordult, de mióta itt, külön lakunk, nem.
- Neki is szép, nagy szerszámja van, mint Neked s „bokorban” is, hasonlóan hozzád.
- Ahh, az jó! Szeretem. – mondta, vagy nyögte inkább Tomi. – Meg tudná, akarná szervezni Uram, hogy a szülinapomra szervez egy kan-bulit, ahova mindkettőnket meghív, persze úgy, hogy Ő ne tudja ezt, hogy én kértem meg rá!
- Nem gond. Más kérés, óhaj, sóhaj? – soroltam mosolyogva.
Tomi elgondolkozott, töprengett, majd döntött, s folytatta:
- Tudja, mikor a múltkor reggel elszaladtam haza innen, a folyosó túlsó oldalán állt egy srác, szinte egy szál semmiben s cigizett. Hosszú, rattan haja van. Akkor siettem, s nem néztem meg alaposabban, de most, mikor jöttem igen. Ő is jöhetne a buliba! – vágyakozott Tomi.
- És még, más? – nógattam.
- Honnan tudja Uram? A házunkban van egy másik srác, a Zsolt, nála lakik néha egy néger srác. Azt is szívesen elkapnám, s hagynám, hogy tegyen velem, amit csak akar! – nyögte ki. – Más már tényleg nincs.
- Ez is éppen elég! – jelentettem ki nevetve. – Ennyi embert megkörnyékezni, egyszerre összeszervezni, hogy mindenkinek jó legyen s jönni, tenni is akarjon…, szóval adtál feladatot tisztességesen.
- Igen tudom, Uram, de megígérem, hogy akár ott, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor utána, valamikor rendelkezésére állok. Tehet velem, amit csak akar, akkor.
- Rendben van, Tomi. Azt még megbeszéljük… - kezdtem, de közbevágott.
- Még annyit Uram, hogy természetesen a költségekbe beszállok, mivel én kezdeményeztem. – mondta komolyan Tomi.
- Majd, kérek mindenkit, hogy hozzon valami kaját, piát s természetesen Neked szülinapi ajándékot is. – fejeztem be s a fenekére ütöttem, hogy menjen.
(vége)