Házi nyúlra nem lövünk, vagy mégis? (6)

Ekkor Attila valamit kérdezett tőlem súgva:
- Van jégkockája Uram?
- Persze, van a hűtőben, kint a konyhába. – válaszoltam.
- Ha szépen megkérem, hozna be egy tálcával?
- Igen, máris. - feleltem s hoztam, de addigra Zsolt is visszatért már a szobába. Az ajtóban állva nézte Attila ténykedését és megállapította, hogy a srác még nálánál is vékonyabb a pipaszár lábaival, de jól ellensúlyozza a hosszú, rattan haja.
Elmentem mellette és odavittem Attilának a jegeket a tálcában, mert nem tudtam, hogyan akarja felhasználni. Hogy mire, azt sejtettem.
Kofi is nézte, amit hoztam, de nem ismerte fel, így talán még sohasem látta itthon a jeget.
Attila mögé lépett, kivett, azaz kitört két jégkockát a tálcából és az egyiket Kofi nyakához tette, majd hagyta, hogy ahogyan az elkezdett olvadni, lassan csússzon lefelé a gerince mentén, kicsit igazította is, ha ki akart abból a „vályúból” jönni, vezette le a farok csonkjáig, majd hagyta becsúszni a vágatába s ott elolvadni. Nem sok szünetet tartott, mert már a második is csúszott le Kofi hátán. Majd így sorban a többiek is.Mikor már több is elolvadt Kofi ánuszrózsájában, akkor visszatette a rezgő plugot, felpumpálta s elindította a rezgését is. Kofi kicsit már húzódozott a hideg jégkockáktól s kezdett sziszegni is.
Most Attila a fejét megfogva lenyomta a fabakra és közben meghúzkodta a saját farkát és mutatott a gumira s a síkosítóra, hogy kéri, de Zsolt megelőzte: - Majd én! – lépett közbe s már meg is tett minden előkészületet, hogy „dárdájára” tűzze Kofit. Attila elszontyolodva nézett rám s láttam nem tetszik a létrejövő helycsere neki. 
Megszólaltam: - Zsolt, ne feledd, Te hoztad át magadtól Kofit ide, gondolom nem csak azért, hogy lásson, nézzen, de azért is, hogy őt is használják, ne csak Te! Ha így van, hagyd Attilát is megdolgozni a tevékenysége, munkája jutalmáért!  - figyelmeztettem.
Zsolt visszahőkölt, rám nézett s mivel látta, komolyan gondolom, amit mondtam, így odalépett Attila elé, maga elé húzta, elé térdelt, s alaposan, sokféle ritmusban, és sokféle módon felszopta, majd mikor már keményen állt a farka, akkor ráhúzta a gumit, be is síkosítózta azt s odalökte Kofihoz, hogy Attila megdugja őt.
Attila elmosolyodott a végére s igencsak érzékletesen dugta Kofit s közben a másik kezével előre nyúlva, kézimunkázott azon, így szinte egyszerre mentek is el. Attila benne, a gumiban, de Kofi figyelmetlen volt, így Zsoltot találta el a kilövellt anyagja.  Kapott is Zsolttól azonnal egy nagy fülest ezért.
Zsolt – ma már ki tudja, mert senki sem számolta - hányadszor ment el lezuhanyozni. Mi pedig bent maradva megkérdeztük Kofit, hogy bírja-e még. Az nevetve válaszolta, hogy Zsolt is sokszor szokta egymás után használni, nem gond ez neki. 
Közben kint már nem csak pirkadt, de ki is világosodott, amit Zsolt jegyzett meg, mikor visszaért a kínzószobába. Végignézett a bent lévőkön s utasította Kofit, hogy menjen a konyhába és főzzön kévét, hozzon hideg vizet is mellé.
Most is hárman maradtunk. Zsolt megvárta, míg Kofi kiment s betette az ajtót maga után, akkor szólalt meg: - Bocs, az előbbiért! – mondta nekünk, majd folytatta: - Ha még van kedved, akkor kösd gúzsba Kofit, de jó szorosan, előbb tegyél fel neki farok-here satut is, s akkor fektesd oldalára s gyalogolj rajta oda-vissza párszor. Fordítsd át s a másik oldalán is gyalogolj! – utasította Attilát. Az vigyorgott ezt hallva s előre dörzsölte a kezét, hogy megcsinálhatja Kofival, ráadásul annak Ura engedélyével.
Zsolt közben odafordult felém s azt kérdezte: - Tegnap reggel innen jött haza Tomi? Olyan szétszórt volt, hogy nem is vett észre a lépcsőházunkban,bár találkoztunk.
- Igen, innen, mert Balázs becsöngetett s az a lüke mezítelenül nyitott neki ajtót, így lebukott a bátyja előtt.
- Azt én is megnéztem volna. – szólalt meg Attila is.
- Hát nem láttad? – csodálkoztam most én el.
- Nem, én csak Balázst láttam, akkor s utána is, később. S tényleg Tomit is, de az úgy futott ki innen, s le a lépcsőn, mint a szélvész. – tette hozzá Attila.
Megjött Kofi a kávékkal, vízzel, s mással, majd mikor mind megittuk, visszaküldtük, hogy mosogasson is el. Végre újra előttünk állt.
Én meg gondoltam egy merészet: - Menj, de így, mez-telen ki az ajtómon s csöngess be a szembe szomszédhoz, de azonnal lépj is vissza az ajtóm takarásába. Ott várd s ha kijött, ne szólj, csak invitáld így – mutattam meg a kezemmel – s engedd, vezesd be ide! Megértetted Kofi?
- S, ha kérdez valamit, vagy nem jön? – kezdte Kofi, de leintettem: - Jönni fog, hidd el. – jelentettem ki s intettem menjen.
Míg Kofi tette, amire utasítottam, pár szóval elmondtam, hogy Balázs itt volt, szeretne, vágyik ilyen élményekre, de nem Tomi jelenlétében. Tomi nem tudhat erről, sohasem. – figyelmeztettem a többieket a titoktartásra.
Hallottuk kint a beszélgetést, majd Kofi kinyitotta az ajtót, s beterelte Balázst, akinek leesett az álla a látványtól. Megrökönyödve, szinte odaszegezve állt az ajtóban, míg Kofi óvatosan benyomta a szobába s becsukta maguk mögött az ajtót.
Balázs köszönt, mert volt gyerekszobája, de azért rögtön meg is kérdezte, hogy maga is nekivetkőzzön? Leintettem Őt, de Kofit utasítottam, hogy vetkőztesse le Balázst. Most.
Az nekilátott, de közben csiklandozhatta is Balázst, mert az elhúzta a testét Kofi keze ügyéből, majd erősebben ránézve már hagyta, feltett kezekkel, hogy levegye a pólóját, majd a gatyáját s végül az alsógatyáját is, ami fehér, feszes slip volt, mindenhol jól kiadva az alatta lévő testrészei formáit Balázsnak.
Mindannyian alaposan megnéztük Balázs testét, izmait, formás alakját, de azt is észrevettük, hogy még nem jött igazából izgalomba, mert farka ernyedten csüngött.
Mikor már tényleg mez-telen volt, s kicsit zavartan állt ott, nem tudva mit tegyen magával, de a kezeit sem tudta maga elé tegye, vagy sem, vagy hova is tegye. Kofi nem is várva utasításra, elé térdelt s erotikusan leszopta Balázst. Az végül kéjesen hagyta, mosolygott s közben szívta a fogát, mert nagyon élvezte Kofi cselekedetét. Már- már megrándult a teste, de Kofi mindig időben leállt, elszorította Balázs farkát s gátja tájékát, meg is fújta a farkát, vagy markába fogott pár jégkockát s azzal szorította meg azt, így lelohadt. Szóval hosszasan sikerült felcsigáznia Balázst.
Kofi végre Zsoltra nézett kérdőn, az vállat vonva bólintott, így Kofi már Balázs elé hajolt a fabakra és felkínálta annak a „hátsó bejáratát”. Nem is tétovázott egy percig sem Balázs, már döfködte is Kofit lassabban - gyorsabban, míg csak végre el nem bent benne.
De nem volt gumi rajta. Erre nem gondolt. Sem ő, de más sem. 
Már késő bánat, így Zsolt kizavarta Kofit lezuhanyozni s kitisztítania magát.
Lassan mi is szedelőzködtünk, s ment ki-ki, merre látott, haza.
Balázs ugyan még maradt volna, s hagyta volna, hogy vele is tegyenek meg ezt-azt a többiek, de már most ezt senki nem kívánta.
Én még megígértem Balázsnak, hogy legközelebb ő is sorra kerül s lehet, hogy meg is bánja majd.
- De Tomi akkor se legyen itt! – kérte Balázs s folytatta: - Viszont az a rattan hajú srác az jöhetne! – sóhajtotta.
- Attila? Az emeleti szomszédunk. Kérd meg, s szerintem bemegy - akár most is –hozzád, ha szépen kéred. – unszoltam cselekvésre, s mivel láttam nem mozdul, így Attila után léptem, visszahívtam, de már nem engedtem be hozzám, hanem Balázst is kitoltam az ajtómon, a sajátja felé s Attilát utána.
Így ért véget ez a reggel!
(vége)