Kíméletlen ütések
2020. 10. 12. 22:35 | Megjelent: 1328x
Kívánod.
Kell az az ütés.
Kell ez a verés.
Akarod, hogy elmúljanak a rossz gondolataid. Elmúljon a hibáztatás.
Tedd a lelked elém!
Vagy ha nem megy még, csak engedd el magad. Érezd minden ütésem. Koncentrálj a csípő, égő érzésre.
Engedd, hogy átjárjon minden mozdulatom.
Engedd a fájdalomnak, hogy megváltoztasson!
Végtelen hosszúnak tűnt. Nem is számoltam. Nem akartam észnél maradni. Ő olyan, mint egy megfelelően megtekert és bitang erős zöld. Jobb! A hatás semmi esetre sem marad el! Kíméletlen! Álhatatos...
Ne is gondolkozz! Semmin! Csak hagyd magad! Ne küzdj ellenem. Semmi ellen. Főleg magad ellen! Erre van szükséged! Erre az érzésre. Had szálljon ki belőled minden, ami visszatart!
Érezni kezdtem a vágyat! Nem éreztem többé haragot, se sóvárgást. Őt akartam érezni.
Látom, hogy nedves vagy. De ez is hozzátartozik. Most minden csak rólad szól. Nem fogok úgy hozzád érni. Végig kell járnod a kínlódás összes lépcsőjét, hogy aztán értékelni tudd, ami kapsz. Amit majd adok.
Az összes ütés végül eltompult. Egybefüggővé vált. Semmivé lett. Majd éreztem a kezeit, ahogy végig simítja a csapások helyét. Csodálta őket. Számba vette őket. Büszke volt. A keze munkája. Az irgalma. A törődése. A lelkesedése. A fájdalmam. Finoman ért hozzájuk. Nem esett jól. Érzékeny volt. Mintha leégtem volna a napon. És mikor nem ért hozzá, akkor is lángolt.
Felhúzta a fenekem, maga felé. Még mindig az ágyon fekve maradtam. Mozdulni se bírtam. Csak hagytam, hogy tegye, amit akar. Hirtelen újra égő érzést éreztem a popsimon, de most beljebb...nagyon közel! Hátra akartam nézni, de nem ment. Szólni akartam, de nem ment. Csend lett. El kezdtem figyelni az érzést. Egymás után két újabb ponton volt égető érzés. De gyorsan alább hagyott a lángolás. Másképp fájt, mint az ütések. És ekkor a gondolataimból egy ütés rázott fel. A popsimon landolt. Finom volt. És ekkor valami letört a bőrömről. Viasz. És egy újabb ütés.
A nedvesség már határtalan volt. Szenvedtem. Piszkosul. Főleg ebben a pózban. Kitárulkozva.
Remélem, tudod mennyire iszonytatóan nehéz nem magamévá tenni azt, ami most vagy! Az én játékbabám.
Hozzászólások (1)