Vigyázz mit kívánsz! II. Első lépesek

Péternek ezek után esze ágában sem volt megszólalni. Elindultak, közben rádiót hallgattak. Az utazás közben elhagyták az városhatárt, majd a megyehatárt, végül fák és erdők között vezetett az útjuk. Nehéz megmondani pontosan, hogy mióta mennek, pár órája már biztos. Péter nem volt ismerős ezen a környéken, hiszen Pest megyét is csak ritkán hagyta el. Véget nem érő utazás végetért, megérkeztek egy kis faluba, majd a főúttól egy távolabb eső házhoz vezettek, ahova márcsak fölút vezetett.
A ház kellemes kertesház hangulatát adta. A dom kemény hangon megszólalt:
-Kiszálni!
Péter kiszált. A dom karon fogta és gyors léptekkel bevitte a házba.
-Vetkőzz!
Péter kicsit forcsán érezte magát, de élvezte, hiszen erre vágyott. Először a felsőt vette le, ezt követte a cipő és a nadrág.
-Pucérra! – Förmedt rá hangosan a dom.
Péter engedelmeskedett, minden ruhaneműjét levette.
-Fordulj!
Péter megfordult, és érezte, hogy MR. erősen hátrafogja a kezét. A következő hangot a hideg bilincs záródása adta. Skalpját lefelé nyomva, egészen a földik kísérte a sub fejét. Egy golyót tett a szájába, melyet a tarkójánál rögzített. Majd a bal boka köré és felhelyezett valamit…
-Ez egy nyomkövető. A házban van a rendszer, melytől 30 méter sugarú körnél távolabb nem mehetsz. El van valahova zárva, nem fogod megtalálni. Ha még nem tűnt volna fel, nyugdíjas zsaru vagyok. Ha megpróbálsz megszökni én isten bizony megtalállak és azt is megbánod, hogy a világra jöttél!
Pétert elfogta a félelem, de az a fajta melyet nem kedvelt. Már épp akarta jelezni ellenvetését, de a dom a fejére lépve folytatta…
-Nem egy hétvégére foglak magamhoz láncolni, hanem addig, amíg kellesz nekem. Azt teszek veled amit akarok és amikor akarom!
MR. elkezdte átkutatni Péter nadrágjának zsebeit. Megtalálta a telefonját, pénztárcáját, kulcsait. A tárcából kivette az összes pénzt és a kártyákat. A kulcsokat zsebre tette, a telefont és a kártyákat a közeli égő kandallóba dobta. Pétert hajon fogva levonszolta a pincébe, lelökte a lépcsőn és rácsukta az ajtót. Péter sírni kezdett.
folyt.köv.