Kis esti, inkább már éjjeli kaland (3)

Ott térdelt, kushadt a földön előttem, lábaimat, kezemet csókolgatva és könyörgött:
- Bármit megteszek, amit csak parancsolsz, Uram! - mondta, s nem mert felnézni rám. Ahogy én sem, egy kis ideig, rá, le.
Erősen gondolkoztam, vagy inkább mérlegeltem a helyzetet magamban.
Jó lenne mind a két srácot elfogadni: Balázs lehetne sub, szolga is, maga ajánlkozott erre; míg Tomit kettyengetném, párszor s utána talán már megtehetném szolgámmá is. Bár, a csúcs az lenne, ha mind a ketten, együtt szolgálnának engem, egyszerre. Bár lehet, hogy ez túl merész vágy. Így tehát elhatároztam, hogy elfogadom Balázs szolgai ajánlatát, de alaposan meg is izzasztom.  Itt és most azonnal.
Ezért kissé eltoltam a lábammal magamtól, közben még – mint egy véletlenül – rá is léptem a földön lévő kezére a cipőmmel. Felszisszent. Én meg felhördültem:
- Már ez is fáj? Ilyen nyámnyila alak vagy? Mit fogsz tenni akkor, ha büntetésül elagyabulállak? Keményen, fájdalmasan, hurkák és véraláfutások lesznek rajtad utána? – fenyegettem meg.
Balázs belesápadt, de becsületére legyen mondva, nem hátrált meg. Ugyan nyöszörgött valami olyant, hogy legyek tekintettel a barátnőjére, de mást nem mondott, vagy nem mert mondani. 
Én pedig ráüvöltöttem, hogy nem tűröm azt a szolgát, aki nem teljesen pucéron van előttem. (Ugyanis olyan szűk farmert hord – szerencsére, hogy az így kiemeli a formás alakját, lábait, vádlijait – hogy az előbb, nem volt ideje lehúznia teljesen magáról, csak a bokájáig tolta le.)
Én ráléptem a farmer derekára, míg Balázs kúszott a szoba felé s így végül lekerült róla a farmer. 
Ott az előszobában van egy fa cipőkanál, amivel fel tudom húzni a zártabb cipőimet, azt kaptam kézbe s ütöttem párat az előttem kúszó s feszülő fenekű Balázsra. Az meg- megugrott a kapott ütésektől s hogy kikerüljön a pálca hatóköréből gyorsan előrébb szaladt a szoba felé.
Én közben észrevettem, hogy a szomszéd ház egyik ablakában áll egy srác, aki nem régen költözött abba a lakásba s mivel egy szinttel feljebb van, belátott az alacsonyabban lévő előszobámba. Így visszarendeltem Balázst magam elé, de azt parancsolva, hogy hátul összetett kezekkel jöjjön felállva, sétálva. Mikor elém ért, még párszor meg is forgattam, hogy a srác jobban lássa. Balázs persze nem vette észre ezt. 
Majd így sétálva beküldtem a szobába, hogy ott várjon rám.
Mikor Balázs bement, én felnéztem a srácra, aki szinte rátapadt a saját ablaküvegre, úgy nézett lefele. Mikor észrevette, hogy nézem, feltartott ujjával jelezte, hogy „király” volt a látvány. S még azt is mutatta, hogy akár el is mehetne ott.
Ezért visszahívtam Balázst és arra utasítottam, hogy oldalvást álljon a srácnak, de nekem szembe s kézzel elégítse ki magát. Balázs kicsit csodálkozott, de megtette. Nem is kellett sok idő neki, hogy kilövelljen. Ekkor a cipőhúzó kanállal elfenekeltem s elküldtem fürödni.
Mi a sráccal még váltottunk pár „szót”. Jelezte, hogy ő is lejönne, de én mutattam, hogy este majd, nem most.
Bementem a szobába, ahova hamarosan Balázs is bejött. Felcsatoltattam vele a boka- s csuklóbilincseket, kapott bőr nyakörvet is pórázzal s megsétáltattam, de nem csak a szobában, hanem kimentünk végig az előszobán is s vissza újra a szobába.
Ott lecsatoltam a pórázt a nyakörvről és rátettem a farkára, golyóira, majd a lábai között hátravezettem s rögzítettem a hintakampóban. Majd vettem egy hosszú szíjakból álló bőr korbácsot s megostoroztam. Az ostorcsapások hatására, mindig előre lépett, amíg tudott, de a póráz „megfogta” s felszisszent ezért.
Ekkor mást gondoltam s mögé léptem. Most úgy ütöttem, hogy a lábai között előrelendültek a bőr szíjak s a végük a farkán, vagy a golyóin csattantak. A sziszegés erősebb lett.
Mivel nem akartam nyomokat, így leoldoztam s hanyatt fektettem az ágyon, felhúzott lábakkal, amiket kellően szétnyomtam a térdeinél. Így is kapott párat az ostorral, majd elővettem az elektro eszközt, feltettem a tappancsokat a megfelelő helyekre s elindítottam azt.
Kezdetben kisebb intenzitással járattam, majd fokozatosan erősítettem addig, míg már láttam, hogy rángatóznak az izmai a belső combján.
Most áthelyeztem a tappancsokat s tettem fel csipeszeket is a farka végére és a golyói bőrére s újra indítottam az eszközt. Gyorsabban s intenzívebben járta át a rezgés, de azt is láttam, hogy Balázsnak így jobban tetszik. Hagytam hát, érezze csak a rezgéseket. Közben megszólalt:
- Ezt tetted Tomival is? - kérdezte félénken meg tőlem.
- Nem, nem dehogy is! – tiltakoztam. – Ő más kezelést kapott! 
- Az keményebb volt, vagy ennél gyengébb? – érdeklődött tovább.
- Tőle kérdezd meg, de ne feledd, hogy akkor el kell Neki mesélned, hogy Te mit kaptál! – cukkoltam.
- Ja, tényleg. Akkor inkább nem. Ő nem tudhat erről! – sietett leszögezni.
Én meg cukkoltam tovább:
- Miért, titkolóznál a testvéred előtt?
- Igen, nem kell tudnia! – állította újra Balázs.
- Mert, hogy a barátnőd nem tudhatja azt még csak megértem, de hogy a testvéred sem? Semmit sem? – cukkoltam tovább.
- Mit gondolna rólam? Azt, homokos vagyok. – jelentette ki azonnal.
- Miért Ő az szerinted, hogy itt, láttad nálam? – frocliztam tovább.
- Hát még az is eszembe jutott. – mondta lehangoltan Balázs.
Ekkor időszerűnek láttam, hogy megkérdezzem:
- S ha egyszer, mind a ketten, egyszerre lennétek nálam, s szolgálnátok engem/nekem, azt elképzelni sem tudod? – unszoltam, de Balázs erősen tiltakozott:
- Nem, nem, az soha elő sem fordulhat. Lesülne a bőr is a képemről. – kezdte, de én nem hagytam abba a fruclizását, húztam tovább.
- Az lenne pedig az igazi. Ketten egyszerre, egymás előtt. Mez-telenül pláne.  - folytattam.
- Huhh, még csak az kellene. – tiltakozott Balázs. – Ki is szaladnék a világból azonnal, rögvest.
- S azt még nem is mondtam, hogy szexelnetek is kellene egymással! Te mit tennél szívesebben: Tomit dugnád, vagy Tomit szopnád? – érdeklődtem.
- Ne is beszéljünk erről! Soha nem fordulhat elő, Uram! – zárta volna le Balázs a témát, de n nem hagytam:
- Kérdeztem valamit, válaszolj! Tudni akarom! Most! – szólítottam fel válaszra.
Balázs lesütötte a fejét, de látszik, hogy gondolkozik, majd nehezen, de megszólalt:
- Remélem, soha nem következik ez be, de ha mégis és én választhatok, akkor már inkább én dugnám meg Tomit, mintsem hogy hagynám, hogy Ő engemet. – jelentette ki válaszul.
- Az olyan megalázó lenne számodra? Úgy éreznéd? – firtattam tovább.
- Ha nincs testvéred, Uram, akkor nem értheted ezt meg. Mindig a báty az idősebb, s így, régen rossz, ha alávetettje lesz az öccsének. Nem, nem ez nem fordulhat elő! – hangoztatta Balázs.
Elgondolkozott, majd még hozzátette:
(folyt. köv.)