Házi nyúlra nem lövünk, vagy mégis? (5)

Meglepetten hallottuk, hogy Kofi nem csak szolga, de szex-rabszolgája is Zsoltnak.
- Akkor most Ő is élvezze csak ki, milyen, ha Te szopod le őt, állítod fel a farkát, majd megkúr téged. – nevettem s intettem Attilának, aki leoldozta Zsoltot s a fa bakot odalökve, átdöntötte azon, kikötve csuklóit-bokáit annak lábaihoz.
- Ne tedd ezt velem, Uram! – kérlelt Zsolt.
- Már miért ne? – kérdeztem vissza s erősen meglepődtem a válaszát hallva:
- Azért Uram, mert itt ugyan sub, szolga vagyok, azért is hívott át Attila ide, de már tudod ettől a köcsögtől – mutatott Kofira – azt, hogy én úrként bánok vele, ha kettesben vagyunk, mert ő az én szex-rabszolgám s mivel az, azaz ő rabszolga, így úr, dom csak én lehetek. S kell, vagy kellene lenni dom szolidaritásnak. Közöttünk is. – sorolta el egy szuszra.
Elgondolkoztam azon, amit hallottam. Sok igazság volt abban is, amire az előbb nem gondoltam. Attila szolga, ő hívta – maga mellé – szolgának, Zsoltot át, az pedig áthozta, mint egy szolgát –mezítelenül vezetve – Kofit, később. Akkor tényleg dom, úr volt. Ez kétségtelen.
Viszont nem kötötte ki, mikor kérdeztem, hogy mik a tabui, tehát így nem is lehet megsérteni azt, amiről nem tud az emberfia. 
Összegzésképpen tehát, azt tehetek, amit csak akarok, olyan utasítást adhatok, amilyent a kedvem diktál, de azért azt is figyelembe kell már vennem, amit Zsolt az előbb mondott s amire – a dom szolidaritásra – hivatkozott.
Döntöttem, s hangosan ezt mondtam neki is, no meg a többieknek is, jól hallhatóan:
- Dixi, dixi! Amit mondtam, megmondtam. Kofi azt tesz veled, amit akar, leszopathatja magát veled, felállíthatja a farkát, megdughat, sőt ha akarja, még elmehet a szádban is, belelövellheti a gecijét, a szádba, de a gumiba is, amivel megdug. Ezen kívül még meg is ostorozhat, megpaskolhatja a fenekedet, elverheti kézzel, vagy mással a popóidat, de a lábai közén át a farkadat s golyóidat is. Egyet viszont nem tehet!
- S az mi? – kérdezte meg – szinte egyszerre Attila és Kofi – de Zsolt is nagyon figyelt.
- Megteheti ezeket, de nem dicsekedhet ezzel, nem mondhatja el másnak! Te Attila látod, ha látod, Te Zsolt érzed, amit érzel, de más, külső, itt nem lévő erről nem szerezhet tudomást! Megértve? Mi ketten, meg majd még, külön is beszélünk erről, s másról, Zsolt! – válaszoltam. - De most nem tétlenkedni, hanem dönts Kofi s tedd is meg. Kezd! – utasítottam cselekvésre.
Attila félre állt, pontosabban leült a sarokba, s onnan figyelte a történéseket, akárcsak én is.
Kofi pedig előrébb lépett, megkerülte a bakot, miközben egyet-egyet ütött Zsolt feszes popóira, s elé lépve, fejét megfogva a hajánál fogva felemelte a Zsolt szájába tette a farkát, ami lógott. De nem sokáig, mert Zsolt utasítást sem várva, kezdte szopni ütemesen. Mikor már láthatóan kezdett merevedni, vastagodni, akkor Zsolt néha - néha fuldoklott, mert a torkára ment Kofi farka s a garatját bökdöste.
Majd hirtelen Kofi kirántotta a farkát Zsolt szájából és rászorítva a vállára, a hátára ürítette farka tartalmát. Szinte szünet nélkül húzott gumit magára, s közben már ment a bak mögé s döfte is bele a nem is kicsi, s nem is vékony farkát Zsoltba. Az első akkorára sikerült, hogy a fabak majdnem fel is borult Zsolttal és persze Kofival együtt. A többiek már erősre, de nem ekkorára sikerültek, így hamarosan újra látszott, hogy Kofi teste is megrándul, de Zsolt teste is jelzett, így újabb ejakuláció történt.
Kofi ellépett, lekapta a gumit magáról, az adagját tartalmazó gumit megcsomózta, majd a szemetesbe hajította. Ment is ki, lemosni magát. Attila feloldozta Zsoltot, aki Kofi után ment.
Bent maradtunk ketten Attilával. Az szólalt meg hamarabb:
- Azért ez érdekes volt. Nem köt ki előre semmi vágyat, de tabut sem, majd önként áthozza Kofit, és a végén Ő reklamál. Nem? – kérdezte meg tőlem.
- Igen, így nézve az, de ne feledjük, hogy nem gondolta, hogy Kofi őt fogja dominálni s nem csak én. – feleltem, majd Attilára nézve megkérdeztem: - Csak nem akartad volna Te is kezelni Kofit?
- Hát, nem lett volna kedvem ellenére. – állapította meg rezignáltan. – De nem lehet, vagy igen? – csillant fel a szeme.
- Miért ne lehetne, ha Kofi is tehet veled, amit akar? Tehet? – kérdeztem vissza, de Attila már nem tudott válaszolni, mert ők ketten jöttek vissza a kínzószobába.
Ahogy beléptek már rájuk is kiáltottam:
- Ha tisztába tettétek magatokat, vagy akár egymást, akkor Zsolt, csüccs, oda, ahol Attila ült az előbb a sarokban, de Kofi itt marad a középen, mert új dom fog, a továbbiakban, kezelésbe venni. – mondtam s mutattam Attilára. Az megszólalt:
- Az rendben van, hogy az előbb uraskodhattál az urad felett, még élvezted is, ahogy láttam, láttuk, de most jön a fekete leves, mert ezt meg kell torolni. Az nem volt normális és szokásos állapot, s nem is lesz a továbbiakban sem! A büntetésed nem maradhat el. – jelentette ki és már döntötte is át Kofit a fa bakon, de nem keresztbe, hanem hosszában ráhasaltatva a bak felső gerendájára. Úgy kötözte ki a csuklóit és bokáit annak lábaihoz. Majd hozott egy vastagabb plugot, amit leengedve tett be neki, de utána kezdte felpumpálni, míg csak Kofi teste kezdett megfeszülni. Ekkor már nem pumpált tovább, de elindította a rezgést.
Kofi teste újra megfeszült és döbbenet ült ki az arcára. Nem értette, hogy mi zümmög, és mit érez magában, belül. Azért idővel megértette. Pláne mikor Attila mg egy kis bőrkorbáccsal ütött is a feszes popóira, a rezgés ritmusára. Azt is észrevettük, hogy Kofi farka meredezett, majd már igen mereven állt, azaz szorult a fabak felső gerendájához és igencsak izgatta Kofit, ahogy az a korbácsütésekre „csuszkált” a gerendán. Kezdetben sziszegett, majd aprókat sikkantott is.
- Nem fogod ezt tenni, hamarosan. – jelentette ki Attila s Zsoltra mutatott. – Kérlek, tömd be a száját, hogy ne halljuk! Zavar.  - szólította fel nevetve cselekvésre Zsoltot.
Az tétován felállt, gondolkozott, majd elvigyorodva odalépett a fabakhoz, széles terpeszben,”előre sétált” azon és a közben meghúzkodott farkát Kofi szájába nyomta. Lassan, de ütemesen baszta a száját. Kofi meg csak nyelte, nyelte, már a szája sarkán csurgott ki a nyála, néha fuldoklott is, ha Zsolt erősebben, vagy hosszabban nyomta bele a már mereven álló farkát.
Egy jó ideig hagyta Attila ezt, majd intett Zsoltnak, hogy húzza ki a farkát Kofi szájából, de az visszaintett, hogy nem s pár minutummal később már bele is élvezett Kofi szájába.
- Ahh, ez jó volt. Nyeld csak, mint máskor! – utasította Kofit, de maga visszafelé lépdelve lejött a bakról s megint ment mosakodni.
- Őt is vidd magaddal! – mutatott Kofira Attila, de Zsolt legyintett s visszaszólt kifelé mentében:
- Nyelje csak le. Te meg folytasd a kezelését! Keményen, tovább!
Attila vállat vont, majd eloldozta Kofi egyik oldalon lévő csuklóját s bokáját s arra utasította, hogy a szabad lábát tegye fel a bakhátra míg odakötözi s a csuklóját is megkötötte. Féloldalasan állt Kofi a baknál. Ekkor Attila valamit kérdezett tőlem súgva:
- Van jégkockája Uram?
- Persze, van a hűtőben, kint a konyhába. – válaszoltam.
- Ha szépen megkérem, hozna be egy tálcával?
- Igen, máris. - feleltem s mentem, hoztam, de addigra Zsolt is visszatért már a szobába.
(folyt. köv.)