A rejtélyes férj

Az újdonsült Jane Desanto-nak gondjai voltak. Valójában nem neki voltak nagy gondjai, de az anyjának óriási gondjai, aki folyton ezzel nyaggatta: – Hogyan ne tudhatná a feleség, hogy hol dolgozik a férje? Az anyja gyakorlatilag kiabált vele, valahányszor csak beszéltek.

Amikor még csak randiztak, Todd azt mondta neki, hogy értékesítéssel és menedzsmenttel foglalkozik egy kis, családi tulajdonban lévő vállalkozásnál. Amikor megkérdezte, mi a cég profilja, Todd azt válaszolta: „Teljesen biztos vagyok benne, hogy még soha nem hallottál róla. Nem jelenik meg a helyi üzleti vállalkozások egyik listájában sem. Még a telefonszám sem szerepel a listán.” Ezután rámosolygott, és azt mondta: „Ráadásul egy olyan iparágban tevékenykedik, amiről soha nem hallhattál, és valószínűleg nem is értenéd.” Majd szünetet tartott, és egy újabb mosoly után azt mondta: „Mondjuk azt, hogy ez egy nagyon speciális, nagyon jövedelmező iparág.”

Nem mondta meg, milyen iparág, és Jane ezek után többet nem is kérdezte. Todd igazi „kockafejű” volt, ezért azt feltételezte, hogy valamilyen mérnöki irodáról lehet szó. Így az újdonsült feleségnek, Jane Desanto-nak továbbra sem volt fogalma róla, hol dolgozik jóképű férje.

Todd tökéletes férj volt. Sok pénzt keresett ... nagyon sok pénzt. Jó szerető volt... bár Jane néha nem bánt volna egy kis változatosságot. Mindig időben otthon volt. Soha nem ment üzleti útra. Még a házimunkában is segített. Az egyetlen negatívum az volt, hogy nem árulta el a feleségének, hol dolgozik.

Jane úgy döntött, együtt tud élni ezzel az egyetlen hibával... de nem úgy az anyja. – Lehet, hogy bérgyilkos! – sziszegte egyik nap.

– Ha igen – felelte Jane nyugodtan –, az összes áldozata helybéli, mert sosem maradt ki éjszakára.

Anyja aztán egy ideig hagyta a témát. Valójában több hétig nem is beszélt a lányával. Mikor egyszer aztán Jane telefonon éppen bocsánatot akart kérni, az édesanyja félbeszakította, majd kölcsönösen elnézést kértek egymástól. Anyja megígérte, hogy felhagy a faggatózással, Jane pedig megígérte, hogy megpróbálja kideríteni „a nagy titkot”.

Először Jane az egyenes megközelítést próbálta. Egyik este a vacsoránál szóba hozta a témát. Todd csendesen válaszolt: „Azt hittem, megállapodtunk, hogy hagyjuk ezt a dolgot egyszer és mindenkorra.”

Néhány nappal később a logikus megközelítéssel próbálkozott. Amikor Todd épp elaludni készült, csendesen azt mondta: „A legtöbb feleség tudja, hogy a férjük milyen cégnél dolgozik. A bankszámlakivonaton is csak a „Paycheck” felirat szerepel a kifizetésnél.”
– A legtöbb, de nem mind – felelte Todd anélkül, hogy megfordult volna, hogy ránézzen. – Mindemellett – folytatta -, mi lenne, ha valahogyan összevesznénk emiatt? Ezt szeretnéd?"

Sakk-matt... Jane úgy döntött, hogy megpróbál még valamit. Követni fogja Todd-ot a munkába.

Az egyik előnye annak, ha házasságot kötünk egy „kockafejűvel” az, hogy kiszámíthatóak – vagy legalábbis ez a bizonyos „kockafejű” – rendkívül kiszámítható. Todd mindig pontosan ugyanakkor indult el minden reggel, és mindig pontosan ugyanazon az útvonalon haladt. Tehát Jane kitalált egy ürügyet arra, hogy minden reggel ő induljon el előbb – azt mondta, önkénteskedik a helyi könyvtárban -, és követte a férjét.

Az egyik hátránya annak, hogy házasságot kötött egy „kockafejűvel”, az volt, hogy szinte mindent észrevett. Nem maradhatott túl sokáig mögötte, ezért egy nap alatt nem tudta őt végig követni a munkahelyéig. Biztosan észrevenné. Így az első napon két háztömbnyire várt a háztól a megfelelő irányban, és körülbelül öt háztömbnyire követte. Aztán megállt. Másnap reggel folytatta „lassú üldözést”, és ott folytatta, ahol előző nap abbahagyta.

Majdnem három hétbe telt, mire a végre kifigyelte, ahogy leparkol egy régi, felirat nélküli, ablaktalan téglaépület mellett. Úgy tűnt, hogy hátul volt egy rakodó rámpa, közepén egy üvegajtóval. Az ajtó felett egy kis tábla: „Desanto Entertainment.”

– Családi vállalkozás – mondta hangosan. Hangjában némi ingerültséggel, majd hozzátette: „Nem mondta, hogy az ő családjáé!”

Leparkolt elöl, és bevonult a bejárati ajtón, hogy számon kérje Todd-ot a titkolózás miatt.

A csengő hangos „Bong!” hangot adott amint belépett az ajtón, a recepciós felnézett rá és elmosolyodott. – Todd Desanto-hoz jöttem – mondta Jane határozottan.

– Késtél! – mondta a recepciós nyersen. – „Fél órája itt kellett volna lenned. Nem olvastad a szerződést?!”

Megnyomott egy gombot az íróasztalán, mire két nő sietett a recepcióra divatos jóga nadrágban és fehér ingben. Az ingeken jelvény volt: Desanto Entertainment.

– Vigyétek Miss ... bárkit ... hátulra, és készítsétek elő – mondta a recepciós. – Mr. Desanto egy perc múlva vele lesz.

Jane most nagyon mérges lett. Hány Miss Akárki találkozhatott Todd-dal a munkahelyén?! Hagyta, hogy a két nő bevezesse a hátsó részbe, ami egy kis öltözőnek tűnt. Amikor megragadták a ruháját, tiltakozott, de aztán úgy döntött, hogy hagyja magát, és akkor száll szembe Todd-dal, amikor végre bejön a szobába.

Amíg a nők segítettek neki levetkőzni, folyamatosan azt mondták: „Siess, siess, az ügyfelek már itt vannak.” Minden olyan gyorsan zajlott, hogy Jane alig vette észre, hogy teljesen meztelenül vezetik végig a folyosón.

A két nő egy ragyogóan megvilágított szobába vonszolta. Mind a négy falon, sőt a mennyezeten is nagy tükrök voltak. A két fal tükrének enyhén fekete volt az árnyalata, mint az egyirányú ablakoknak. Ezek körül a keretek szélesebbek voltak, és inkább ablakkeretekre is hasonlítottak, beleértve az aljukon lévő kis párkányt is.

A szoba maga üres volt, kivéve egy nagyon furcsa kinézetű gépet, ami középen állt. Az egyik nő a karjánál fogva felhúzta Jane-t a gépre, majd átemelte az egyik lábát a végén. Egy széles, vastagon párnázott padon feküdt, ami az olimpián, tornászok által használt lóra emlékeztetett. A másik nő most megragadta a karjait, és a gépen lévő bőr bilincspárral, gyorsan körbetekerte a csuklóit. Érezte, hogy a másik nő hasonló bőrbilincseket rögzített a bokáira. Surrogó zaj hallatszott, és a lábai kifelé mozdultak, kissé széttárva őket. Egy újabb zúgás kíséretében a kezeit szinte teljesen egymáshoz húzták. Aztán az egész gép felemelkedett. Lábai alig érték a földet, karjai pedig a feje előtt feszültek meg szorosan.

Érezte, hogy valamit a jobb kezébe nyomnak. – Ez a „safeword” labdád – mondta az egyik nő. „Ha a dolgok elviselhetetlennek tűnnek, csak engedd el, és minden megáll.” A nő kissé kuncogott, és hozzátette: – ... legalább egy időre.

– De ne feledd – mondta a másik nő -, ezek Todd legnagyobb ügyfelei, és ez az eladás nagy nyereséget hozhat de be is döntheti a céget. Biztos vagyok benne, hogy nagy lesz a bónuszod, ha végigcsinálod a bemutatót.”

Jane éppen azt akarta mondani: „Milyen bemutató?” de mielőtt megszólalhatott volna, egy piros, golyós szájpecket toltak a fogai közé és megfelelően rászíjazták. Ezután egy fekete bőr csuklyát húztak a fejére, és szintén rögzítették. Egy nagy nyílás volt a szájánál, de egészen biztos lehetett benne, hogy ezen át semmi más nem látszik, csak a piros szájpecek.

– Csukd be a szemed – mondta az egyik nő, és kezével végigsimította a csuklya elejét. Bőr füleket hajtottak le Jane szeme elé, és szorosan lesimították az arcán lévő tépőzárakhoz. Megpróbált morogni tiltakozásul, de a szoba hirtelen elcsendesedett. Nyilvánvalóan mindkét nő elhagyta a szobát.

Jane ott feküdt, és azon töprengett, mit tegyen. Csak le kell dobnia azt a teniszlabdát vagy mit, ami a jobb kezében volt, és ezzel egyszerre vége lett volna mindennek. De a nő mondta, hogy ez valami nagyon fontos dolog Todd számára.

Most már sejtette, hogy Todd valami perverz dologban vesz részt, de úgy döntött, hogy a legjobb, ha egyelőre együttműködik, és megvárja, merre mennek a dolgok. Ráadásul gyakran fantáziált róla, hogy Todd-dal valamilyen kikötözős játékot játszanak, vagy talán még egy kicsit annál is többet. Talán ez nem is lesz olyan rossz. Mosolygott magában, ahogy elképzelte Todd arcát, amikor rájön majd, hogy a felesége volt a géphez kötözve ... bármi is legyen ez.

Jane most fémcsövek halk koccanásait hallotta, ahogy a gép végére valamit felszereltek és beállítottak. Aztán meghallotta Todd mély bariton hangját: „Hölgyeim és Uraim, Dominák és Domok, üdvözöljük önöket a Desanto Entertainment legkifinomultabb és legsokoldalúbb örömszerzésre és büntetésére szolgáló gépének első bemutatóján.”

Szünetet tartott, és Jane hallotta, amint valamit felemel egy polcról vagy asztalról, esetleg a tükörablak párkányáról. „Ma bemutatom ennek a gépnek a kellemes tulajdonságait” – mondta határozottan. Kuncogás után hozzátette: „Ha inkább tiszta büntetésre akarja használni, akkor csak annyit kell tennie, hogy növeli a csapások erejét vagy számát.” Szünetet tartott, és suhintott valamivel a levegőben. – Vagy – folytatta – használhatja rugalmas vesszőinket, illetve merev fa paskolóinkat – akár a lyukasakat vagy barázdáltakat –, nem egy sima, rugalmas bőr paskolót, mint most.

Jane érezte, hogy valami mozog, és hallotta a háta mögött a halk motort. Aztán a motorzaj megszűnt, és kattanás hallatszott. Szinte azonnal égő fájdalmat érzett a fenekén, amikor a bőr paskoló a fenekéhez csapódott.

Megpróbált sikítani, de a szájpecken keresztül csak egy magas hangú „Mummmfff” jött ki.

– Ez, tisztelt Domok és Mesterek – mondta Todd – jelenleg közepes fokozaton van. Ismét kuncogott. Jane még soha nem hallotta ezt a kuncogást. Valahogy baljóslatúan hangzott ... szinte gonoszul.

„Most a távvezérlővel az intenzitást a legalacsonyabb értékre fogom csökkenteni” – folytatta Todd. – Azt mondták, hogy ez egy tapasztalt szub, de nyilvánvalóan szüksége van bemelegítésre, mielőtt beleerősítünk. Talán néhányan tanulhatnak ebből, amikor új szubot vagy barátnőt törnek be.”

A gép ismét halkan duruzsolt, de most magasabb hangon, mintha a motor gyorsabban forgott volna. Aztán jött a kattanás, és a paskoló ismét a fenekére csapott. Ezúttal közel sem volt olyan erős. Szinte kellemes érzés volt – nem azért, mert nem fájt vagy csípett, hanem azért, mert mintha a csapás begyújtott volna valamit az ágyékában.

„Ó Istenem!” – mondta némán magában -, ettől majdnem beindultam.

Nem volt sok ideje gondolkodni, a motor tovább forgott, és az paskoló ismét lecsapott.

„Ó Istenem! Ó Istenem!” – mondta kétségbeesettebben –, ez engem mindenképpen beindít!!!

„Nem, nem, nem!” – sikoltotta némán, miközben az paskoló harmadszor is rácsapott a fenekére. – Ha ez így folytatódik, el fogok élvezni ... itt leszek ... meztelenül ... az ördögi géphez kötve ... a férjem és még ki tudja hány ember előtt.”

Nem kellett volna ezt mondania – még magának sem –, mert amint kimondta, több tucat embert kezdett elképzelni a tükrös üvegablakok mögött ülve, akik azt figyelik, ahogy vonaglik a béklyóiban. Fogalma sem róla, kik voltak ott valójában, de tisztán látott arcokat a fejében. A barátait ... a középiskolás tanárait ... volt barátait ... lányokat, akikkel egyszer az egyetemen rohangált ... az anyját! Mindannyian ott ültek, csak az üveg túloldalán, és mindannyian látták, hogy ő egy ócska kis ribanc, akit egy veréssel fel lehet izgatni. Önmagában ez a gondolat már majdnem orgazmushoz juttatta.

– így jobb – mondta Todd hangosan. – Úgy tűnik, lassan belemelegszik. Ideje visszatérni a közepes beállításra.

A motor hangja ismét megváltozott. Jane megpróbálta megnyugtatni magát és ellazulni, de csak lihegett és vergődött. Aztán hallotta a kattanást. Talán érzékei lettek élesebbek, vagy csak jobban hallotta. Mindenesetre biztos volt benne, hogy ezúttal egy süvítést hallott, amikor a lapát a levegőbe lendült, és a fenekére csapódott.

Ez nem volt szelíd. Ez szilárd ütés volt, és a paskoló hangos „puuufff!” Hangot adott, ahogy lecsapott a bal farpofájára.

Jane ismét felsikoltott, de ezúttal nem a fájdalom sikolya volt ez ... izgalom sikoly volt. Az erős ütés az ágyékában lévő unalmas melegséget erős lánggá változtatta, amely úgy tűnt, hogy lassan átterjed a most már csöpögő hüvelyéről, teste többi részére. Eszeveszetten rángatta a bilincseit, nem azért, mert szabadulni akart, hanem azért, mert a lábai közé akart nyúlni, hogy valahogy eloltsa a lángokat.

„Kattanás” ... „Ütés!”

A paskoló ismét eltalálta, és ezúttal kissé arrébb mozdult, így a jobb oldali farpofája közepén találta el.

– Figyelem – mondta Todd kimérten –, a paskoló mozgását számítógép vezérli, ami állítható. Lassan úgy mozog, hogy megfelelően végigjárja ennek a szubnak az egész fenekét. Ezt igazolva, a következő ütés pontosan a farpofák között landolt.

– A paskoló úgy programozható, hogy lassan kipirosítsa az egész a fenekét – folytatta –, vagy véletlenszerűen bárhová üthet a combja és a háta között – természetesen jóval a vesék alatt.

Ismét, hogy bizonyítsa szavait, a következő „Katt, ütés!” alacsonyan landolt a Jane fenekének bal oldalán. Ezt követte egy újabb erős csapás magasan, középen.

„A kioldó hangját el lehet némítani” – mondta Todd –, hogy még véletlenszerűbb, váratlanabb legyen a csapás!”

Jane megpróbált felkészülni a következő ütésre, de most nem volt kattanás, csak egy hangos „csatt!”, amit tompa sikolyai követtek. Vett egy mély lélegzetet, és újra megpróbált felkészülni, de a következő „puuufff!” korábban jött. Vonaglott és visított a bilincseiben, de valamilyen oknál fogva, amit igazán ő sem értett, szorosan markolta a „safeword” labdáját.

Teste remegett, ahogy a következő ütésre várt, de nem jött... Ellazult, ekkor arra gondolt, hogy talán vége van, de aztán ott volt a puha „Sssshhhh”, amelyet azonnal az eddig leghangosabb „puuufff !!!” követett. Béklyói ellenére szinte felállt. Aztán tekeregve és sikoltozva esett vissza, amikor az ágyékából a tüzes érzés egész testét átjárta.

Zihálva és nyögve feküdt. Azt próbálta mondani: „Bassz meg! Kérlek, bassz meg! De csak ritmikus morgást lehetett hallani, a gép pedig tovább csapkodta a fenekét. A tüzes érzés egyre forróbb és pusztítóbb volt. Görcsös vonaglásával már-már majdnem felemelte a földről a nehéz gépet. Fájtak az izmai, és reménytelenül próbált kiabálni: „Bassz meg!”

Aztán a vágy ködében alig hallotta, ahogy Todd azt mondja: „Most pedig bemutatom ennek a gépnek a fő képességét, örömszerző módban. Ha megfelelő nő... vagy férfi ... van a gépen, és ha jól használják, akkor életük legjobb dugásában lesz részük.

Jane remegett, amikor a gép megállt, és érezte Todd kezét a lábai között. Átcsúsztatta ujjait a résén, majd látványosan a magasba emelte őket, hogy a tükrök mögötti emberek jól láthassák. – Csúszósabb, mint egy zsíros malac – mondta hangosan.

Ezután feljebb nyúlt a lába között, és megérintette a csiklóját. Jane majdnem felrobbant. – Akarod, hogy megbasszalak? – mondta hangosan.

Ezúttal a tompa kiáltások, a fej intenzív bólintásaival kombinálva, nyilvánvalóan „Igent” jelentettek.

Jane érezte, hogy meztelen combok nyomódnak az övéihez. Todd meg fogja dugni az összes ember előtt! Újabb forróság – még a korábbinál is erősebb – száguldott végig a testén. Érezte, ahogy testét ösztönösen a férfinek nyomja, miközben ő könnyedén becsúsztatta a szerszámát. Először kicsit zavart volt, mert más volt az érzés, mint a megszokott, de aztán rájött, hogy azért, mert Todd óvszert húzott. Még soha nem viselt óvszert, amikor szerelmeskedtek.

Minden más nagyon ismerős volt. Nagy mérete. Szinte örökkévaló kitartása. Az, hogy öt-hat lökésenként változtatja az ütemet. Minden ugyanolyan volt. Jane ellazult, és hagyta, hogy az orgazmus felépüljön testében. Közvetlenül az orgazmus előtt, ismét arra gondolt: „Ezek mind látni fogják, ahogy elélvezek!” Ez elég is volt a valaha megélt egyik legintenzívebb orgazmusához. Még mindig nyöszörgött és mocorgott a bilincseiben, amikor hallotta, hogy az ajtó becsukódik, és Todd elhagyta a szobát.

Hosszú időnek tűnt, talán fél órának is, mire a két nő visszatért a szobába. Levették róla a csuklyát, eloldozták a karjait és lábait. Az egyiküknek valósággal ki kellett csavarnia a kezéből az „safeword” golyót, aztán visszakísérték őt az öltözőbe.

– A fizetsége a padon van – mondta az egyik nő. – „Mister Desanto azt mondta, hogy emeljük meg a díját 50-nel, mert a produkciója segített legalább három gép eladásában. Ki tudja, mi lesz még, amikor a videó is elérhető lesz a neten?”

Ezzel mindketten elhagyták a szobát, és hagyták, hogy Jane felöltözzön. Amint felhúzta a ruháit, végigsietett a folyosón, el a recepciós mellett és ki a bejárati ajtón. Mire elkészült a vacsora, kétszer kimosta az összes ruháját, és háromszor lezuhanyzott.

Amikor Todd hazajött, ujjongott. – Ma három nagyszerű üzletet kötöttem! – mondta büszkén. „Nagyon aggódtam, mert a bemutató kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy nem a rendszeres asszisztensem van velem.”

– Kiderült, ki volt az? – kérdezte halkan Jane, miközben a vacsorát az asztalra tette.

– Nem – válaszolta –, de szívesen megtudnám. „Meg kell kérdenem az ügynökségünktől. Annyira lelkes volt a termékkel kapcsolatban, hogy biztos vagyok benne, hogy a három eladásból kettő az ő érdeme.”

– Pontosan mit adtál ... és adott el ... ő? – kérdezte kedvesen Jane.

– Nos, édesem – válaszolta Todd kedvességet színlelve –, tudod, megállapodtunk, hogy erről nem beszélünk?!

A vacsora hátralévő részében a beszélgetés az időjárásra és a következő hétvégére korlátozódott. Mi után befejezték Jane kiküldte a párját a konyhából, mondván, hogy letakarítja az asztalt és betölti a mosogatógépet. Todd általában segített neki, de nem bánta, hogy most egyedül akarja csinálni.

Néhány perccel később Jane a nappaliba kávét vitt neki. A szokásos hosszú kötény volt rajta, amit általában viselt, amikor a takarított a konyhában. – Mi lenne, ha véletlenül kitalálnám? – kérdezte mosolyogva, miközben átadta neki a gőzölgő csészét.

– Hogyan találhatnád ki véletlenül, hol dolgozom? – válaszolta nevetve.

Jane megvárta, amíg férje leteszi a kávéscsészét, aztán áthajolt a férfi combjai fölött. Csak a kötény volt rajta, semmi más. Nyilvánvalóan látszott, hogy a feneke zúzódásokkal volt tarkítva és duzzadt volt.

– Véletlenül követtelek téged a munkába ... az elmúlt három héten – mondta Jane, miközben Todd óvatosan megsimogatta duzzadt és szinte lilás árnyalatú fenekét. – És akkor a recepciósod véletlenül azt hitte, hogy én vagyok a modell, aki segít neked a bemutatón. Mélyet sóhajtott, amikor a férfi mélyebben a lába közé nyúlt. – És akkor véletlenül elélveztem ... újra és újra ... miközben bemutattad a csodálatos gépedet.

Todd finoman megpaskolta a popsiját, mire Jane lélegzete hirtelen elakadt. – Nos, kedvesem – mondta Todd mosolyogva –, úgy tűnik, véletlenül csatlakoztál a családi vállalkozás értékesítőihez.

– És remek üzletet csináltunk! – mondta, miközben Jane a fenekét riszálta előtte. „Szóval ünnepeljünk ... először finoman ... a kezeddel. Aztán irány a hálószobába, és megpecsételjük az üzletet.

– Üdvözöljük a Desanto Entertainment-nél – mondta halkan, miközben gyengéden, de határozottan, elkezdte fenekelni.