Egy S terve, hogyan legyen ő a D 1. rész

Egy történetet szeretnék elmesélni, melyet ez után a pár sor után olvashatsz. A háttere a történetnek méltatlanul röviden: egy ismerkedés során a mindent elsöprő hangulatú első napok után kiderült, hogy mindkettőnk különleges ízlésű. Az első együttlét nem is egy klasszikus véggel fejeződött be. Sajnos (vagy mégsem) pár alkalom után be kellett látnunk, hogy ez nem fér össze kettőnk között (bdsm és párkapcsolat). Úgy döntöttünk a bdsm-et választjuk, és mivel elég megosztó terület, tele titkokkal, mellé egy barátságot vegyítünk.
Az első kötetlen alkalom előtt fény derült rá, hogy ő maga szeretne benézni a másik oldalra, azaz kíváncsi, milyen az, ha ő az "ápolt". Mivel nem éreztem magamban kellő magabiztosságot, abban maradtunk, nem cserélődnek a szerepek. Ez adott egy olyan lökést, hogy tudtam, pont ezzel tudom padlóra fektetni. Ha így, váratlanul, szemtelenül, szófogadatlanul lépem meg, hogy legyőzzem őt.
Nem tudtam, mit hogyan kellene tennem. Némi baráti jótanács, olvasgatás, önhergelés és egy konkrét terv megírása segített ebben.







Megérkezem. Fekete vagy drapp ballonkabát, fekete combfix, fekete csipkebugyi, fekete melltartó, akár fekete ruha is.

Belépek, köszönök. Ő is. Megölelne.
"Ez most nem az a helyzet, nem ideillő, nem helyén való."

"Ezeket visszahoztam." Odaadom a korábban nálam hagyott sütis dobozokat, üresen.

"Beszélgessünk!"
"Szeretném, ha felvennéd ehhez ezt a bilincset."

Megkérdezem, ivott-e.
Nem - "pedig kértelek, pótold"
Igen - "igyál még egyet"

"Megbeszéltük, hogy jövök. Betartom az ígéreteimet. Itt is vagyok. Barátként. Nem mint egy kód."

"Jó volt a mai némaság. A tegnapi beszélgetés és ahogyan végződött, elgondolkodtatott. Hazugnak érezlek. Közben félek tőled. Hatalmad van felettem, tisztában vagyok vele. Én mindig őszinte voltam. Most is az leszek. Nem leszek a tiéd. Nem tudok. Nem akarok. Nem veszel el, mert nem adok semmit."

Karjai bilincsben, a háta mögött.
"Látod, ilyen, amikor egy 40 kilós, mentálisan labilis nő, legyőzi a hatalmas, legfeljebb dugni képes főnökurat."

Rágyújtok, füstöt ráfújom. Eloltom sietve. Bemegyek, a kamerát kihúzom, kiviszem, szekrénybe teszem. "ez jobb, ha kimarad"

"Mi volt a terved mára? Melyik kód?"
"Szerinted én ezt akarom?"
Gúnyosan nevetek.
"Kurvára nyeregben érzed magad."

"Milyen érzés volt?"
"Kérdeztelek."

"Jó érzés volt egy kefélésért porig tiporni egy nő önbecsülését?
Büszke vagy erre?
Valóban, kibaszottul nehéz dolgod volt.
Egy labilis lelket eltiporni, egy 40 kilós, ellenállásra képtelen testet meggyalázni."

"Azt hiszed, uralkodtál? Nem, ez nem az volt. Visszaéltél a fizikai fölényeddel.
És azzal, hogy a munkád révén bármit megtehetsz.
Megdugtál.
Megaláztál.
Majd eldobtál, mert undorodsz tőlem."

"Tegnap majdnem hánytam. Magamtól és még inkább tőled."

"Csukd be a szemeidet!" Bekötöm a szemét.

"Nézz ránk! Ilyen, amikor egy megtört, megalázott nő bátor, és meri szembesíteni a bántalmazóját annak tetteivel."

"Ne mozdulj! Érezd, amit én éreztem! Tűrd!"

Lehúzom a nadrágját.
Előveszek egy sniccert vagy ollót. Végig húzom a karján vagy a testén.
"Ez csak egy penge. Nincsen súlya, mégis van ereje." A lágyékát cirógatom vele, majd végig vágom vele a pólóját.

"Ne mozdulj!"
Készítek egy fotót, kamerahanggal.
"Ez jól jön még."

Leveszem a szemkötőt.

"Menj be! Térdelj le!"
Leveszem a ruhám, leülök vele szembe. Férfiasan, lábak hanyagul szét, kezek a térden.

"Nézz rám! Nézz a szemembe és mondd ki!"
"Hallottad. Mondd ki!
"Mi vagyok neked? Egy szajha? Egy ribanc? A következő áldozat? Hányadik?"

"Állj fel! Most bemész az ágyra."
Ellököm, hogy a hátára feküdjön.
Kikötözöm a lábait.
"Gondolkodj! Vajon mi jár az én fejemben..."

Pálcával megcsapom.
Ráülök (akár szárazon, bele). Mélyen belenézek a szemébe, gyűlölettel, megvetéssel. Adok neki egy pofont.

"Percek múlva véged lesz. Nem a testednek. Az eddigi életednek. Azt érdemled." Pofon.

"Ha más ember azt tenné egy nővel, amit te velem, sitten lenne. Ott megtudja, milyen az, amikor a túlerő győz.
Veled talán nem teszem meg ezt. Nem okozok örömet. Hiszen a vágyad... Emlékszem..."mint egy férfi"."

"Tényleg azt hitted, ennyire hülye vagyok? Kiharcolod, hogy megerőszakolhass? Ezzel akartál csőbe húzni? Annyira mégsem vagy okos, mint hittem. Talán saját magadat húztad csőbe.
Nem sajnállak. Sőt, élvezem. Pofon.
Egy játékszer vagy. Úgy táncolsz, ahogy én akarom. Azt akartad, uralkodjak. Tessék. Pofon.
Remélem, tetszik. Vagy szerinted ez nem uralkodás? Ugyanezt tetted velem."

Szünet.

"Ostoba vagy. Pedig én szóltam. Én nem más nő vagyok. Én már megtettem, bármikor megteszem újra. Nem tudod, miről van szó? Mert nem figyelsz rám. Vicces. A hatalmas dom nem figyelt eléggé a kis kurvájára."

"Fordult a kocka. Te fogsz nyüszíteni, de nem a fájdalomtól."
folyt.köv.