Házi nyúlra nem lövünk, vagy mégis? (3)

Intettem Attilának, hogy oldozza el, s fordítva rögzítse Zsoltot az András-kereszten. Mikor sikerült, megint odaléptem s újra végig húztam a körmeimet Zsolt testén. De nem csak a körmeimet, hanem a végén megragadtam a már álló, előremeredő farkát, a golyóival együtt a markomba fogva, megszorítottam. Ezt már nem bírta ki Zsolt: felüvöltött.
- Az nagyon érzékeny részem, ezt ne tegye, Uram, ha lehet s kérhetem! – kiáltotta.
- Megkérdeztem az elején mire vágysz s mik a tabuid. Miért nem mondtad? – cukkoltam Zsoltot.
Az csak elhúzta a száját, de nem válaszolt. Így Attilához fordultam s tőle kérdeztem meg, hogy mire vágyik Zsolt, ha az nem mondja:
- Zsolt, mindent szeretne kipróbálni, átélni, amit csak lehet. – válaszolta, de hozzátette: - Különösen kedveli a kényszer szexet.
- Azt lehet, meg is kapja, méghozzá Tőled majd. De, előtte még sok mindenen kell átesni, tűrnie és megélnie. Kezdjünk is hozzá, ne várakoztassuk! – szóltam s utasítottam Attilát, hogy tegye fel a farok s here-satut is, így s most Zsoltnak.
Attila odament az eszközökhöz, válogatott, majd kettőt kiválasztva felmutatta felém:
- Melyik legyen Uram? – kérdezte meg.
- Azt gondolom, hogy az a műanyag lapokból állót tedd először fel. Tudod, hogyan kell? – érdeklődtem, de Attila sértődött képet vágott, hogy ennyit sem feltételezek róla.
Hagytam hát kínlódni, így-úgy megpróbálni, de csak nem sikerült feltennie. Zsolt meg közben néha sziszegett, mikor meghúzkodta, vagy összeszorította a farka, vagy golyói bőrt közben.
Mikor már elég sokat szerencsétlenkedett a satuval, átvettem tőle, de előtte a fa paskolóval egy - egy hatalmasat csaptam mind a két feszülő popójára. Erre már, a váratlansága okán, Attila is felszisszent.
- Nem baj a tudatlanság, de az már igen, ha leplezni próbálod! – szidtam meg Attilát s megmutattam, hogyan kell feltenni a satut, hogy annak lapjai közé kerüljenek a golyói is, de a farka is.
- Aha, így már világos, Uram. – nyugtázta a bemutatómat Attila.
- Remélem is, mert a másikat majd rajtad próbáljuk ki. – fenyegettem meg őt.
Attila vállat vont és megkérdezte:
- Ez meddig marad így? Néha utána kell húzni? – kíváncsiskodott.
- Igen, mikor már megszokta, akkor igen, de nagyon kell figyelni közben, mert nem az a cél, hogy megfosszuk a nemzőképességétől a heréi összepréselésével, csak finom, kis fájdalmat akarunk okozni a szolgának. – oktattam Attilát.
- Aha, így már világos, Uram. – nyugtázta ő.
- S hogy ne nagyon élvezze a rab a satus-játékot, azt kombinálhatjuk azzal még, hogy a tűs kereket megjáratjuk, már ha tudjuk, a farkán és a golyói bőrén; de vékony, rövid szíjakból font korbáccsal is megcsipkedhetjük ugyanott. A non-plus ultra az, ha gyertyát csepegtetünk a satuba fogott farkára s golyói bőrére. 
- Akkor ezt kipróbálhatom rajta, Uram? – érdeklődött izgatottan Attila.
- Igen, persze, de vissza is kapod majd tőle, azt tudod, ugye? – cukkoltam.
- Természetesen Uram. – válaszolta és már hozta is a gyertyatartót, meggyújtotta a rajta lévő gyertyákat, s míg azok égtek, maga is végig húzkodta a körmeit Zsolt testén.
- Hozz még onnan a krokodil csipeszekből vagy négyet s csipeszezd fel a golyói bőrére, majd onnan hozz vegyesen súlyokat s azokat tett fel a csipeszek végeire! – utasítottam Attilát.
Az tette, amire utasítottam, majd már Zsolt sziszegése, később már halk jajgatása hallatszott. Attila hátrább lépett, onnan nézte a vonagló Zsoltot s megjegyezte segítőleg:
- Ha nem vonaglanál annyit, nem lengenének a csipeszek és a súlyok, így azok sem húznák a bőrödet.
- Könnyű tanácsokat adni, majd kíváncsi leszek, ha Rajtad lesznek, meg tudod-e állni, hogy ne izegj – mozogj közben.  - replikázott Zsolt Attilának.
- Remélem igen, bocs, nem akartalak bántani. – szólt Attila.
Azonban én úgy gondoltam, hogy még tegyünk rá egy lapáttal, ha már Zsolt olyan fölényes volt az elején. Vettem a kis szíjakból álló, font korbácsot és azzal csapkodtam Zsolt elérhető bőrfelületeit, de néha – inkább persze direchte – ott is eltaláltam, ahol a súlyok csüngtek rajta, így ilyenkor fel- felkiáltott Zsolt a fájdalomtól. A másik kezemben meg a tűs kereket szorongattam s egy-egy csapás közben, azt húzogattam Zsolt bőrén, miközben Attila a gyertyákat csöpögtette Zsolt bőrére. Különösen célozva a satuban lévő részeit: farkát, a csupasz makkját, és a golyói elérhető bőrét.
Zsolt már igen izgett-mozgott, halkan jajgatott is, mikor megszólalt, Attilát kérdezve:
- Nem akarsz kicsit a helyemre kerülni, hogy én tudjak intézkedni arról, hogy… - szakította félbe a mondandóját, de én rászóltam:
- Nem tőlem kellene inkább engedélyt kérned erre? – morogtam dühösen és erősebbeket csapkodtam rá a bőr korbáccsal.
Míg jajongott, lassan kinyögte:
- Csak azt akartam megkérdezni Attilától, hogy volt-e már néger sráccal,s ha nem izgatná-e egy ilyen játék?
- Néger srác? – néztem fel érdeklődön. – Miért van a tarsolyodban, vagy az ágyad alatt, a lakásodon?  - élcelődtem Zsolttal.
Az nevetett s azt mondta:
- Lehet, hogy viccesnek tűnik, de van. – jelentette ki komolyan Zsolt. – A lakásomban, de nem az ágyam alatt, hanem az ágyamon.  Volt, mikor kibújtam mellőle s remélem nem ébredt fel erre. – fejezte be.
Szinte egyszerre szólaltunk meg Attilával:
- Cseréljünk, s menj érte tüstént!Ugye megengedi, Uram? - kért engedlyt Attila és én közben ezt mondtam:
- - Mekkora és milyen az a néger srác? – kérdeztem Zsolttól, miközben intettem Attilának, hogy oldozza el.
- Megengedi Uram? – nézett rám Zsolt is, s folytatta: - Nem olyan magas, mint én, vagy ő. – mutatott Attilára, de Önnél, Uram magasabb. Vékony, szép szál legény, izmos, szép, göndör haja van s fekete, tök fekete szinte mindenhol. A talpai nem, no meg egy valami más sem!  - incselkedett Zsolt.
- A gecije! – állítottam nevetve. – Átmész érte és áthozod! – utasítottam Zsoltot, akit addigra már Attila elengedett.
Zsolt ment, Attilát pedig én kötöztem ki az András-kereszthez és elkezdtem felszerelni rá a másik farok-here satut is, míg vártuk vissza Zsoltot a néger sráccal.
Legnagyobb megdöbbenésünkre, úgy jöttek meg, hogy a srác nyakán nyakörv volt, s pórázon vezette Zsolt annál fogva.
S ami meglepett minket legjobban: A néger srác is anyaszült mezítelen volt.
- Így jöttetek, így hoztad, vezetted át őt? – kérdeztem meg csodálkozva Zsoltot.
(folyt, köv.)
(folyt. köv.)