Amikor az agymanónak vége.

Itt térdelek az ágyhoz kötve, szem bekötve, miközben ő fényképez. A puncim szinte tapsol neki. Nevetek magamban, de szinte valóban is. Ez az arcomon is látszik, le sem tudnám tagadni, hogy mennyire élvezem. Tetszik ez a helyzet. Nem hiszem el magam. Sosem történt még velem hasonló sem, és most meg már nem is aggódom. Akarom ezt. Akarom, hogy több legyen. Annyira vágyom a folytatást, hogy mindjárt belebolondulok!
Végre itt áll mellettem. Leveszi a szemkötőt és a gépével együtt leteszi az ágyra, de izgatón néz ki úgy még az is. Vajon nekem is ilyen szexin állt mint most a gépnek? Azt is le kéne fényképezni.
Nevetek miközben Ő letérdel hozzám.
Csókolni kezd, de közben jobb kezével egyből a hajamba túr és belekapaszkodik. Balkézzel végig simít a nyakamtól a popsimig és belemarkol, erősen. Imádom, akarom őt. Kezét visszasimítja a fejemig, és jobb kézzel, az arcom simítja, a ballal hajamba markol és hátra húzza a fejem, kiszakítva csókjából. Mélyen a szemembe néz.
Nem tudok mást csak bambán vágyakozva nézni őt.
Teljesen elgyengültem a tekintetétől. De ő közben a jobb kezének ujjaival a ball mellbimbómat csípi meg és csavarja, szememet összezárva, alsó ajkam beharapva, vonaglom, mert a testem nem tudja eldönteni, hogy, kihúzza magát vagy összegörnyedjen. Ráadásul még a hajamat is fogja, nincs nagy mozgásterem. Nem tudom hogy most ő enyhített e a csípésen vagy csak kezdek hozzászokni, de résnyire nyitom a szemem, hogy lássam közben az arcát. Hogy tud ennyire semleges képet vágni miközben így kínoz. De az az önkéntelen kapzsi mosolya, arra, ahogy meglátta, hogy nézem, kárpótol mindenért. Szép lassan el is engedi, a bimbóm, de csak szép lassan, kiélvezi még azt az időt is. Hihetetlen hogy így élvezem, ahogy így élvez Ő engem. Most ugyan azzal a kezével az állam alá nyúl miközben hüvelykujját a számba teszi.
Nedvesítsd meg!
Szól lassú, kimért, és kedves, hihetetlenül nyugtató hangon. Mintha még ezzel is irányítani akarna, illetve nem csak akar. Hipnotizált lassú kéjességgel, szopogatom és nyalogatom az ujját, nagyon bő nyállal. Ahogy elveszi a kezét ki is folyik nem kevés nyál a számból. A keze reflexből mozdult hátra a fejemmel, ahogy az állammal próbálom felfogni, de arról csak tovább csurog a hasamra. Nedves hüvelykujját az előzőleg megcsavart bimbómra nyomja, és finoman átdörzsöli, az előző fájdalomnak ettől már nyoma sincs. Sőt most jobban hegyesedik, mint előtte. Kezével még letörli az arcomon maradt nyálat és nedves tenyerét az egyébként is nyálas hasamra nyomva, a lábaim közé simítja. Olyan selymesen és gyengéden játszik újaival rajtam hogy így még én sem csinálom magamnak. Elengedi a hajam és a tenyerét az arcomba nyomja, és jobbra fordítja vele fejem. Miközben próbálom végig nyalni és ujjait a számba venni. Erre belemarkol az arcomba. Az ajkaimat összenyomja, és már érzem is mi fog történni. Még meg sem mozdult a keze, de már be is csukom a szemeim. Nem szorítom össze csak finoman. Mintha lassított felvétel lenne, ahogy keze csúszik le arcomról és már várom.
Közben érzem, ahogy a puncimon lévő kezének két úja a hüvelyembe csusszan, a hüvelykujja pedig a szeméremdombommal összezár, mint egy lakat.
Nem hiszem el de enyhén most is mosolygok.
Érkezik a pofon, jobbról, pont ahogy vártam. Mintha komolyan lassított felvétel lenne. Kiélvezem minden mozdulatát. Erős, de nekem édes. A puncimon kéjes, de arcomon éles. Összefut tőle a számban a nyál. Magamhoz térek, és már nyitom is ki a szemem, hogy minél többet láthassak belőle. Ahogy elhúzza, szám előtt a kezét ösztönösen rácsókolok. Ez érdekes, mert még sosem pofozott meg senki. De tudom, hogy ez én vagyok. Érzem, ez bennem van és mindig is itt szunnyadt bennem. Arra várt, hogy Ő megérkezzen.
Becsukom a szemem és elszökik minden gondolatom. De nem jön a következő. Helyette, jobb kezét elveszi a puncimtól, és azzal a kezével kapok. Nem tudom leírni ez milyen érzés, minden egyes pofonnal csak még jobban az övé vagyok. Úgy érzem, punci nedves nyálas kezével, Ő is csak még jobban ragasztja magát hozzám. Most végre nem húzza el számtól a kezét, sőt engedi hogy lenyaldossam. Imádom a puncim ízét érezni az Ő kezén! Majd jobb kezével jobbra fordítja a fejem és bal tenyerét élével a számba nyomja, mutató és a hüvelykujja között. Ilyen lehet a szájpecek. Időnként finoman rá harapok, miközben kéjesen nyaldosom. Belerévülök, ahogy jobb kezével újra játszik rajtam. Én vagyok a hangszer, ő pedig a virtuóz.
Mintha nem is a földön lennék.
Azt sem tudom mennyi ideig csinálta, de ahogy abbahagyja és puncimtól nedves kezét végig simítja a combomtól a térdemig, az az érzés úgy ránt vissza a valóságba mintha villám csapott volna a fejembe. Egy hosszú ívű villám, ami eszméletlen módon felvillanyozott. Ahogy a szemébe néztem és kimondom hangosan, erőből; Akarlak! Olyan határozottsággal, mint még soha semmit. Majdhogynem meg is ijedek magamtól, vajon honnan jön ez az erőm. De pontosan tudtam honnan jön. Belőle. Ő az, akitől ezt kapom.
Erre fejemet az ágyrácshoz nyomja.
Erősen, de csak fél arccal. Látom, ügyel rá, ne takarja el a szemem, hogy láthassam mit fog művelni. Elfenekel. Először csak finoman, lepattanósan, lentről fel, jobbról balra, balról jobbra. Finoman nevetőseket nyögdécselek, még magamon is nevetek, hogy ezen nevetek, de baromira élvezem.
Majd most uhhh…
Ez már nem lepattanós volt. Egy hangot sem ejtek, csak összeszorított fogakkal ráfeszülök az ágyrácsra, érzem, ahogy nem csak a tenyere marad ott, de a tenyere nyoma is a fenekemen. Egy gondolatom sincs. Ahogy elkezdi simogatni a csapás nyomát, ismét kinyomom, felkínálom neki a popsim. Csak nyugodtan mondom magamban. Várom. De csak simogat tovább. Megbillegtetem neki a hátsóm, mintha azt mondanám; na, mi lesz már. Áhhh… ez már hangosan tör ki torkom mélyéről. Remegek, miközben ismét az ágy falához szorítom magam. Érzem, ahogy a könny összefolyik összeszorított szemhéjaim között. Ez nagyon erős volt. Még most is üres a fejem. Egyszerűen csak azt tudom, hogy ezt én akartam, én erőszakoltam ki az incselkedésemmel, és ennyi. Érzem, ahogy mosolyra húzódik a szám, ahogy ismét simogatni kezd. Elengedi a fejem, erre elnyomom magam az ágytól, felé fordulok, és az arcát nézem, oldalt félig kiöltött nyelvemre harapok, és közben mosolyra húzom a szám. Érzem félelmetes mosoly ez, minden érzelmem benne van, már szinte gonosz mosoly. Látom, tetszik neki, amit művelek, ezt akarta, pontosan ezt. Most a kezét fürkészem, ahogy a popsim simogatja, erre finoman megpaskolja. Uhh beharapom az alsó ajkam, érzem azért az előbbi még jó ideig fájni fog.
Kezével erősen a fejem tetejére kapaszkodva feláll.
Mögém, mintha csak egy korlát lennék. Ez tetszett, ujjai bebizsergették az egész fejem. Tenyereit az arcom két oldalára simítva hátrahajtják a fejem. Csak nem…, érzem a fejem tetejével a nadrágjában duzzadó szerszámát, ohh, dörgölöm neki a fejem, le akarlak szopni, hupsz ezt kis híján kimondtam. Erre elnevetem magam. Haa, nem is tudtam, hogy felizgultan ilyen kéjesen nevetek, még saját nevetésemtől is jobban felizgulok. Hátranyújtom a kezeim, és ahogy a dereka mellet felfelé toltam őket, ő is végigkíséri a sajátjaival, és ahogy felérnek és mellkasán kinyújtódnak kezeim, ő már a kézfejeim fogja. És kezeimnél fogva megemelt. Tarkóm a hasára simul, éreztem az övcsatját a nyakamon, és gerincem két tompa roppanását. Ez nagyon felpezsdít és teljesen ellazít.
Finoman visszaenged és nagyon lágy finom hanggal utasít, markold meg az ágy korlátot. Tudom, hogy nem lett volna szabad elengednem, de a helyzet ezt kívánta. Ha pedig később büntetést kapok miatta, hmmm… alig várom.
Azonnal vetülnek kezeim az ágyrácsra, és már erősen rángatom is, ahogy oda-vissza húzom magam, de eközben a fejem hatra nyomom, hogy még véletlenül se szakadjon el a fejem a pénisze érintésének az érzésétől. Fáj és rettenetesen kellemetlen, ahogy erőből hajlítom hátra a testem, már szinte abnormális módon. De így most még jobban fel tudok nézni, Rá. Ö pedig lenéz rám, egyenesen a szemembe. A szemem felső bár ebben a hátra csavart nézőpontban inkább az alsó sarkából. Az övcsatja felső része ezüstösen csillan bele a szemembe. Azonnal odavonja a szemeim. Egyértelmű, amit csinálok, a kényelmetlen és fájdalmas hátra csavarodásban is küzdök érte, ha tudnám, a fogaimmal csatolnám ki az övét, de nem érem el.
Kínszenvedés, ahogy a kezeimet ott tartom az ágyrácson.
Úgy markolva őket mintha az életem múlna rajta, mégsem élveztem még így semmit. Már nem magamat húzom az ágyhoz, hanem az ágyat rángatom magamhoz, de nem mozdul. Mindent megpróbálok csak, hogy közelebb kerülhessek hozzá.
Sosem viselkedtem még így. Egy megveszekedett őrült ribanc lettem, akinek jelenlegi egyetlen célja annak a bizonyos hőn áhított faroknak a számba kaparintása. Sosem éreztem még magam ennyire felszabadultnak!