A titkárnő 5 folytatás

Jeges vödörbe állított pezsgőt veszek ki és poharat, aztán visszamegyek hozzád és a vödröt a kocsira, teszem, a pezsgőt pedig felbontom. Töltök a poharamba, majd visszateszem az üveget a vödörbe és a pezsgőmet kortyolgatva, nézlek.
Hálás szemekkel nézel rám, a lekötözött tested elernyed a vizsgálóasztalon.
- Köszönöm Uram! - rebeged hálásan.
- Ezt a tárgyaláson tanúsított viselkedésedért kaptad te ribanc! Ennyit megérdemelsz! - mondom sejtelmesen, a pezsgőmet kortyolgatva.
Leteszem a kiürült poharat a kocsira az öltözetem nyílásából, előveszem a lankadtan csüngő faszomat, és a jeges vödörbe irányítva a végét pisilni kezdek. Hosszan és kiadósan hugyozom ki magam, majd a fejedhez lépek és a szádba adom a makkom.
- Tisztítsd meg! - utasítalak.
A nyelveddel körbenyalod a farkam végét, aztán szopni kezded. Kiveszem a szádból és végig nézek a testeden, majd a vödörből kiveszek egy jégkockát és a vörösen tüzelő puncidhoz nyomom.
A tested összerándul. A jeget benyomom a pinádba. Ismét vergődni kezdesz, de most nem a kéjtől.
- Ettől majd lehűlsz kurva! Lejegelem a buja picsádat! - mondom élvezve a vergődésed és egy újabb jégdarabot, dugok a hüvelyedbe. Visítasz, mint akit nyúznak, én pedig elégedetten nézem a vergődésed.
- Itt az ideje, hogy kiszórakozzam magam! - mondom egyre erősödő szadista vággyal.
- Nagyon tévedsz, ha azt hitted, hogy dédelgetni foglak! Megengedtem, hogy élvezz, de most rajtam a sor! Azt akarom, hogy ordítva könyörögj kegyelemért, te büdös kurva! Egész éjszaka szenvedni fogsz! - mondom gonoszul vigyorogva.
Már nyoma sincs az arcodon az előbbi gyönyörnek, helyette a rettegés és félelem olvasható le róla.
Csipeszeket veszek fel a kocsiról, és az egyiket szétnyitva a melleid felé közelítem.
- Kérem Uram! - szólasz meg ijedten, és könyörgő hangon.
A csipesz a mellbimbódra kerül, és követi a másik.
Megpiszkálom a csipeszeket, hogy meggyőződjek róla eléggé stabilan állnak-e a helyükön, aztán felemelem a fejedet tartó támlát, hogy láthasd, mit csinálok.
Egy hosszú szárú fogót veszek fel a kocsiról és a lábaid közé, állok. Rémülten meredsz rám. A fogó kanál alakú végét a még mindig tátongó hüvelyedbe nyomom, és matatok benne. Amikkor megtalálom, amit kerestem, kihúzom a fogót, a kis fém henger a kanálban zörög.
- Erre, egyelőre nem lesz szükség! - mondom és leteszem a fogót. Kissé megkönnyebbülsz.
A többi csipesznek a puncidon a helye. Mindkét szeméremajkadra három-három csipesz kerül, és egy a csiklódra. Hiába sziszegsz fájdalmasan, nincs kegyelem!
A csipeszek felrakása után, egy vastag, vörös színű gyertyát veszek fel a kocsiról és meggyújtom, majd a tested felé tartom, kb. 40 cm magasságban.
Rémülten nézed az égő gyertyát, a szándékom egyértelmű.
Megvárom, míg a láng körül összegyűlik a megolvadt viasz és megdöntöm a gyertyát. A forró viaszcsepp a hasadra esik, és szinte azonnal megszilárdul. A tested összerándul és felszisszensz,
- Kérem Uram! - esedezel, persze hiába, ismét megdöntöm a gyertyát, és újabb cseppeket hullatok a kiszolgáltatott és védtelen testedre.
Élvezem ezt a játékot, a hasad felső részén egyre több vörös pötty van. Egyelőre nem akarok komolyabb fájdalmat okozni, de tudod jól, hogy bármikor megtehetem elég, ha lejjebb engedem a gyertyát. Lassan egyre lejjebb viszem a gyertyát a tested felett és folytatom a csepegtetést. A tested minden csepp után összerándul és a viasz ismét, megköt a bőrödön.
Remegve nézed, ahogy az égő gyertya közeledik a széttárt ágyékod felé, én pedig a még mindig lankadt farkam simogatom, húzogatom.
- Addig csepegtetem rád a viaszt te ribanc, míg fel nem áll a farkam, aztán szétbaszom a szaros segged! - fenyegetlek és a hasad aljára, csepegtetem a gyertyát. A kínod fokozására időnként megpiszkálom a puncidon lévő csipeszeket és a csiklódon lévőt, húzogatom.
Fájdalmasan sziszegsz, és szünet nélkül könyörögsz.
Amikor a segged lyukához nyomom az egyik ujjam hegyét, hirtelen elnémulsz a tested megfeszül. Az ujjamat könyörtelenül benyomom a seggedbe, és tövig bedugva mozgatom, közben kicsit lejjebb engedve a gyertyát folyatom a kínzásod. A viasz a szeméremdombodra csepeg. A segged kezd kitágulni, a záróizom szorítása egyre gyengül.
A faszom már merevedik.
Kiveszek egy jégkockát a vödörből, és a hasadra teszem. A tested úgy rándul össze, mint ha áramütés érte volna, a viaszcseppek egyre közelednek a csiklódhoz. Ismét vergődni és könyörögni kezdesz. A jégkocka lassan olvad a hasadon.
Megfogom a csiklódon lévő csipeszt, és addig húzom, míg visítani ne kezdesz, aztán fölétartom a gyertyát és rácseppentek. Tele torokból ordítasz fel, az ujjam amilyen mélyen csak tudom, felnyomom a seggedbe.
A faszom már ágaskodik és ez a szerencséd! Elfújom a gyertyát és a végét a tátongó pinádhoz nyomom, a csipeszekkel díszített szeméremajkaid közé.
- Ez kell neked, szuka! Ez majd kitölti a hatalmas picsádat! - mondom, és nyomni kezdem beléd a legalább nyolc centi vastagságú gyertyát.
A gyertya lassan egyre beljebb csúszik, miközben tovább tunkolom az ujjam a seggedben. Benyomom az egészet, hol fájdalmasan, hol kéjesen nyögdécselsz.