Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (tizennyolcadik rész)

Aztán lejárt a száz ütés is. Örültem, hogy vége lett.

-oldozd ki, mondta Vanda Dávidnak. Ő ki is oldozott.
-húzd le a nadrágját bokáig és kötözd a ládára! –hallottam a következő parancsot.

A falhoz közel volt a láda. Dávid segített, hogy odamenjek, mert alig voltam már magamnál, lehúzta a nadrágomat és a földre térdelve, a ládára hasalva gondosan odakötözött a ládára.
Vanda egy ruganyos pálcát vett elő, megsuhogtatta párszor a levegőbe és odajött hozzám:

-hú de szépen össze van verve a segged! –azzal nevetve megpaskolta a hátsóm

Tudtam, hogy most lesz megpálcázva a fenekem lyuka. Eddig 15 ütésnél többet nem kaptam rá, most pedig ötvenet kell elviselnem. Már a 15 is kibírhatatlan, úgyhogy tudtam, ez kegyetlen kínzás lesz. Abban is biztos voltam, hogy Vanda Úrnő nem fogja majd vissza magát.

-na te mihaszna, suttyó kis áruló! Most aztán örökre elveszem attól a kedvedet, hogy ellenszegülj. Azzal terpeszben fölém állt és hatalmasat ütött a fenekem lyukára. Még szerencse, hogy Dávid jó szorosan odakötözött, mert annyira erős fájdalom járt át, hogy biztos megint elfutottam volna. A könny is azonnal kiesett a szememből. Jött a következő ütés, ami teljesen megőrjített. Próbáltam rángatózni, jajgatni, de úgy igazából egyiket sem lehetett, mivel a szám be volt tömve, a testem pedig szorosan a ládára kötözve. Miközben nagyokat ütött Vanda még szidott is:

-nessze, nessze rabszolga! Meg akartál szökni tőlem? Fel akartál jelenteni? Megtanítom én hogy hol a helyed ne félj! Addig verlek, ameddig meg nem érted milyen utolsó kis féreg vagy!

A fenéklyuk pálcázása teljesen más érzés, mint maga a fenekelés. Bár nagyon fájt, úgy a tizedik ütés után észrevettem, hogy ez a verés az egész testemet energizálja. Lehet, hogy a különleges erős csípős hatása miatt, de gyorsan elvesztettem az öntudatomat. Nem ájultam el a szó szoros értelmében, csak már nem érdekelt a verés. Nem tudtam azonosulni a testemmel. Szóval nem fájtak már az ütések, sőt minden ütésnél egyre erőteljes energiahullámmal töltekeztem. Szerintem teljes erőből ütött az Úrnő és hirtelen olyan erős fájdalmaim lettek, hogy ezt képtelen volt feldolgozni az agyam. Ezért a fenéklyuk büntetésem visszásan sült el, ahogy kaptam az ütéseket egyre erősebb, pihentebb lettem. Mire megkaptam az ötven pálcát szinte teljesen sikerült regenerálódnom. Nagyon érdekes tapasztalat volt amit sosem éltem előtte át. A fenéklyuk ütései valamilyen rejtett energiákat aktiváltak bennem. Szükségem is volt erre a regenerálódásra, mert a sjambokkal való büntetésem még hátra volt.

Dávid felhúzta a nadrágomat és ismét szorosan a bakra kötözött.

-na te rabszolga! Ugye tudod, hogy csak most jön a java! A sjambokkal úgy elverlek, hogy
nem fogsz tudni járni. De hát te akartad! Te kezdeményeztél én csak kiszabom rád amit
megérdemelsz!

Azzal elkezdett ütni ahogy csak bírt. Nem részletezem, mert túl kegyetlen lenne leírnom, hogy mi történt. Körülbelül negyven percig ütött, utána elment pihenni, mert elállt a karja, majd még közel fél órán át verte a fenekemet. Utánna a sarokba dobta a sjambkot és így szólt:

-végeztünk mára! Leszedte a szájpeckemet és megkérdezte:
-megtanultad-e a leckét rabszolga?
-igen Úrnőm!
-soha sem szaladsz el a büntetés elől és soha nem fenyegeted meg az Úrnődet!
-megértettem Úrnőm!

Közben lehúzta a nadrágomat a fenekemről és megszólalt:
-én is úgy látom, hogy megértetted, nagyon durván nézel ki. De nem tehettem mást. Egy
szolga nem vétkezhet ekkorát, mint amit te és ha igen akkor bizony el kell viselnie a
következményeket! Ha nem vertelek volna ennyire el, sohasem tanultad volna meg a leckédet!

-így van Úrnőm és köszönöm szépen a tanítást!

-Dávid vidd a szalmához, ma ott fog aludni a szolga!

Dávid segítsége nélkül nem tudtam volna felállni . egyszerűen nem működött a lábam. Nagyon megijedtem ettől, hogy vajon lebénultam-e? Dávid egy szalma rakáshoz hurcolt és rádobott.

-kötözd össze a lábát, kezét és láncold két oszlophoz, nehogy el akarjon szökni! –hallottam
Vanda Dávidhoz intézett parancsát.

A parancs önmagában értelmetlen volt, hiszen járni sem tudtam, de azért Dávid rendesen megkötözött. Ezután elmentek, becsukódott az istálló ajtaja, én pedig egyedül maradtam.
A fenekem teljes felülete és a combom mindenütt hihetetlenül fájt. Tényleg alig tudtam mozgatni a lábaimat. A szalmán fekve egy kicsit azért sikerült megmozgatnom a lábaimat, de rájuk állni már nem tudtam volna. Ahhoz izmok kellenek amik tartják a testet és az izmaim úgy el voltak dagadva, hogy minden erő kiszállt belőlük. Egy tükörben szívesen megnéztem volna, hogy miként nézhet ki a fenekem, combom.

Egyszercsak nyílt az istálló ajtaja és egy lány lépett be. Ágnes vagyok-mutatkozott be, az Úrnő igazi szolgája. Vanda Úrnő azért küldött, hogy bekenjem a sebeidet. Gyulladásellenes gyógyszert is hoztam és vizet.

A lábaimat nem oldozta ki, csak lehúzta a nadrágomat. Amikor meglátta, hogy milyen a fenekem felsikoltott és azt kérdezte: mit műveltél, hogy ennyire elvert az Úrnő? Meg akartam szökni és fel akartam jelenteni az Úrnőt-válaszoltam. Akkor érthető, hogy így nézel ki, mert nem tűri az ellenállást. Szereti verni a szolgáit, de ennyire mint ahogy most téged csak ritkán büntet meg valakit.

-téged is szokott megverni?-kérdeztem

-nem, én nem a rabszolgája vagyok, hanem az alkalmazottja. Én segítek a házvezetésben, szervezésben és mint látod a betegre vertek ápolásában. Azzal kibontott egy kenőcsöt és óvatosan elkezdte kenegetni a fenekemet. Hú –szisszentem fel. Annyira meg voltam dagadva, sérülve, hogy a legkisebb érintés is nagy fájdalmat okozott. Ágnes szép lány volt, finom és meleg kezekkel, a krém pedig hűsítette a lüktető fenekemet, combomat,így jól esett az ápolás, még annak ellenére is, hogy nagyon fájdalmas volt.

-miért küld Vanda Úrnő gyógyszereket?-kérdeztem

-mert minél hamarabb tovább akar verni. Már holnap meg akar korbácsolni, de kizárt, hogy holnapig annyira rendbe gyere, hogy ismét elverhessen. Bár tudod, ha egyszer a fejébe vesz valamit, akkor meg is teszi. Mindenesetre, ha ezt a feneket holnap megkorbácsolja, akkor nagyon kegyetlen lesz és szerintem maradandó sérüléseket fog okozni. Már így is kérdés, hogy teljesen rendbe tudsz-e jönni? Kellene legalább két hét szünet. Meddig leszel még itt?

-még két napot.

-hát ha két napon belül még elfenekel, akkor a poklok kínjait fogod átélni. Ma nagyon kikaptál, de végig be volt melegedve a feneked. Ha holnap ezekre a dagadt felületekre korbács, ostor vagy pálca fog csapódni akkor nem irigyellek! Akkor sokkal nagyobb fájdalmaid lesznek, mint ma.

-kösz a bíztatást

-csak szólok, hogy mire számíthatsz, úgyhogy azt ajánlom ne húzd fel az Úrnőt, mert inkább
te járod meg.

-igyekezni fogok

Ágnes bekente a fenekemet, combomat, megitatott és beadta a gyulladáscsökkentő gyógyszert is.

-jó éjt, azzal elment.

Ismét egyedül maradtam. Elverve, meggyötörve, egy istállóban megkötözve, mint egy igazi rabszolga. Büszke voltam magamra, hogy kibírtam ezt a veréssorozatot. A mocskos rabszolgaruhámban,lüktető fenékkel, szalmában megkötve nagyon szexinek éreztem magamat. Végülis régi vágyam volt, hogy így bánjanak velem. Persze a mai verés már túlzás volt, de azért hasonlóról régóta ábrándoztam. Sajnos a kezem és a lábam két különböző oszlophoz volt kötve, ezért nem tudta a farkamhoz nyúlni, ezért csak amennyire a helyzet engedte a szalmához dörzsölve a nadrágomat előre hátra mozgattam magamat. Nagyon élveztem a fájó fenekemet és a farkam dörzsölését. Ez a legszebb része a veréseknek, amikor felül a fenekem ég, alul meg a farkam dörzsölődik. A kikötött pozíció és a szalma illata természetesen fokozta a kéjt. Tudtam, a mai nap örökre az emlékeimbe ivódott és még sok kéjes örömet okoz majd, ha visszagondolok a részleteire. Csak attól tartottam, hogy holnap nehogy megkorbácsoljon az Úrnő. Azzal nyugtattam magamat, hogy bármi is lesz, nem fogok belehalni. Aztán elaludtam, de annyira fájt a fenekem, hogy időnként felébredtem, főleg amikor nagyobb nyilalásaim voltak.

folytatása következik