Első találkozás

Ahogy megálltam a szomszédos utcában, egyre nőtt bennem a feszültség. Gyorsan átvettem a lakást, írtam Neked, majd öltöztem. Fáztam reggel, rossz ötletnek tűnt hogy szoknyába menjek. Csak reméltem, hogy minden rendben, semmit nem felejtettem el. Alighogy leültem, már írtál hogy megérkeztél. Éreztem, hogy végem van :D

Aztán láttam ahogy oda léptél az ajtóhoz, s már bent is voltál. Nagyon tetszettél. Jóképű férfi vagy. Igyekeztem nem direktben megnézni téged. :) S a figyelmesség is kedves volt. Azt mutatta, készültél.
Nagyon zavarban voltam, s nem is igazán tudtam uralkodni magamon. A pár szó amit mondtam, olyan buta erőlködésnek tűnt. Örültem, hogy kezedbe veszed az irányítását s oda kűldtél a falhoz. Éreztem, hogy remegek. Nem féltem tőled. Azt tudtam hogy arra nincs okom.

Ahogy megérintettél éreztem, hogy hatsz rám, hogy mennyire reagál a testem. Azt gondoltam ez a teszt, megvan e a kémia. Ahogy a hajamba fúrtad a kezed... felizgattál. Tetszett, ahogy lassan haladsz. Ahogy megfordultam, s döntés elé állítottál, eszemben nem volt hogy nemet mondjak. Biztos voltam abban, hogy folytatni szeretném. Szeretnélek megismerni. Azt éreztem, ugy közelítesz amire vágyom. Nem rohansz le, hagysz nekem időt. Annyira a hatása alatt voltam az egésznek, hogy akkor ott képtelen voltam megszólalni.

Ahogy magad elé térdeltettél s beszélgetni kezdtünk ( most nincs kedvem már térdelni :D) láttam a szemedben az őszinteséget. S igyekeztem állni a tekinteted, amikor mélyen a szemembe néztél. Ezek olyan emberi pillanatok voltak. Mind a ketten vállalva önmagunk, sunyiskodás nélkül. Sokat elárul ez rólad nekem.

Aztán simogatni kezdtél, egyre több részem érinteted, nézted. Nehéz pillanat volt amikor bugyira kellett vetkőznöm. Ez nem volt könnyű. De tudtam, nem dolgom gondolkodni. Aggódtam mégsem tetszem neked. Jó ezen még most túlesni. Mint amikor kötődöm hozzád.

Tudom többször szeretted volna ha beszélek, s fogok is, csak meg kell nyílnom. Ez kemény feladat. Többnyire nekem nyílnak meg az emberek... s nem én nekik. Nem adom magam bárkinek. Pedig nagyon szeretném,de csak Egy valakinek.

Azt hiszem azért elég jól érezted, mivel tudsz nyugtatni. Ahogy simogattál, fogtad a kezem, mind mind egy lépés volt hozzám.
A gátlásaim nehezen tudom letenni. De ezt érezted.
Nagyon izgató volt ahogy a puncimmal bántál. Volt többször hogy közel voltaz orgazmus. Tudtam0 engedély nélkül nem lehet, de nem mertem kérni. Tudom azt fogod mondani, butaság, de nekem ott akkor nem volt az. Amikor kimertem mondani, már nagyon vágytam.

Most azt úgy gondolom, jól éreztem korábban, hogy megtaláltalak. Igen, ezt érzem. Abból amit mutattál, s ahogyan tetted. Tudom, ez még a kezdett. S nem tagadom, van bennem félsz, de nem félelem. Nem az a rossz félelem. Annyira érzem benned a férfit.

Az is tetszett, ahogy tanítgattál, s nem rögtön számon kértél. Az igazságtalanságot nem jól viselem.
És a fájdalmat sem :D Ez ma ismét kiderült.

Nehezen tudom kimutatni mit érzek. Azt is hogy lásd rajtam. Az első orgazmus után nem tudom láttad e hogy könnybe lábadt a szemem? Érzélmi hullám volt akkor bennem :)

S a fenekelés is okozott könnyeket, de próbáltam erős lenni.

Amikor ismerkedtünk beszélgettünk, meglepett kicsit, hogy nem kérdezed a tabuim vagy épp mit szeretek. Azt hiszem ezt nem is érintettük. Volt is hogy eszembe jutott. Az is, hogy te magad akarod megtapasztalni, kideríteni. S ma megkaptam a választ erre. Jól gondoltam. S ahogy mondtad, hogy próbáljuk ki, s utána mondhatom hogy nem, ez tetszett.

Köszönöm Uram.