Beavatás 11. része:

“Előzmények: Keresőben
az első 10 rész megtalálható”



Amíg Ő telefonál, én kimentem a laptopomért a kertbe, összepakoltam, és bevittem a szobámba. Dolgom végeztével, visszatértem a nappaliba, Tamás kérdőn nézett rám:

- Hol voltál Nika
- Bevittem a kertből a gépemet.
- Jól van, a netre való szabályokat ne feledd.
- Nem fogom - húztam meg a számat alig észrevehetően.

A férfi elém lépett, átkarolt és belemarkolt a fenekembe. Fájdalom hasított belém, ösztönösen odakaptam és megfogtam a kezét, el akartam húzni onnan. Azonnal megváltozott Tamás arca, tekintete szigorú lett, mosoly eltűnt az arcáról.

- Ne próbáld még egyszer megfogni a kezemet, eltolni meg pláne, amikor hozzád érek!
Mondta Tamás halk nyugodt hangon, amitől egész piciknek éreztem magamat.

- Bocsánat - rebegtem , majd lesütöttem a szememet.
- Nézz rám! - utasított, amire felemeltem a fejemet, azonnal a szigorú szemeivel találkoztam, alig bírtam állni a tekintetét.
- Most még elnézem, de legközelebb meg se próbáld!
- Nem fogom, ígérem - válaszoltam Neki.

Újra a fenekembe markolt, felszisszentem, de meg sem mertem mozdítani a kezemet, elmosolyodott.
- Helyes és most térjünk vissza újra arra, hogy mihez is lenne este kedved.

Tetszett nekem ez a szigorúsága, hogy nem csinálhatok mindig azt, amit akarok.

- Én visszaadom Neked a döntést, Rád bízom, hogy este mit csináljunk - Válaszoltam Neki halkan - eddig az estéimet a gépemnél töltöttem, most is húz a gondolat, hogy ott töltsem az időmet - mondtam a férfinak.
- Mikor voltál utoljára moziban? - kérdezte Tamás
- Idejét sem tudom, talán tizenéves koromban - válaszoltam Tamás kérdésére.
Nem vágyok arra, hogy 2 órát egy helyben kelljen ülnöm, nem kényelmes most az ülés túlságosan - folytatom kicsit panaszosan.
- Hát, ha gondolod, töltheted állva is az estét - mondta Tamás mosolyogva, de tiszteletben tartom a kérésedet. Vacsorázunk, utána pedig irány a medence és a jakuzzi; iszogatunk, beszélgetünk.

Tetszett az ötlet, bár legszívesebb hason fekve töltöttem volna az estémet, kímélve mindentől a meggyötört testemet.

- Nem szeretném állva tölteni az estét, tetszik - mondtam Tamásnak.
- Rendben - mondta Tamás - a vacsorákkal kapcsolatban annyi a kikötésem, hogy csinosan, elegánsan fogunk mindig vacsorázni. Ez az egyetlen étkezés a napban, amelyik megkapja a kellő tiszteletet. De még van egy óránk - nézett az órájára - addig üljünk ki a kertbe és beszélgessünk.

Némán követtem, ki a gyönyörű kertbe. A kertész csodálatos munkát végzett, minden virágzott és a virágok illata betöltötte a levegőt. Tamás egy kis ösvényen vezetett, szinte egy labirintusban éreztem magam, de a férfi pontosan tudta, hová akar menni. Amikor megálltunk, egy kis búvóhelyen voltunk, amelyet magas növények vettek körül. Egy kis víz csordogálált valahol, látni nem láttam, de hallottam a csobogását; egy puha párnákkal kirakott pihenőhely volt előkészítve két személynek. Értékeltem a párnák látványát és eszembe jutott a csíkos hátam, fenekem. Tamás hellyel kínált, és leültünk egymással szemben.

- Gyönyörű ez a hely, ámultam el, amikor körbenéztem.
- Igen, ez a titkos kertem, ide vonulok el, ha dolgozni akarok, vagy csak egyedül lenni - mondta Tamás.

Beszélgetni kezdtünk. Sokat kérdeztük egymást kölcsönösen, gyermekkorunkról, kapcsolatainkról, munkánkról, és Tamás Péterről. Először még óvatosan válaszolgattunk, de éreztük egymás őszinte érdeklődését. Belefeledkeztünk a beszélgetésben, már sokkal több mindenről esett szó, mint felszínes kérdésekről. Tamást minden érdekelte, mindenre visszakérdezett, alaposan tudni akart mindent, én szintén érdeklődő voltam. Megnyíltunk, mindenről őszintén beszéltünk, pedig voltak eléggé mély témák is. Észre sem vettem, hogy lassan besötétedett. Élveztem. Rég beszélgettem már ilyen jót, rég éreztem, hogy ennyire érdekel valakit is az én életem. Nagyon kellemes kora estét töltöttem ennek a férfinak a társaságában, rég éreztem már magam ennyire jól. Tamás az órájára pillantott, majd így szólt.

- Ideje vacsorázni indulnunk Nika.

Csendben indultunk vissza a házba, mind a ketten a gondolatainkba mélyülve.
A vacsora finom volt, Anita igazán jól tud főzni, meg is dicsértem Tamásnak, aki ezt nevetve nyugtázta.
- Mondd el majd Neki is, szereti, ha dicsérik - tette hozzá.

Vacsora alatt tovább folytatódott a beszélgetésünk, szinte észre sem vettem, hogy jóízűen falatozok. Vacsora után együtt álltunk fel és indulni akartam a szobámba átöltözni, amikor a férfi megállított:

- Hová mész? - kérdezte.
- Átöltözni fürdőruhába - feleltem.
- Arra nem lesz szükség, meztelenül fogunk fürdeni - mondta Tamás.

- Én fel szeretném venni a fürdőruhámat - mondtam Ránézve.
- Én pedig azt mondtam, hogy nem - felelte a férfi.
Elszerettem volna kerülni meztelenségemet, de beláttam, hogy nem én döntök.
- Megértettem Tamás - Válaszoltam Neki elpirulva - még mindig szégyelltem a testemet és ezért szerettem volna fürdőruhát felvenni.
- Vetkőzz le, itt és most - hangzott Tamás utasítása.

Tamásra néztem, ellenkezni nem mertem Vele, vonakodva nyúltam a ruhám aljához, hogy felhúzzam, alatta még bugyi sem volt, csak a melltartó. Mikor áthúztam a fejemen, magam elé tartottam, testemet takarva. Leguggoltam, a szandállal kezdtem el bíbelődni, azzal egy pici időt nyertem, majd felálltam. Égett az arcom, szégyelltem magamat, lehúztam az egyik vállamról a melltartó pántját, kibújtattam az egyik karomat, majd ugyanezekkel a mozdulatokkal a másikat, miközben a ruhát tartottam magam előtt. Sikerült fél kézzel kikapcsolni a melltartó kapcsát, az is lekerült rólam. Álltam Tamás előtt meztelenül, ruhámat szorongatva, testemet takarva, nem mertem Ránézni, fejemet lehajtottam, nagyon zavarban éreztem magamat. Testem viszont borzongott és éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek, ha lehetett, ettől még vörösebb lett az arcom. Hiába szégyelltem magamat, egyben nagyon is izgatott a meztelenségem. Zavaromban egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyom és a lábam között éreztem az izgalmamat, nedves voltam. Jobban izgatott a kiszolgáltatottság érzése, mint amennyire be mertem magamnak vallani.

- Zavar a meztelenséged? Miért? - kérdezte Tamás, miközben leplezetlenül végigmérte a testemet.
- Igen, zavar, védtelenné tesz - mondtam halkan, még mindig fejem lehajtva a férfinak, a ruhát még mindig magam előtt tartva.

- Kérem a ruhádat - nyújtotta a kezét a férfi.
Rápillantottam, először jobban magamhoz szorítottam, majd lehajtottam a fejem, és vonakodva a férfi kezébe adtam. Most a kezemmel takartam el melleimet, keresztbe tettem a karomat, lábamat, égett az arcom.

- Tedd a tarkódra a kezedet Nika - hangzott Tamás határozott utasítása, én pedig lassan, de engedelmeskedtem.
A férfi tekintete végigjárta az egész testemet, a lábam ujjától a fejem tetejéig, majd mögém lépett. Az egész testem megborzongott, szinte éreztem, ahogy hátulról is végigmér.
Pár pillanat múlva visszalépett elém:

- Nika, a holnapi napot egész nap meztelenül fogod tölteni, reggeltől estig. Semmi ruha, semmi nem lehet rajtad, ami takarja a testedet. Értetted?
Elsápadtam, kifutott a vér az arcomból, ránéztem és halkan mondtam Neki:

- Én erre képtelen vagyok, túlságosan szégyenlem magamat. - néztem rá kétségbeesve.
Legszívesebben azonnal összehúznám magamat, a karjaimat le is engedtem, a könyökömmel takargattam magam sután. Belegondoltam, hogy valaki megláthat úgy meztelenül, rettentően zavart még a gondolata is.

- Pontosan erre való ez a feladat; egy idő után már nem fog zavarni. Itt nem sok emberrel fogsz találkozni, Anitával, Gáborral, velem. De meg kell tanulnod elfogadni a testedet.

Könnyek szöktek a szemembe, hatalmasnak éreztem a feladatot, nem tudtam elhinni, hogy képes leszek erre. A tudat miatt már most azonnal felszerettem volna öltözni.

- Nekem nagyon sok, még Előtted is szégyenlem magamat - vált nyafogóssá a hangom, és már teljesen keresztbe tettem magam előtt a karjaimat. Székre volt terítve a ruhám, egy picit léptem felé, nagyon szerettem volna magamon tudni.
- Fel szeretnék öltözni Tamás

Nyafogni Neki halkan, Anita abban a pillanatban tűnt fel az étkezőbe; én azonnal a szék mögé ugrottam, magam elé kaptam a ruhámat. Életemben nem égett ennyire még az arcom, mint most, ijedten néztem Tamásra. Ha tehettem volna, azt kívántam volna, hogy azonnal nyíljon meg alattam a föld, hogy gyorsan eltüntessek innen, annyira szégyelltem magamat.

- Maradj itt Anita - szólt Tamás - majd újra hozzám fordult - gyere ide vissza elém és tedd a tarkódra a kezed.

Tamásra néztem könyörgően és könnyek szöktek a szemembe, de nem mertem ellenkezni, lassan mozdultam, de tettem amit mond. Égett az arcom, legszívesebben elfutottam volna. A férfi türelmesen megvárta, míg visszaérek elé, és elvette a ruhámat. Lassan a kezemet a tarkómra emeltem, közben elsírtam magam. Percek teltek el, óráknak éreztem őket, míg Tamás újra meg nem szólalt:

- Köszönöm Anita, most már elmehetsz - szólt Tamás. Érződött, hogy Anita nem lepődött meg, természetes mozdulatokkal összeszedte a tányérokat és kiment a konyhába.
Nagyon szégyelltem magamat és csak sírtam. Összeszedtem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni.

- Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem Tamástól sírva és a szemébe néztem.
- Mit? - kérdezte vissza a férfi - azt, hogy el akarom érni, hogy ne félj meztelenül mások előtt mutatkozni? Azt, hogy önbizalmat próbálok csiholni beléd? Ezt miért csinálom?

Még jobban szégyelltem magamat, nem tudtam mit válaszolni Neki. Önbizalmam tényleg nagyon kevés volt, a meztelenségemet meg borzasztóan szégyelltem. Csak álltam ott és a könnyeimet próbáltam elapasztani, már nem néztem Tamás szemébe.
- Gyere velem - intett Tamás és elindultunk a medencék felé.

Folyt köv: