Fogoly voltam Mátyás király idejében (6)

A mester a leköpéséért azzal büntette Botondot, hogy a segédekkel - a korábbi helyemre - a keresztfára kiköttette őt. Őt is megkötözték a csuklóinál a keresztfához, de sokkal lazábban, mint engemet az előbb Zsolt. A lábai alá tették a zsámolyokat ugyan, de nem sokáig maradhatott/támaszkodhatott azokon, csak addig, míg Miki betette a helyére középen, s besíkosítózta a kemény dildót. Még arra is volt ideje, hogy a síkosítót egy, majd több ujjával az ánuszába is belejuttassa. Utána Miki már széjjelebb is rugdalta a zsámolyokat, így Botond ebből a helyzetből kezdhette a maga erőlködését, hogy ne süllyedjen azonnal a dildóba.
Zsolt s Miki is elégedetten nézte Botond kínlódását a keresztfán, látszott nem sajnálják őt, ezért a büntetéséért, amit kapott, az általuk érthetetlen mester előbbi leköpéséért.
A mester is élvezettel nézte ezt, de ő még mást is tett: maga is bőr korbácsot ragadott, amit Zsolttól vett el, és azzal alaposan megdolgozta az egyébként is kínlódó Botond feszülő bőrét, mellkasát, hasát, valamint a merev farkát s lógó golyóit is. Nem nagyon kímélte, jó erőseket ütött a korbács forgatásával, alulról felfelé, mindig pontosan. Botond szintén nem fogta vissza magát s üvöltött már, ahogy a torkán kifért.
Ahogy a mester megdolgozta Botond nemes részeit, amik szép lilára váltak annak hatására. A mester jól megnézte, majd felvett egy viráglocsoláshoz használt eszközt s azzal jól meglocsolta Botond farkát és golyói bőrét is. Most jajongott csak igazán Botond, mert abban nem sima víz, de ecetes víz volt, így igencsak csípte Botond megdolgozott részeit.
Intett a mester Mikinek, aki megértve tovább rugdalta szét a zsámolyokat, így Botondnak esélye sem volt megtartania magát, rácsúszott egyből a dildóra. Ott lihegett abba süppedve. Én láttam, ahogy elhúzza a száját a fájdalomra, de azt is, hogy belenyugodott a büntetésébe.
Botond azt gondolhatta, hogy ennyivel megúszta, de én sejtettem, hogy a mester még nem adta ki a dühét, még fontolgat valami büntetést neki. Jól sejtettem.
Hagyta egy ideig „üldögélni” a merev dildóban, de egyszer csak megmozdult, valamit előszedett az elektros asztalka fiókjából és odaintette Mikit. Arra utasította, hogy térdeljen le Botond elé és szopogassa meg a lábujjait egyenként, majd a végén a nagyláb ujjait is. Miki kicsit furcsán nézett, de tette, amire utasították. Odafeküdt Botond elé a földre, hanyatt, és lassan bekapta sorba a lábujjait, megszopogatta, majd áttért a következőre…
A mester pedig keresztben állt fölötte, megragadta Botond pettyüdt farkát és az addig markában tartott – látszólag dilatatort – becsúsztatta Botond húgycsövébe. Botond szinte nem is reagált arra, mert „élvezte” a lábujjai szopogatását Mikitől, csak akkor eszmélt erre a másikérzésre, mikor már a dilatator szinte teljesen bent volt a farkában és annak vége a gátját kezdte „szúrni”. Ekkor felszisszent. A mester azonban nem hagyta abba, hanem már ugyan nem dugta tovább, beljebb, de kezdte lassan abban csavargatni. Erre már Botond is erősebben sziszegett, rázta meg a testét.
A mester még kicsit izgatta ezzel a dilatator csavargatással, majd lassan kihúzta a 4 mm-es fém dilatatort s most a helyébe egy 6 mm-es műanyagból készültet dugott, Mikor az is teljesen bent volt, akkor nem csavargatta, hanem bekapcsolta. Az zümmögni kezdett és láthatóvá vált nekem, aki a farkát néztem, hogy rezeg is, mert a farka megremegett. Most a mester valamit kapcsolt s a rezgés intenzívebbé vált. Újabb kapcsolás után már hangosabb is, de sokkal rezgőbb is lett, ez látszott azon is, hogy már nem csak Botond farka, de a környező testrészei is rezegtek s Botond pedig már sziszegett, sőt halkan sikkantott is néha.
Egy ideig még hagyta a mester Botondban a rezgő dilatatort, míg súgott valamit Zsoltnak. Mikit pedig arra utasította, hogy hagyja a lábujjak szopogatását s a talpait nyalogassa, alulról és ingerelje a fogaival, az ujjai körmével is. Miki ügyeskedett, így Botond megint rá és az ottani érzéseire figyelt, így a mester leállította, majd kihúzhatta a műanyag rezgő dilatatort s helyére fémből készültet – 6 mm-est dugott. A keresztfán lévő dildót is fémre cserélte utána.
Mind a fém dilatator, mind a fém dildó végére pedig rácsatolta a Zsolt által odatolt kisasztalon lévő elektro szerkezet vezetékeit. Mikor ezzel meg volt, még Zsolttal betetetett egy zablát is bőrből Botond szájába, ami nyitva tartotta azt, de hangtalanná tette. Végül pedig Zsolt és Miki együtt ráültette Botondot a fém dildóra a keresztfán.
Botond ekkor már igencsak ijedten nézelődött körbe, nézte az előkészületeket és igencsak izgult, hogy mi következik.
A mester bekapcsolta az elektro szerkezetet és olyan ingerlésre állította, mint a törpék csákányozása. Ezért időnként Botond teste meg-megrándult, fel- felkiáltott volna, ha a zabla nincs a szájában, de így csak halk hörgésre telt tőle. Most a mester változtatott valamit így az elektro szerkezeten s Botond teste már folyamatosan rángatózott, hol erősebben, hol gyengébben és a hörgései is folyamatosak lettek. Mikivel még Botond mellbimbóira is csipeszeltetett vezetékeket, így már ott is tudta ingerelni Botond testét.
Szegény Botond alaposan megjárta s talán már meg is bánta a felelőtlen, előbbi köpését, de viselte a kapott büntetését. 
A mester hátrébb lépett, a segédeit is elintette Botond közelből és élvezettel nézte Botond rezgő, rángatózó, vonagló testét és hallgatta nyöszörgését.
Majd – mintha megunta volna már a kegyetlenkedését – hirtelen leállította az elektro szerkezetet és odébb lépve felkapott egy előre odakészített vödröt, amiben víz volt s kellő távolságból Botond testre zúdította. Az meglepődött, de nem csak ő, mi is.
- No, ennyi elég lesz! – jelentette ki a mester s Botondhoz beszélt továbbra is:
- Azt gondolom, megjegyezted egy életre, hogy mit tehetsz, s mit nem; ha rab vagy, vagy dom, mester. Mindig gondolkozz és élj, de ne élj vissza a helyzeteddel! – figyelmeztette.
Ekkor három, halk csengőszó hallatszott. Felkaptuk a fejünket mindannyian. A mester megszólalt:
- Háromnegyed hat van. Ez a figyelmeztetés. Akkor még levezetésül valami kellemest kaptok, hogy ezzel az emlékkel távozzatok. – szólt hozzánk.
- Zsolt, Miki szedjétek le Botondot onnan, törölgessétek meg a testét darázstörülközővel, majd Őt is! – mutatott rám.
Megvárta, míg teljesítik az utasításait, de közben megkérdezte tőlünk:
- Választhattok: a feneketeket kinyalják a srácok és újra leszopnak Titeket; de előtte kaptok még heresatut. Mehet? – nézett huncut szemekkel ránk.
Mi vállat vontunk, de Botond mg meg is szólalt:
- Nem lehetne, hogy hanyagolom a heresatut, vagy inkább én teszem fel Mikire s úgy, azzal szop le engem?
- De, azt is lehet. - válaszolta a mester Botondnak s már utasította is Mikit, hogy hozzon heresatut s feküdjön fel az asztalra, hogy Botond feltehesse neki, majd szopja le utána.
Majd hozzám fordult:
- Te hogy kívánod? Mint Botond, vagy? – kérdezte meg.
- Én is inkább felteszem Zsoltnak s jöhet az élvezet! – válaszoltam.
Így is lett, hamar készen lettünk a felszereléssel és mi is élveztük a leszopásunkat. Újra ledörzsöltek minket a darázstörülközőkkel, majd odaadták a ruháinkat.
Kifelé, a Fellegvár udvarán elvegyültünk a látogatók és a többi éppen kijött „rab” közé. Ekkor figyeltem fel egy srácra, aki apródruhát viselt s igen hosszú, szép, göndör hajat, formás fenék s izmos test is tartozott hozzá.  Elégedetten, sőt vágyakozva szemléltem, mikor Zsolt mellém lépett s megszólított:
- Ő is „játszik a csapatban”, mint mi. – mutatott Mikire és a srácra, akit néztem éppen s egy névjegyet csúsztatott a kezembe.
(vége)