A vörös szoba (X)

Nyirkos volt Katalina keze ahogy a réz kilincset apró, törékeny kezeibe vette,és benyitott a fàjdalom vörösen izzó szobàjàba ahonnan tudta csak az erösebb jellem lehet az irànyító. A bennt vàrakozó férfi tekintete szúrósan követte a lànyét, s gyengéd kézfogàssal köszöntötte szobàjàban. Próbàllt ùj nevet adni -Ramónaként köszöntötte az Ùrnöt, aki egy mosollyal javitotta ki ezt az apró tévedést. A férfi termetétöl-kétszer akkora volt mint Ö- Nem ijedt meg a làny és a folyamatos hatalom kézben tartàsàra, irànyitàsra öszpontositott. Kedves làgy hangon, de szúrós tekintettel kezeit maga mellett tartva rà parancsolt a férfira egyettlen szóval: vetközz! A férfi lehajtotta kopasz Fejér melyen aprócska izzadsàgcseppek jelentek meg- megadta magàt. Csendben, szótlanul betete le sötét öltönyét, majd egy cipökanalat kért az Uralkodó Nötöl, Aki egy elegàns mozdulattal leemelte azt a falról majd gyönyörü pirosra festett szàjàval megcsókolta s aztàn kecsesen oda nyújtotta a férfinak aki tudta, érezte nem szabad messzire tennie az eszközt. S nem is akarta eltenni a làny tudta, hogy akarja a fàjdalmat érezni ahogy a fém gyengéden a fenekéhez verödött ùjra és újra hirtelen màr egy fiú volt Ott. Aki remegve szomjazott az anyai büntetés utàn amit hosszù éveken àt oktalanul kapott gimnàziumi évei alatt az anyjàtól Minden alkalommal ha rossz jegyet vitt haza. Màr nem Katalinàt làtta a piros ruhàjàban és a magassarkuban akinek vàllàra bomlott szöke hajtincsei izzadtak az elinduló jàtéktól, hanem az anyja àllt elötte egy fözökötényben s egy halk gyermeki
hörgéssel ennyit tudott mondani: - Büntess meg anya kérlek, rossz voltam. Katalina mellé térdelt a piros lepedövel boritott àgyra és egy bilinccsel a kezében azt vàlaszolta dühös, szitkozódó hangon: Nagyon rossz fiù voltàl, hatalmas büntetést érdemelsz. Nem akarom hallani a hangodat sem, nem akarom hogy megérints; majd erösen megbilincselte partnerét, s szemét bekötötte a nyakkendöjével. Tudta, hogy azt tehet a férfival amit csak szeretne. Egy ujabb eszközt emelt le a falról ami egy fa lapàt volt, s a fenekét ütötte a férfinak közben középsö ujjàt lassan belenyomta a férfi fenekébe aki a gyönyörtöl felnyögött. Azt mondtam csendben maradsz- parancsolt rà hangosan Katalina..