Kávéházi fenekelés 2.

Megint esik. Reggel kidugtam az orrom, akkor csak csípős hűvös volt. Most meg már esik is. Jó lenne egy kávé, hogy elmúljon a reggeli morcosság. Talán nemsokára találok egyet a sarkon. De most már muszáj lesz behúzódnom valahova a zuhatag elől.

Mellé léptem. Nem hittem el, hogy itt áll. Túl gyönyörű. Édes kis szoknyája, fehér zoknija és az a hatalmas kabát ami alá bújt - és most itt didereg ő is, behúzódva az eső elől. Hirtelen minden rossz kedvem elszállt. Bár nagyon fiatalnak tűnik, de muszáj megszólítanom ezt az ázott kisverebet. Talán kávézik velem egyet.
Szemtelen. Ahogy vártam. De édes is. Türelmes leszek vele. Nagyon röviden és éles nyelvvel válaszolt a megszólításomra. Szép nagy falakat emelt maga köré. Védelem kell neki, ez nem kétséges. Az invitálásomra betértünk a sarki kávézóba.

Faggatásom után kicsit jobban megnyílt. Kezdeti dacos hozzáállása kicsit enyhült. Minden várakozásomat felülmúlta. Édes, kezes kiscica tud lenni. Persze, szeret ellenkezni de azt én szeretem. Mikor megállt előttem, olyan édesen meglepetten kipirulva álldogált ott félig nedves ruhájában. Meg kellett hát vizsgálnom, mit váltott ki belőle beszélgetésünk - ellenkezése és az, ahogy én azt kezeltem. Örömmel tapasztaltam, hogy azt amit szerettem volna. Miután utasítottam, hogy hasaljon a térdemre, finom feszes feneke feltárult előttem, ahogy felhajtottam a rövidke kis szoknyát. Lovacskás bugyi volt rajta. A bőre nagyon nyirkos és hűvös volt az időtől és a beszélgetés hevében kicsapódott párától. Lassan megsimogattam, majd egy hirtelen ütéssel díjaztam iménti feleselését.
Édes kis hangja most nem csendült fel újra. Izgatottan tűrte hátsója méltatását. Jó kislány - gondoltam magamban.

Mikor ismét előttem állt, újból megvizsgáltam kis neveltemet. Megint csak örömömre szolgált. "- Kislány, ebbe most bele kell kóstolnom, talán megbocsájtod." Választ nem várva megfogtam kis kezét és a helyiség egy félre esőbb részébe vezettem. Nem szoktam ilyet tenni, de egész egyszerűen nem voltam képes tovább tűrtőztetni magam. Találtam hátrébb egy boxot, megkértem hogy üljön a pad hosszúkásabb oldalára. Ő szépen elhelyezkedett. Én pedig elé térdeltem. Ismét felhajtottam szoknyácskáját és örömmel tapasztaltam, hogy lovacskás bugyija teljesen átázott, végleg megadta magát. A textilt félrehúzva, finoman kettéválasztva az ajkakat, a nyelvem hegyével kezdtem cirógatni. Édes hangocskákat hallatott, egyre hangosabbat, amint egyre mélyedtem belé. Magam elé húztam, feneke alá csúsztattam tenyereim és szinte felfaltam a hamvas kis csuprot. Alig bírtam abbahagyni.
"- Uram" - hallatszott ijedtem kis hangocskája. Felnéztem és ekkor én is érzékeltem, hogy míg én teljesen belefeledkeztem érintetlen kisbabámba, a pultos kisasszony előkerült és most már egy légtérben tartózkodik velünk. Még biztosan nem látott meg minket, de nem vártam meg míg végleg lefülel. "- Fogd a kezem, gyere utánam édesem!" - mondtam friss tanítványomnak. Majd magam után húztam kis kezénél fogva. A box mellett egy ajtó sötétlett, ahova behúzódtunk, mint kint az utcán, az eső elől. Nem láttunk semmit. Fogalmam sem volt róla, hol vagyunk, mi ez a szoba. Talán raktár lehetett.
"- De Uram..." - szólt aggódón, de betapasztottam egy csókkal édes kis ajkait, majd ujjaimmal benyúltam még nedves kis járataiba. Egyik ujjammal ajkai közé, másikkal feneke barlangját kényeztettem tovább. Teljesen magamhoz szorítottam, ahogy háttal állt nekem, mikor beértünk átmeneti búvóhelyünkre. Nem engedtem el, nem hagytam, hogy mocorogjon. Imádtam, hogy teljesen kiszolgáltatottá vált. Visszafogott sikolyokkal élvezett a tenyerembe s közben én már kieresztett szerszámomat popsijához nyomtam. Csak, hogy tudja, mi vár rá. Mikor kicsit lenyugodott a karjaimban, szépen féltérdre eresztettem. Állát megfogva fölfelé irányított fejjel - a beszűrődő fényben láttam ijedt pillantását - nyomtam a szájába teljes hosszában. És az édes ajkak közt eltűnt a farkam. Gyönyörű látvány volt. Így csodáltam őt: a farkam hol eltűnt, hol előkerült a finom szájból. Annyira belefeledkeztem a látványba, hogy először észre sem vettem, ahogy könnyei folynak a nagy lendülettől. Mert egy idő után magamon kívül basztam a száját. Képtelen voltam ellenálni, hogy bele ne élvezzek - ami pár perc múlva meg is történt. Megint megfogtam állát, megsimogattam elismerésképp. Megfogtam kis kezét hogy felsegítsem, majd letöröltem ajka széléről nedvemet. "- Ízlett édesem?" - kérdeztem finoman, tudni akartam mennyire rázta meg szűz ajkait az előző élmény. Ő nyelt egyet és bólintott. "- Szeretnéd még érezni a farkam, kisbaba?" - tudakoltam ismét, de megint csak nem vártam választ és amennyire a szűrt fényben láttam, mi hol van, egy doboznak támasztottam és így háttal nekem, feneke felém meredt. Rá kellett csapnom. Így ezt is tettem. Hatalmasat szólt. Ő is felnyögött. Egy pillanatra megálltam, hátha az itt dolgozó hölgy is hallotta és a vendégek, akik időközben érkeztek, míg én élvezkedtem ezen az elbüvölő kis szukán. Nem jött senki. Így megint adtam egyet a fehér kis fenekére. Ez sem szólt kissebbet. Imádtam ezt a hangot. Legszívesebben jól elpicsáztam volna, de most más dolgom volt. Meg kellett basznom. Egyre inkább akartam. De egy percre elbizonytalanodtam. Biztos, itt tegyem meg?
Ekkor éreztem, hogy gyönyörű kezével hátranyúl és megmarkolja a farkam, kicsit közelebb kellett így lépnem. Játszott vele. Finom kezeivel. Alig fért bele. De aztán a popsiját is odatolta. Nem volt mit tenni. Felkínálta magát nekem. És én meg akartam kapni. A dobozok közt, a sötétben - a magamévá akartam tenni. Tudtam, hogy vissza kell majd fognom magam és csak reméltem, hogy menni fog.
"- Uram?" - nézett hátra kérdőn és ekkor megkapta a választ. Az én odaadó, kíváncsi és neveletlen kiscicám. "- Majd akkor kapod meg, ha én úgy akarom" - basztam rá ismét a seggére. A tenyerem is belesajdult és egy folytott sikoly volt a válasza. Többet nem szólt, csak állt ott készségesen. "- Na azért!" - dörrentem rá. "- Húzd szét a szaftos kis segged!" - utasítottam. Ő pedig késlekedés nélkül megtette. Lehajoltam és egy hatalmasat nyaltam bele. Nem húzta el a kezeit, ugyanúgy állt ott, ahogy utasítottam. Végig húztam a gerincén a tenyerem és a beigazított farkam kíméletlenül betoltam életem legszűkebb vaginájába. Alig bírtam visszafogni állati hördüléseimet. Teljesen beleremegtem. Átszellemült állapotomban alig hallottam az ő reakcióját, de azt éreztem, hogy menekülni akar. Kissé talán túl erős voltam. Finoman kihúztam és letérdeltem. Széthúztam a kis fenekét és végig nyaltam, bedugtam a nyelvem a hamvas punciba. Az íze mint a vattacukor. Édes, selymes, pillekönnyű. Amilyen egy kiscicának kell lennie...
Finoman az ujaimmal is támogattam tágulását. Pár percig így igyekeztem, aztán a duzzadó vastag faszom vette át az irányítást. És ismét belevágtam. Már nem tiltakozott. És istenesen megbasztam ezt a törékeny kicsi lányt a sötétben. Száját befogva toltam magam belé hátulról. Néha kihúztam magam a puncikájából és a fenekébe is bepróbáltam. Eleinte nehézkesen ment, de kitartó vagyok és addig gyakoroltuk, míg be nem csúsztam. Mikor már szembe húztam magammal, hogy szétcsókolhassam a száját, a melleit, hogy haraphassam és szoríthassam a nyakát, már élvezte feneke látókörének tágítását is - meg a farkamat is.
Nem tudom, pontosan mennyi időt töltöttünk ott, de azt hiszem első élménynek megfelelt számára is. Én pedig rég basztam ilyen jót. Tündéri "kislány".
folyt.köv.