humiliate (34)
Szubmisszív
Férfi, Hetero

Cikkek idő szerint
2020. 09. (43)
2020. 08. (62)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (72)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A vonatút (12.) - A kirándulás

09. 11. 22:35 | Megjelent: 535x
Másnap kirándulni mentünk a Bükk legszebb kilátópontjait érintve. Az utat én néztem ki, Luca rám bízta. Ez egyébként is jellemző volt a kapcsolatunkra: a mindennapi dolgokban szerette, ha én vagyok az aktívabb, aki kitalálja, hogy mi hogy legyen. Ő viszont szeretett irányító lenni az ágyban - és azon kívül is, ha tudta, hogy azzal felizgat vagy éppen neki tetszett, hogy teljesítem a parancsait. Két hónapja voltunk együtt, ennyi ideje kezdte el megismerni a BDSM-et, és egyre jobban is érezte magát benne. A nagy lökést nem is én, hanem Zsófi adta neki. Azt hiszem, amikor elmondtam neki, és csak ketten beszélgettünk erről a témáról, akkor még inkább egy különös, furcsa dolognak tartotta. Nem tudom, hogy önmagában a nyitottsága és érdeklődése is elég lett volna, hogy velem ilyen gyorsan ilyen szintre lépjen. Viszont miután megtudta, hogy a legjobb barátnője is ilyen érdeklődésű, sőt BDSM-kapcsolatban van, és beszélgettek erről, már másképp tekintett erre, és sokkal nagyobb önbizalma is lett.
Tapasztalatban és vágyakban még Luca előtt jártam, de én sem akartam azt, hogy mindenben ő irányítson. Inkább arra gondolok, hogy több dolgot kipróbáltam volna, több dolog izgatott, és büntetésből is többet vállaltam volna, mint amennyi neki magától jött. De annak ellenére, hogy ő volt a kevésbé tapasztalt, néha azért tudott nekem meglepetést okozni. Úgyhogy egyáltalán nem mondhattam, hogy unalmas lenne vagy elégedetlen lehetnék a kapcsolatunkban meglévő BDSM-játékokkal. Sőt, mivel egyre jobb is lett, azért egy rossz szavam sem lehetett - és nem is volt.
A kék+ úton fordultunk vissza a parkoló felé a Bükk-fennsíkról, aminek az elején, egy mezőn tartottunk még egy pihenőt.
- Van egy ajánlatom - kezdte Luca - játsszunk egy kicsit! Amíg visszaérünk az autóig, három feladatot kell teljesítened. Döntsd el, hogy bevállalod-e, és akkor jutalmul játszhatsz a lábaimmal a túra után. De dönthetsz úgy is, hogy nem vállalod be, akkor viszont még csak azt se fogom megengedni, hogy ránézz.
- Benne vagyok! - vágtam rá azonnal, mivel a túra kezdete óta azon járt az agyam, hogy mennyire szeretném majd a kirándulás után levenni Luca bakancsát, és beleszagolni az egész nap viselt cipőjébe, érezni a lába illatát.
- Rendben, de ha igent mondasz, de valamelyik feladatot nem akarod megcsinálni vagy feladod, akkor természetesen nemcsak hogy a lábaimat nem látod, de büntetést is kapsz. Ok?
- Így is szeretném - válaszoltam.
- Rendben, akkor az első feladatod, hogy vetkőzz meztelenre, és a ruháidat tedd a táskádba. A bakancsod maradhat rajtad, mert így kell visszajönnöd a parkoló előtti patakig - mondta el az első feladatot Luca. Az egész úton alig találkoztunk emberekkel, egy őszi csütörtöki nap azért nem a legnépszerűbb időszak, de mégis volt kockázata annak, hogy összefussunk valakivel. Nyeltem egyet, de csak annyit válaszoltam, hogy “igen, Hercegnőm”, és már vetkőztem is. Láttam a szemén, hogy tetszett neki, amikor ott álltam meztelenül előtte.
Elindultunk az úton, és eléggé szorongó érzés volt bennem, folyamatosan füleltem, hogy hallok-e más turistákat szembe jönni az erdőben, de közben izgatott a helyzet. Mivel még lombos volt minden, folyton figyeltem, hová tudnék elbújni, ha jönnének, de nem mindenhol láttam biztonságos helyet, ahol meg igen, ott a bokrok karcoltak volna össze. Pár kilométert sétálhattunk kényelmesen lefelé, Luca közben néha megcsókolt, megsimogatta a farkam, majd az egyik ilyennél elmondta, mi a második feladatom.
- Nézd, ott jó sok csalán nő, szeretném kipróbálni rajtad. Hozz belőle néhány szálat!
Én is régóta szerettem volna kipróbálni a csalánt, de még sosem volt rá lehetőségem. A Hercegnőm parancsára odamentem, és vigyázva, hogy ne lépjek bele, leszakítottam pár szálat, ami már csípte a kezemet. Leszakítottam az alsó leveleit, és odaadtam neki. Luca azt parancsolta, hogy hajoljak előre neki háttal, és elkezdte a fenekemet simogatta a csaláncsokorral. Sziszegtem és mozgolódtam a fájdalomtól, nagyon csípett, ahogy a leveleket végigsimította a bőrömön egyre és egyre nagyobb felületen. Végül felállított, a kezeimet tarkóra kellett tennem, és szemből is kínozni kezdett az ágakkal. Mikor abbahagyta, még utána is nagyon kellemetlen csípő-viszkető érzés volt, ahogy továbbmentünk.
Egyszercsak kutyaugatást hallottunk, megijedtem, hogy meglátnak a kirándulók. Luca megengedte, hogy a nadrágomat felvegyem, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, elővettem, és felhúztam. Nem sokkal később el is mentünk egy pár mellett, akik a kutyájukkal túráztak.
- Szerinted észrevettek valamit? - kérdezte Luca.
- Nem hiszem, elég meleg van ahhoz, hogy félmeztelenül legyek - válaszoltam.
- Nem arra gondoltam. Nézz magadra!
Ahogy lenéztem, láttam, hogy kiütéses és kicsit piros az egész testem. Erre nem is gondoltam.
- Nem tudom - mondtam zavartan - remélem, hogy nem! - még mindig éreztem, főleg a fenekemen, ahol a szellő sem hűsíthette, de nem gondoltam, ilyen látványos nyoma maradt.
Visszaértünk az autóhoz, csak a miénk állt a kis parkolóban. Mivel eddig nem kaptam meg a harmadik feladatot, azt hittem, a pár miatt Luca már nem is fog adni, a nadrág is rajtam maradhatott. De végül mégis kaptam egy utolsót.
- Vedd le a nadrágod, már nincs itt senki - kezdte. Miután levettem, a harmadik feladatot is elmondta. - Azt akarom, hogy nyalj ki.
Luca az autóban ült már, kifelé fordult, lehúztam róla a rövidnadrágot, és nyalni kezdtem az autó mellett térdelve meztelenül. Rövidesen hangosan elélvezett. Ezzel teljesítettem a feladatokat, ami nemcsak a jutalom miatt okozott örömet, de nagyon izgalmas volt így a kirándulás vége. De mivel visszavehettem a nadrágomat az úton, Luca nem engedte, hogy felöltözzek, meztelenül vezettem vissza a faluba, ami nagyjából 10 km-re lehetett. És még ott is meztelenül kellett kinyitnom a kaput, hogy beálljak az udvarra. Szerencsére senki nem látott meg, de jobban vártam már, hogy Luca bakancsát levehessem.
folyt.köv.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.