A vonatút (12.) - A kirándulás

Másnap kirándulni mentünk a Bükk legszebb kilátópontjait érintve. Az utat én néztem ki, Luca rám bízta. Ez egyébként is jellemző volt a kapcsolatunkra: a mindennapi dolgokban szerette, ha én vagyok az aktívabb, aki kitalálja, hogy mi hogy legyen. Ő viszont szeretett irányító lenni az ágyban - és azon kívül is, ha tudta, hogy azzal felizgat vagy éppen neki tetszett, hogy teljesítem a parancsait. Két hónapja voltunk együtt, ennyi ideje kezdte el megismerni a BDSM-et, és egyre jobban is érezte magát benne. A nagy lökést nem is én, hanem Zsófi adta neki. Azt hiszem, amikor elmondtam neki, és csak ketten beszélgettünk erről a témáról, akkor még inkább egy különös, furcsa dolognak tartotta. Nem tudom, hogy önmagában a nyitottsága és érdeklődése is elég lett volna, hogy velem ilyen gyorsan ilyen szintre lépjen. Viszont miután megtudta, hogy a legjobb barátnője is ilyen érdeklődésű, sőt BDSM-kapcsolatban van, és beszélgettek erről, már másképp tekintett erre, és sokkal nagyobb önbizalma is lett.
Tapasztalatban és vágyakban még Luca előtt jártam, de én sem akartam azt, hogy mindenben ő irányítson. Inkább arra gondolok, hogy több dolgot kipróbáltam volna, több dolog izgatott, és büntetésből is többet vállaltam volna, mint amennyi neki magától jött. De annak ellenére, hogy ő volt a kevésbé tapasztalt, néha azért tudott nekem meglepetést okozni. Úgyhogy egyáltalán nem mondhattam, hogy unalmas lenne vagy elégedetlen lehetnék a kapcsolatunkban meglévő BDSM-játékokkal. Sőt, mivel egyre jobb is lett, azért egy rossz szavam sem lehetett - és nem is volt.
A kék+ úton fordultunk vissza a parkoló felé a Bükk-fennsíkról, aminek az elején, egy mezőn tartottunk még egy pihenőt.
- Van egy ajánlatom - kezdte Luca - játsszunk egy kicsit! Amíg visszaérünk az autóig, három feladatot kell teljesítened. Döntsd el, hogy bevállalod-e, és akkor jutalmul játszhatsz a lábaimmal a túra után. De dönthetsz úgy is, hogy nem vállalod be, akkor viszont még csak azt se fogom megengedni, hogy ránézz.
- Benne vagyok! - vágtam rá azonnal, mivel a túra kezdete óta azon járt az agyam, hogy mennyire szeretném majd a kirándulás után levenni Luca bakancsát, és beleszagolni az egész nap viselt cipőjébe, érezni a lába illatát.
- Rendben, de ha igent mondasz, de valamelyik feladatot nem akarod megcsinálni vagy feladod, akkor természetesen nemcsak hogy a lábaimat nem látod, de büntetést is kapsz. Ok?
- Így is szeretném - válaszoltam.
- Rendben, akkor az első feladatod, hogy vetkőzz meztelenre, és a ruháidat tedd a táskádba. A bakancsod maradhat rajtad, mert így kell visszajönnöd a parkoló előtti patakig - mondta el az első feladatot Luca. Az egész úton alig találkoztunk emberekkel, egy őszi csütörtöki nap azért nem a legnépszerűbb időszak, de mégis volt kockázata annak, hogy összefussunk valakivel. Nyeltem egyet, de csak annyit válaszoltam, hogy “igen, Hercegnőm”, és már vetkőztem is. Láttam a szemén, hogy tetszett neki, amikor ott álltam meztelenül előtte.
Elindultunk az úton, és eléggé szorongó érzés volt bennem, folyamatosan füleltem, hogy hallok-e más turistákat szembe jönni az erdőben, de közben izgatott a helyzet. Mivel még lombos volt minden, folyton figyeltem, hová tudnék elbújni, ha jönnének, de nem mindenhol láttam biztonságos helyet, ahol meg igen, ott a bokrok karcoltak volna össze. Pár kilométert sétálhattunk kényelmesen lefelé, Luca közben néha megcsókolt, megsimogatta a farkam, majd az egyik ilyennél elmondta, mi a második feladatom.
- Nézd, ott jó sok csalán nő, szeretném kipróbálni rajtad. Hozz belőle néhány szálat!
Én is régóta szerettem volna kipróbálni a csalánt, de még sosem volt rá lehetőségem. A Hercegnőm parancsára odamentem, és vigyázva, hogy ne lépjek bele, leszakítottam pár szálat, ami már csípte a kezemet. Leszakítottam az alsó leveleit, és odaadtam neki. Luca azt parancsolta, hogy hajoljak előre neki háttal, és elkezdte a fenekemet simogatta a csaláncsokorral. Sziszegtem és mozgolódtam a fájdalomtól, nagyon csípett, ahogy a leveleket végigsimította a bőrömön egyre és egyre nagyobb felületen. Végül felállított, a kezeimet tarkóra kellett tennem, és szemből is kínozni kezdett az ágakkal. Mikor abbahagyta, még utána is nagyon kellemetlen csípő-viszkető érzés volt, ahogy továbbmentünk.
Egyszercsak kutyaugatást hallottunk, megijedtem, hogy meglátnak a kirándulók. Luca megengedte, hogy a nadrágomat felvegyem, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam, elővettem, és felhúztam. Nem sokkal később el is mentünk egy pár mellett, akik a kutyájukkal túráztak.
- Szerinted észrevettek valamit? - kérdezte Luca.
- Nem hiszem, elég meleg van ahhoz, hogy félmeztelenül legyek - válaszoltam.
- Nem arra gondoltam. Nézz magadra!
Ahogy lenéztem, láttam, hogy kiütéses és kicsit piros az egész testem. Erre nem is gondoltam.
- Nem tudom - mondtam zavartan - remélem, hogy nem! - még mindig éreztem, főleg a fenekemen, ahol a szellő sem hűsíthette, de nem gondoltam, ilyen látványos nyoma maradt.
Visszaértünk az autóhoz, csak a miénk állt a kis parkolóban. Mivel eddig nem kaptam meg a harmadik feladatot, azt hittem, a pár miatt Luca már nem is fog adni, a nadrág is rajtam maradhatott. De végül mégis kaptam egy utolsót.
- Vedd le a nadrágod, már nincs itt senki - kezdte. Miután levettem, a harmadik feladatot is elmondta. - Azt akarom, hogy nyalj ki.
Luca az autóban ült már, kifelé fordult, lehúztam róla a rövidnadrágot, és nyalni kezdtem az autó mellett térdelve meztelenül. Rövidesen hangosan elélvezett. Ezzel teljesítettem a feladatokat, ami nemcsak a jutalom miatt okozott örömet, de nagyon izgalmas volt így a kirándulás vége. De mivel visszavehettem a nadrágomat az úton, Luca nem engedte, hogy felöltözzek, meztelenül vezettem vissza a faluba, ami nagyjából 10 km-re lehetett. És még ott is meztelenül kellett kinyitnom a kaput, hogy beálljak az udvarra. Szerencsére senki nem látott meg, de jobban vártam már, hogy Luca bakancsát levehessem.
folyt.köv.