Házi nyúlra nem lövünk, vagy mégis? (2)

Én ugyan beléptem a másik szobába, de Attila leblokkolt az ajtóban és csak onnan bámult, erre a látványra nem számított. Amit maga előtt látott, az egy komplett kínzószoba volt, szinte teljes felszereltséggel. Sok eszköz állt a padlón, mint: András-kereszt, különféle bakok fából, vegyes anyagokból, kis dobogó, rajta bőrrel bevont párna, de voltak a plafonról lógó kötelek, láncok, bőr fekvőágy is. A falakon pedig különféle eszközök lógtak, vegyes rendezettségben: bőr korbácsok, különféle bőr- és bőr-fém bilincsek, fa- és bőrpaskolók, lovaglóostorok, lovagló pálcák stb. Odébb a sarokban pedig egy kis komód, melynek a fiókjaiban kisebb eszközök voltak, mint elektro többféle véggel (tappancs, kis csipesz, fogazott, állítható szorítók stb.) Hagytam egy ideig bámészkodni, majd a póráznál fogva behúztam a szobába s becsuktam az ajtót.
Tök sötét lett. (Ugyanis a szobának nem volt ablaka, csak szellőzője a házak közötti lithof-ra. Maga a szoba hangszigetelt volt teljesen. Hang se ki, se be, oda.) Célszerű és ésszerű.
Hallottam, hogy Attila kapkodva szedi a levegőt, így felkapcsoltam a villanyt a szobába és bekapcsoltam erősebbre az elszívó ventillátort is.
Láttam Attila kicsit sápadt volt, s rájöttem, hogy klausztrofóbiás lehet.
Körül néztem magam is, majd Attilára és megkérdeztem:
- Melyikkel kezdjük? Mit szeretnél s mit nem?
- Azt gondolom, hogy sok mindent szívesen kipróbálnék még ma, de szerintem jut s marad is még máskorra is, Uram. – válaszolta, majd kicsit gondolkozott valamin s végre rám nézett, megszólalt:
- Ez nagyon titkos, vagy más is láthatja? – kezdte.
- Hát, nem széles körben publikálnám, de barátok persze láthatják is, használhatják is. – erősítettem meg. – Mert? – kíváncsiskodtam.
- Tudja Uram, a szomszéd házban lakik egy srác, aki hozzám hasonló adottságú, már, mint testméreteiben, szintén sub, mazo és passzív s gondolom, szívesen lenne társam az itteni szenvedésekben! – mondta halkan Attila.
- Jól ismered? Megbízható a srác? – kérdezgettem. Attila megerősített abban, igen.
- S ilyenkor is felverhető? Már lassan három óra. – informálódtam tovább.
- Nem hiszem, hogy neki gond lenne, ha itthon van.
- Fel tudod hívni most? De nem innen, mert itt nincs térerő sem! –figyelmeztettem.
- Igen, menjünk ki innen, s akkor hívom. - mondta Attila s indult is előre, ki a másik szobába, majd az előszobába is. (Láttam megkönnyebbült, hogy nem volt bezárva.)
Az előszobában megállt, majd az oldalsó függönyre nézett, kicsit kikukkantott alóla, de csalódottan visszaejtette a sarkát.
- Sajna sötét van mindenhol.  Pedig szerintem itt lakhat Urammal szemben. - kezdte, de vette a mobilját s tárcsázott, majd hallottuk a csöngetést s hamarosan a morcos hangot is:
- Ki a fene vagy, ilyen hajnalok hajnalán s mit akarsz?
- Jó reggelt! Hasadra süt a telihold. Ne aludj, mikor mást is tehetnél, amit talán nappal nem is. – kezdte Attila. – Szereztem Neked is egy helyet – magam mellett – a kínzószobában, ahol átélheted, amire mindig vágytál!  - folytatta.
- Hol az a kínzószoba? – ébredt fel s érdeklődött már. – Hova menjek, s mikor?
- Már is, vagyis azonnal. Gyere át a szomszéd házba, beütöd a kapukódot hozzám s feljössz arra az emeletre, de nem jobbra, hanem balra jössz be a rácson s már itt is leszel. – utasította Attila. – Ja s fontos! Tök mezítelenül gyere át, de hozz magaddal valamit, amiben reggel visszamehetsz! S nem gyújthatsz villanyt a lépcsőházban! Megértve? – kérdezte meg.
- Igenis, értettem, Attila. Megyek, repülök…. – válaszolta s kikapcsolt.
- Ki ez a srác? Hogy hívják? – kérdeztem meg Attilát.
- Meglátod majd Uram. Még nálam is magasabb egy fél fejjel, s 2-3 kg-mal biztosan kevesebb. De nem sovány! Izmos, szép testű a srác, Zsolt névre hallgat, mikor nem jajgat.  - viccelt Attila.
- Sok mindent szeret ő is, és még mazóbb is, mint én. Azt sem bánja, ha maradnak rajta nyomok pár napig. Se kutyája, se macskája. Egyedül él.
- No, majd meglátjuk. – jegyeztem meg, de Attila már indult is ki, beengedni Zsoltot.
Az előszobában találkoztunk s tényleg úgy volt, ahogyan Attila leírta. Neki nem raszta haja volt, de szintén hosszú, válláig érő, göndör, sötétbarna. A teste pedig erősebben volt szőrös, mint Attiláé, de volt rajta pár tetoválás is. Meglepetten láttam, hogy nem csak a testén, karján, hátul a nyakán, de a hasán is van.
Ahogyan ott állt, Attila mellett egy szál faszban, egyáltalában nem zavartatva magát attól, hogy nincs rajta semmi s én meg stírölöm. Egy idő múlva mg elmosolyodott s lassan forogni is kezdett előttem, hogy minden oldalról láthassam.
- Hamarosan nem fogsz nevetni, de sírni, fogat csikorgatni, szenvedni s talán átkozódni igen. – kezdtem.
- Még most elmondhatod, hogy tudjam, mik a tabuid s mit szeretnél nagyon átélni?
- Azt gondolom, hogy vágyaim nem érdekesek, a tabuim sem. – válaszolta flegmán.
- Aha, csak meg ne bánd! – figyelmeztettem.
- Én? No, nem. Ez a köcsög Attila, azt mondta a telefonba, hogy kínzószoba vár. Hol van? – sürgetett Zsolt.
- Gyere s meglátod! – szólt rá Attila és elindult előre.
Ahogyan vártam, Zsolt is megállt s leesett az álla, amint meglátta a szoba berendezését az ajtóból. Állt s nyögött nagyokat.  Előre!
Ekkor mögé léptem, meglöktem a hátát, hogy belépjen, majd becsuktam magam mögött az ajtót és beállítottam a fényt, hogy a szobában csak derengjen, de az András-keresztet jól világosítsa meg.
A kér srác kicsit összerezzent a fény változására, majd Attila össze is rezzent, megremegett a teste, míg Zsolt továbbra is flegmán állt. Így Zsoltot böktem meg s mutattam az András-keresztre. Rám nézett, majd a mutatott helyre, végül lassan odament s széttette a lábait és vízszintesen a kezeit is, majd rádőlt a keresztre.
Intettem Attilának, hogy cselekedjen. Az felcsatolta Zsoltra a bőr bilincseket a csuklóira és a bokáira, majd karabinerekkel rögzítette a bilincseket a kereszthez is. Mikor végzett kérdőn rám nézett. Intettem s mutattam egy fa paskolóra a falon és mind a két kezemen az ujjaimat.
Attila megértette, levette a fa paskolót a helyéről és tízet kiosztott azzal Zsolt popójára. Zsolt mg csak meg sem rezdült, nem is szólalt meg. Attila újra rám nézett. Most egy hosszú szíjakból font bőrkorbácsra mutattam, így Attila azzal is ütött tízet Zsoltra. Most már meg- megrezdült Zsolt teste, bőre, s egy-egy halk sziszegés is hallatszott.
Odaléptem hozzá és a körmeimet végighúztam a hátán, majd újra az oldalain s a feszesen gömbölyödő popóin is, majd végig a lábain is a bokáiig. Most már halkan sziszegett Zsolts.
Intettem Attilának, hogy oldozza el, s fordítva rögzítse Zsoltot a kereszten. Mikor sikerült, megint odaléptem s újra végig húztam a körmeimet Zsolt testén. De nem csak a körmeimet, hanem a végég megragadtam a már álló, előremeredő farkát és a golyóival együtt a markomba fogva megszorítottam. Ezt már nem bírta ki Zsolt: felüvöltött.
- Az nagyon érzékeny, ezt ne tegye, Uram! – kiáltotta.
- Megkérdeztem az elején mire vágysz s mik a tabuid. Miért nem mondtad? – cukkoltam Zsoltot.
(folyt. köv.)