Fogoly voltam Mátyás király idejében (2)

Mivel nem ijedtem meg a mester fenyegetőzéstől, az dúlt-fúlt mérgében s a mérgét nem rajtam, hanem Botondon töltötte ki. Vele foglalkozott a következőkben: lehordta a sárga földig Mikit, hogy Botondon még mindig rajta van a gatyája, viszont nincs rajta még sem csukló- sem bokabilincs és nyakörv sem pórázzal. Miki és Botond is ugrott, Botond lerántotta a gatyáját a bokájáig, de fel is ordított, mert nem volt alatta alsónadrág, viszont a farka már mereven állt, mint a cövek előre, s azt is lerántotta a gatyája gumijával és nagyot csapódott a hasán visszatértekor.
Miki gyorsan felszerelte rá a bilincseket s a nyakörvet s a póráz végét nyújtotta is a mesternek. Az átvéve nagyot rántott azon, így Botond megingott s majdnem a mester lábaihoz esett, térdre. Az pedig rákiáltott:
- Csak tessék, tessék! Folyton folyvást! Térdelj csak oda és már kezdheted is az első szopásodat! Először a gatyámon keresztülnyalogasd, majd óvatosan kihúzod a farkam, s úgy szopogatod, nyalakodod tovább! Mélytorkosan ám! – utasította s Botond már tette volna is, amire utasította, de én hümmögtem, majd megszólaltam, hogy a mester összehúzott szemekkel rám nézett, már megint mi bajom van.
- Azt olvastam a kapott brossurában, hogy nem csak mi leszünk a tortúra alatt mezítelenek, hanem a segédek is, valamint később már a mester is, ha orális/anális szexuális szolgálatra ad utasítást a fogolynak. – soroltam végtelen türelmesen.
A segédek összenéztek, s lassan bólogattak, Botond rám meredt fel, térdelésében a mester elől, én meg pikírten hallgattam és nézelődtem, mintha nem is én szóltam volna az előbb. A mester pedig pirosodott, mit pirosodott, vörösödött, majd megpukkadt, de intett a segédeknek, hogy tegyék meg s maga is lassan, komótosan, de levette a kötényét és lehúzta az alatta viselt bugyogót. A két segéd hamar ledobta, szinte egy rántással a rajtuk lévőt s büszkén kihúzva mutatták magukat, hogy mereven állnak már.
A mester bezzeg nem merevedett még, sőt lanyha, töpörödött volt a szerszámja. Gyorsan megfogta Botond fejét, kitátatta a száját s már dugta is bele a farkát, rászólván hogy kezdje már, szopjon. Az szopott is, de a mester rángatta a fejét, próbált ütemet diktálni, de csak összezavarta azzal Botondot.
Nem is nagyon akaródzott sikerülni ez a szopás. 
Közben a két segéd is összenézett, mert a mester szerencsétlenkedését ők sem tudták nézni, nehogy elröhögjék magukat. Zsolt találta fel magát, hozzám fordult, maga elé mutatott:
- Térdre köcsög, s szopj, de full extrásan, mert különben büntetést kapsz tőlem! – mondta. Halkan hozzátette: - Ha viszont jól teszed, amit tenned kell, akkor te is számíthatsz még rám, a későbbiekben. 
- Mindent megteszek Uram, ahogyan kívánod! – válaszoltam alázatosan és már oda is dőltem elé és a számba véve szoptam, a kellően merev farkát. Még cuppogtam is hozzá s azt sem bántam, hogy megfogta a fejemet s erőteljesen ráhúzott a farkára, hogy annak vége a torkomba szaladt.
Kicsit öklendeztem, de hamar eligazítottam a számban, torkomban a farkát és így már öklendezés nélkül is ment. Iparkodtam kellően szorítani s nem megharapni a bent lévőt. Felnézve láttam, hogy Zsolt igencsak élvezi, ahogy szopom. Időnként megállított, hogy kicsit lohadjon az izgalma, majd újra ütemet adott, hogy folytassam. Közben azt is láttam, hogy oda- odasandít a mesterére s magában kuncog, akár csak Miki is.
A mester és főleg Botond vergődött, mert nem tudott haladni a szopással sehogyan sem.
Végre a mester kirántotta a félig merev farkát Botond szájából és annak fejét Miki felé fordította s utasította közben: - Most őt szopd, de ügyesebben, mint engem!
- Te meg tanítsd meg szopni az ügyetlenjét! – parancsolta Mikinek.
A mester peckesen állt a két pár előtt, lassan visszavette s magára kötötte a kötényét s csak annyit mondott: - Most én nem teszek semmit. Szexuálisan sem!
Én pedig mind a két kezemmel, markommal fogtam Zsolt formás, kerek, feszes popóit, annál fogva hintáztattam őt, s így nem nekem kellett mozognom a szopáshoz. Láttam Zsolt észrevette ezt, s lenézve kacsintott nekem s összemosolyogtunk egyetértésünk jeleként.
Egy idő után már Zsolt elengedte a fejemet, hátranyúlt, s rátette a kezeit az én kezeimre s úgy hagyta a szopásomat. Azt is éreztem, mikor ráfogott jobban a kezeimre s kis szünetet „rendelt”, majd újra megszorítva a folytatásra bíztatott. Egy idő múlva azonban erősebben megszorította a kezeimet, gyorsan hátrahúzódott, kihúzta a számból a farkát és már lőtt is a fülem mellett a hátamra, több adagot.
Lihegtünk mind a ketten. Hamarosan Miki is követte Zsoltot, Botond mellére lőtte az adagját.
A mester azonnal mozgásba lendült s rájuk ordított:
- Gyerünk léha szolgák! Azt – mutatott rám – a deresre kötözd! – parancsolta meg Zsoltnak, míg Botondra mutatva Mikinek megparancsolta, hogy kötözze a fa bakra, széttett lábakkal, a felső részén áthajolva a karjait is kötözze a bak lábaihoz.
- Igenis, Uram! – válaszolták egyszerre a segédek s már tették is.
- A deresen lévő rab ötven botot kap! Megértetted Zsolt? Míg a másik, az a Botond nevű rabot felnyársalod, Miki fiam! Megértve? Tegyétek, azonnal! – sürgette őket.
Azok mozdultak is, Zsolt elment kiválasztani a botot, míg Miki gumiért s síkosítóért indult, de mind a kettő megtorpant, ahogyan meghallották a hangomat:
- Már megbocsásson Mester Úr, hogy megint közbekotyogok, de a brosúra szerint egy rab maximum 20 ütést kaphat, vagy akkor lehet megkamattyolni, ha erről a nyilatkozatában aláírásával rendelkezett. Így történt, Botond? – szóltam s néztem rá.
- Hát, nem egészen. Csak arról nyilatkoztam, hogy oral oda-vissza mehet, míg az anált csak adom. Az ánuszrózsámat persze lehet kezelni, simogatni, de nem tágítani!
- Így van Miki? - kérdeztem s néztem Mikire, aki elment Botond nyilatkozatáért, odahozta, elolvasta s bólintott, hogy igen.
A mester már megint vörösödött, majdnem megpukkadt, de türtőztette magát és csak ennyit vetett oda a segédeknek:
- Tegyétek, ahogy a szabályzat engedi!
Így Miki letette Botond nyilatkozatát s oda lépett elé, szájába dugta a farkát, hogy felszopja újra, majd míg hátra ment, síkosítót nyomott Botond ánuszrózsájához, elsimította azon azt, körözött ott a kezével, próbálta megujjazni, de időben abbahagyta.
Zsolt pedig végre kiválasztott egy mogyorófa vesszőt, megsuhogtatta a levegőben, mellém állt s úgy sújtott le rám. Felszisszentem. Újra s újra lecsapott, de éreztem, hogy ügyesen teszi, mert sohasem ütött ugyanoda, hanem mindig kicsit feljebb, vagy lejjebb a fenekemen. Arra is ügyelt, hogy a vessző vége a deres szélének csapódjon, így kisebb, gyengébb ütés érte csak a fenekem bőrét, mert az ütés ereje megoszlott a fenekem s a deres széle között. 
Szép lassan, megfontoltan ütött, közben rövid szüneteket tartva, de a tízedik után hosszabb volt a szünet s ekkor végig is simította az egyik kezével a popóimat. Majd újra ütött, úgy, mint az első tíznél, de kicsit több szüneteket tartva az ütések között.
A huszadik ütésnél kicsit oldalra meghúzta a vesszőt, ezzel is jelezve, hogy ez volt az utolsó. Hagyott még hasalni a deresen, majd újra megsimogatta a popóimat a kezével s akkor szólt, hogy álljak fel a deresről. Akkor sem sürgetett, hagyta, hogy a magam tempójában tegyem ezt meg. Mikor végre már álltam, kis terpeszben ugyan, kezeimmel én is simogattam a meggyötört popóimat, és diadalmason vigyorogva néztem Zsoltra, majd a mesterre.
A mester teljesen magán kívül volt, vörösödött, látszott mindjárt megüti a guta. 
(folyt. köv.)