Az én kis bari domom... 1. rész

(A történetben szereplő egyének kitaláltak, nem sértem senki személyiségi jogát sem. A főszereplő én vagyok, de maga a történet is kitalált, nem történt meg, csak fantáziálgatok róla. Egyedül a dom és a hölgy története valós.)

Hol is kezdjem? Egy olyan nő vagyok, aki vágyik egy kis gyengédségre, szeretetre, de ugyanakkor egy perverz állat. Tulajdonképpen már 5 éve ismerek egy férfit, aki már akkor sem volt közömbös nekem. Azalatt az 5 év alatt kapcsolatban voltam, azóta szingli vagyok.
És mit ad az én uram, kb 2 hónapja abban a társaságban voltam én is, ahol ő ott volt. Meglepődött, hogy meglátott. Kicsit többet ittunk a kelleténél és beszélgetni kezdtünk. Sokáig egy seggfejnek tartottam, de ahogy megismertem, rájöttem, hogy egy nagyon kedves és gyengéd ember - ha éppen nem a dom szerepét játssza. Habár annyira kegyetlen nem tud velem lenni.
Aztán megint egy társaságba sodort bennünket az élet. Fura volt, hogy meglepődött ezen, de ismét beszélgetni kezdtünk - hozzá teszem, még józanul. És csak beszélgettünk. Én kérdezem rá, hogy ő mégis hogy áll a BDSM-hez. Azt mondta szereti és érdekli. Noha, nem ugyanaz mint nekem, de én sokmindenre nyitott vagyok. Neki ánusz-fétise van, én meg a fenekelést imádom. Elmondtam neki - férfinak még nem beszéltem erről a kis vágyamról. Azt hittem ki fog nevetni, de csak vigyorgott rajta. Voltam már egy nőnél is, aki a térdére fektetett és elfenekelt. Soha nem éreztem nagyobb örömöt, mint akkor. Ám a mostani haverkám, teljesen természetesnek tartotta és megértette, hogy nem véresre akarom veretni magamat.
- Be a kukoricásba! - szólalt egyszer csak meg. A hangja nem tűrt ellent mondást, de valahogy mégis kedvesen csengett.
Én meg voltam illetődve, mert nem volt még ilyen élményem. Körül néztem és rá kérdeztem.
- Most?
- Igen most! - mondta.
- Rendben, menjünk! - mondtam én is, mert nem szeretem magam megjátszani.
Nehezen jutottam át a kukoricáson, de kinyújtotta a kezét és megfogta, úgy húzott magával. Elkezdett ölelgetni és puszilgatni, aztán lehúzta a nadrágomat és a bugyimat és vadul kinyalt. Még a füvet is tépkedtem örömömben.
Mikor végzett, neki esett a nyakamnak. Vadul szívogatta. Aztán felállt, magával húzott engem is. Kicsatolta a nadrág szíját, az egyik kezét csípőre vágta.
- Láttam, hogy cigiztél!
- Cigiztem. De csak bulikban szoktam cigizni.
- Most elverlek, mert cigiztél!
- Micsoda? - sikítottam, talán kicsit túlhangosan. De nem a megilletődéstől, hanem attól, h benedvesedtem. Ahogy állt a kis mackós alakjával, a szemüvegével, a csípőre tett kezével az övét lóbálva... hát az nagyon ott volt. És a haja. Mindig is imádtam a haját. A könyökéig érne, de olyan kis csigás, olyan göndör, hogy nem lehet a hosszát megállapítani. Az este folyamán sokszor bele téptem és húzigáltam. Lehet ez se tetszett neki. Voltam már férfi domnál is, aki szintén a térdére fektetett és úgy fenekelt el, de vele nagyon nagy örömöt éltem át, már azzal is, h csak kimondta, el fog verni. - Nos, rendben. De csak finoman, ülő munkát végzek! - figyelmeztettem viccesen. Vette a lapot.
A hátam mögé ment. A kezével a csupasz fenekemet simogatta, az övével végig simított az arcomon, majd a cicimen, amit ruha fedett. Mert csak csípőtől lefelé voltam meztelen.
Ennyire aranyos volt, mert még csak azt sem mondta, hogy pucsítsak be neki. Aztán a tarkómra tette a kezét és elkezdte a szíjjal verni a fenekem. Kétség kívül fájt, még jajgattam is.
- Ennyire fáj? - kérdezte egyszer csak.
- Csíp. De folytasd! - kértem, mert szó szerint tocsogtam.
Nem válaszolt, csak folytatta. De hát azt hittem meghalok a gyönyörtől! És egy hatalmas nyögés kíséretében elélveztem. Ahogy ő is. Majd elhajította az övet és megölelt.
- Még nem éltem át ekkora örömöt senkivel sem, mint veled.
- Én sem, csak veled. - suttogtam neki, majd megcsókoltam.
- Ne cigizzél többször, mert elverlek megint! - figyelmeztetett. Talán nem kellett volna a csúnya arcomat megmutatni, de kis híján kiröhögtem. De hát olyan aranyos volt, ahogy próbált keménykedni, de a szemében meg ott volt az a gyengédség, szeretet, amivel a légynek se tudna ártani! - Szóval kiröhögsz engem?!
- Nem volt szándékos!
Nem válaszolt, csak a karomnál fogva megrázott, majd vissza csókolt. - Holnap folytatjuk, van kötél a kocsiban!
- Mindenképp! - öleltem én is vissza, majd elindultunk vissza a sátrainkhoz. Ő haza ment, mert nem messze lakott, én meg mentem a sátramba.
folyt.köv.