Beavatás 10. része:

“Előzmények:
Keresőben, vagy a kedvenc linkjeim között
Beavatás címen
az első 6 rész megtalálható.
Nika”


Elszörnyedve láttam hogy, lila csíkok lett szerte tele az egész hátsó felemet. Egy helyen fel is repedt a bőröm. Nem is csodálom, hogy ez ennyire fáj, gondoltam. Zuhanyozás mellett döntöttem, azt is csak langyos vízzel, csípte ahogy a víz hozzáért a felserkent részhez. Picit visszajött belém az érzés, hogy utálom Tamást, amiért ezt tette. A józanabb énem viszont súgta, hogy ezt bizony nagyon megérdemeltem. Zuhanyozás végeztével nagyon óvatosan itattam fel a vizet a bőrömről, fel is szisszentem.

Törölközés végeztével ruházat után indultam. Beléptem a gardróbszobába, de fogalma sem volt, hogy mit vegyek fel. Egyszer csak nyílt a szobaajtó, Tamás lépett be rajta, egy tubussal a kezében.

- Gyere Nika hadd nézzem meg a testedet.

Lehajtott fejjel odamentem hozzá, majd megfordított maga előtt, a törölköző lehullott a földre.

- Elkerülhettük volna ezt Nika - Szólt Tamás, és én bólogattam, hogy igaza van -
Feküdj le az ágyra, bekenem a testedet.

Némán lefeküdtem és hagytam hadd kényeztessen. Picit rá is játszottam, nyafogtam, de akkor egyet a fenekemre csapott figyelmeztetően. Nem fájt, de hatására a nyafogásom megszűnt. Azzal a hűsítő krémmel kente végig a testemet, amit már az első nap is használt, nagyon jól esett az érintése. Mikor végzett, megszólalt.

- Most már öltözhetsz - és egy apró ütéssel a fenekemre, mozgásra buzdított, rámosolyogtam.
- Köszönöm szépen Tamás - majd egy könnyed puszit adtam az arcára, és elindultam öltözködni, Ő is ment a dolgára.

Azt mondta, emlékszem vissza, hogy ma még nincs edzés, így egy könnyed ruhánál döntöttem, úgy is gyönyörűen sütött a nap. Bugyit nem kívánta a bőröm, nem is vettem fel, melltartót muszáj voltam, de az fájdalmas volt felvennem, na de a női büszkeség. Így hét megküzdöttem vele. Lapos sarkú szandált vettem fel hozzá és egy könnyed kardigánt is, háta hűvös lenne később. Amikor elkészültem, eszembe jutott a laptopom, hűha az meg kint maradt a kertben. Mindenképp be kell hoznom. Merjek kimenni érte, vagy csak miután megkérdeztem Tamást? Vívódtam. Mert ugye ezt nem látta a cuccaim között érkezésekor, mert elrejtettem.

Ezekkel a gondolataimmal a fejemben kiléptem a szobából és a férfi keresésére indultam, akit meg is találtam a nappaliba. Mikor meglátott, mosolyogva fordult felém, az én arcomon pedig némi aggódás tükröződött.

- Tamás - Kezdtem bele aggódva - mondanom kell Neked valamit.
- Mit szeretnél mondani Nika? - Kérdezte Tamás.
Rettentően izgatott voltam és hadarni kezdtem.
- Tudod Tamás mikor megérkeztünk és a táska tartalmát kiszórtam, én eltettem belőle valamit, amit nem mondtam el Neked, és az a laptopomat. Ma azt is kivittem, és kint is maradt - hadartam Neki
- Igen - mondta Tamás, - tudok róla. Mire kell Neked a laptopod? - kérdezte
- Én azon játszok- vallottam be, el is vörösödtem. Honnan tud róla? Tettem fel magamnak a kérdést. Jaj, hiszen látta maga is a kertben, válaszoltam magamban gondolatban.

- Mit és mennyi időt játszol Nika naponta? - kérdezte újra - és a játékon kívül mire használod még?
- Farmozok - itt már kezdtem nagyon rosszul érezni magamat, ez az én titkom volt, nem szívesen avattam be másokat.
Sok időt szoktam gépezéssel tölteni - mondtam tovább - közösségi oldalakon is szoktam lenni.
- Amíg nem voltam itthon, semmi értelmesre nem használtad az internetet - mondta Tamás - láttam, hogy kb 1 órát játszottál, és 2-3 órát facebookoztál. Nem varázslat, egyszerűen a netem rögzít minden tevékenységet. Szeretném, ha ezt abbahagynád. Egyelőre nincs szükséged más befolyásra, mint amit Tőlem kapsz. Kérem a laptopodat; félreteszem. Ha bármikor használni akarod, Tőlem kell elkérned.

- Nem veheted el tőlem! - tőrt ki belőlem, nagyon ragaszkodtam a gépemhez -
nem szeretném odaadni Neked, nem vehetsz el mindent tőlem - kezdtem hisztizni.
- Rendben, csak hogy lásd, hogy én is tudok engedni, nálad maradhat a gép. Amint facebook vagy játék aktivitást látok, újra meg fogjuk látogatni a büntetőszobát. Rendben van így? - kérdezte
Neee, szeretnék játszani, a facebook nem érdekel. Kérlek azt enged meg, egy órácskát naponta - nyafogtam neki - egy óra az nem sok. Ott még csak nem is tudok senkivel sem beszélni, kérlek Tamás

- Rendben. Összerakjuk a napirendedet. Az azon kívüli időben maximum 1 órára használhatod a laptopodat, egészen addig, amíg nem megy bármelyik tevékenységed rovására. Rendben van így?
Igen, rendben van így, köszönöm.
- Gyere, üljünk le és szedjük össze az edzéstervet - mondta Tamás, azzal a nappaliban lévő asztal mellett álló fotelre mutatott.

Miután leültem, papírt és tollat adott a kezembe, hogy fel tudjam írni, hogy pontosan mi lesz a dolgom. Kíváncsian vártam, hogy milyen napirendre gondol.

- Ébresztő minden reggel 6:30-kor - kezdte Tamás - és fél órád van elkészülni. Pontosan 7 órakor minden reggel az edzőteremben találkozunk (az első héten még együtt, aztán utána majd meglátjuk), és 8- ig edzés van.
8 órakor zuhany, 8:30kor reggeli lent, Anita akkorra készíti elő. Tudom, hogy nem szeretsz enni, pláne reggelit, de hidd el, hogy az edzés meg fogja hozni az étvágyadat. Reggeli közben mindig átbeszéljük a napi terveidet, teendőket.
Minden délelőtt 2 órát együtt fogunk tölteni, 9 órától 11 óráig; pontosan 9 órakor várlak mindig a nappaliban.
11-től délig olvasással töltöd az időt, a könyveket meg fogod mindig találni a szobádban.
Fél 1-kor pontosan ebéd, az étkezőben pontosan.
Kettő órakor lesz egy három órás együtt töltött tanulási időnk, ennek helyszíne mindig változni fog.
5 órakor 1 órát mozogni fogsz, Te fogod eldönteni, hogy mit. Úszhatsz, futhatsz, bringázhatsz, bármit amihez kedved van, de tudni akarom mindig, hogy mit.
6 és fél nyolc között lesz az ÉN időd; azaz ebben az órában magaddal fogsz foglalkozni, itt lehet fodrász, manikűr, bármi amire vágysz. Ennek mindig magadról kell szólnia; de előre tudni akarom, hogy mit tervezel.
8 kor pontosan vacsora, ide lefürödve, elkészülve érkezel mindig.
9 - fél 11 közt együtt töltjük az időt ismét, majd legkésőbb 11-re az ágyban kell lenned. Azt, hogy melyikben, azt majd eldöntöm.
Ennyi a fő napirendet, most pedig várom a kérdéseidet - összegezte Tamás.

Döbbenve néztem Tamásra, úgy mintha marslakót láttam volna.

- Ezt képtelenség nekem megcsinálni - mondtam neki - reggel én nehezen ébredek fel - nyafogtam tovább - két óra kell mire teljesen magamhoz térek - ráztam a fejemet, nem akartam elhinni, amit leírtam - nekem ez nagyon sok.
- A dolgok változnak Nika és Te is változni fogsz. A holnapi napban ott leszek melletted végig, hogy segítsek benne; de csak 1 ilyen nap lesz, rá fogsz jönni, hogy a 2 óra ébredési idő nem normális - mosolygott a férfi.

Hitetlenkedve ráztam a fejemet, ez nekem nem fog menni. Meg sem szólaltam, talán jobb is, mert nem tudtam eldönteni kettőn közül kivel van gond; vagy Vele, vagy velem. Mikor megszólaltam, annyit mondtam csak Neki - rosszabb vagy mint egy katonai kiképző - és még mindig döbbenten néztem rá.
- Ne bókolj, mondta Tamás nevetve - inkább használjuk ki az utolsó napirend nélküli estédet; ma szabadon dönthetsz, hogy mit csináljunk. Mihez lenne kedved?

Még mindig nem tértem teljesen magamhoz és elkezdtem tovább nyafogni, hogy:

- Reggel majd pizsamában, kávéval a kezembe fogok zombiként megjelenni az edzőterembe, mindenre alkalmas leszek; legfőképp az alvásra, de hogy én mozogjak, arra nem - dőlt belőlem a nyafogás, nem is igazán hallottam meg amit az előbb Tamás kérdezett.
- Nem baj, engem nem zavar - majd megmozgatlak úgy, hogy felébredj.

Nyelvet öltöttem rá, de már elmosolyodtam - arra kíváncsi leszek - mondtam Neki.
- Szóval - mihez lenne kedved ma este? - kérdezte újra Tamás.
Estét még nem tudom - mondtam neki, majd felálltam és elfutottam.

- Kapj el, gyerünk mozogni, - kacagtam Rá és a fotel mögé futottam - vagy talán nem bírod az iramot? - Incselkedtem a férfivel.
- Próbáljuk ki - mondta nevetve Tamás - és utánam indult.

Kacagva visítva szaladtam a fotel körül, Tamás meg utánam. Két kör után lazán elkapott és együtt kacagtunk. Ledöntött a kanapéra, csiklandoztuk egymást, felhőtlenül játszottunk, mint két gyerek. Felé kerekedtem és lefogtam a kezét, persze engedte - legyőztelek - mondtam neki kacagva, majd egy mozdulattal maga alá tepert - Igen? - Kérdezte Tamás, majd a telefonja csöngés szakította félbe a mókánkat.
Újabb oldalát fedeztem fel Tamásnak, ez nagyon tetszett, hogy tud játszani. Boldognak éreztem magamat a társaságában.

Írta: Nika és hungry

Folyt köv: