A kis huncut (11)

Tibor átvéve tőlem a gyufát, egyet meggyújtott, majd odaközelítette a srác fekete fanszőrzetéhez. Az persze húzódott el tőle, így a többieknek erősen kellett a karjainál fogva tartaniuk, de sikerült. A szőrzete megperzselődött, de igen furcsa szag kezdett terjengeni, így Tibor abbahagyta, többet nem próbálkozott.
- Fúj, ez büdös. – fintorgott Tibor, de a többiek is.
- Akkor inkább hagyományosan… – jelentette ki Tibor s már markába is fogta a megmerevedett farkat s alaposan meghúzkodta párszor.
- Ne hagyd, kérlek abba, gyorsíts inkább! – kérte a srác s Tibor így is tett.
Hamarosan meg is lett az eredménye, mert a srác is kispriccelt, nagyobbat, mint a társa és több adagban.
- Akkor jöhet egy kis csépelés a pucér fenekekre, majd szopatás is, aki ezt akarja. – mondtam s közben odébb léptem, mert megszólalt a mobilom.
- Igen, én vagyok. Szia, Szabi. Nem, nem vagyok Pesten, hanem majdnem Tahinál, a szigeten. Hogy mit csinálok itt? Érdekes események zajlanak. Én magam hoztam „kirándulni” három srácot kenuval, subokat s most még két, helyi srác, köcsög is csatlakozott hozzánk. Éppen most zajlik a betörésük. A fejésen már túl vannak, most popóalakítás s utána szopatás következik. Mi? Hogy csatlakoznál? Hát csak gyere, van/lesz Neked is program. Merre jársz, hol vagy? – kérdeztem, majd meghallva a választ, annyit mondtam: - Gyere Visegrád felé, majd Tahitótfalut és a hidat elhagyva térj le a Duna partra s parkolj le. Akkor hívj s mond merre vagy! Vagy várj! Most mondják a helyi fütyik, hogy gyere át a hídon, ki Tahiból Kisoroszi felé a szigeten és a temetőt elhagyva balra térj le, s a földúton leérsz a Duna partra. Akkor hívj s felmegyünk érted! Siess, iparkodj! Szia. – fejeztem be a beszélgetést s mondtam a többieknek:
- Az egyik subom erre jár, ráér, ide jön. Nem kisdarab srác, de jól „kezelhető”. 
- Akkor Ő is beszáll, mellénk? – kérdezte meg Kristóf.
- Igen, legalább hatan lesztek, párosan s lehet páros „játékokat” is játszani.  - cukkoltam őket s hozzátettem:
- Addig intézzétek a helyi srácokat! Szép piros fenekeket akarok látni, az sem baj, ha közben kissé hangosak, majd mélytorkozás is legyen utána! Az adagok pedig láthatóak! – figyelmeztettem a srácaimat.
Tudták már a dolgukat, alaposan tették is. Kisebb sikkantások, jajdulások hallatszottak a helyi köcsögöktől, majd már csak a cuppogásuk….Mind a három srácom akart mélytorkoztatni, így az egyik köcsög kettőt is élvezhetett, majd éppen ő is már túljutott a másodikon, mikor megszólalt újra a mobilom:
- Itt vagyok már, Uram. – hallottam a mobilban s válaszoltam, hogy: - Megyek.
A subok addig elmentek fürödni a Dunába, vissza a szigetre s én meg Szabiért mentem. Hamar megtaláltam s már ott, a kocsinál lábcsókkal akart köszönteni nagy örömében, hogy megtaláltuk egymást, de leintettem.
- Majd ott, a többiek előtt! – utasítottam Szabit, s míg ballagtunk, a gatyáján keresztül a mereven álló farkánál fogva vezetve, elmeséltem az eddigi történéseket.
- Én akkor nem maradtam le sok mindenről, ugye? – kérdezte reménykedve Szabi.
- Nem, mindent bepótolhatsz, még meg is bánod majd. Hatan lesztek, így lesznek páros játékok is. – figyelmeztettem őt.
- Azt nem hiszem. Úgy örülök, Uram, hogy ez összejött. Minden vágyam volt a szabadban, szolgálni, Uramat! – tette hozzá, alázattal.
Ahogy elértük a többieket, akik éppen akkor másztak ki a vízből tök mezítelenül, de csurom vizesen, Szabit utasítottam:
- Most jöhet a lábcsók, majd pucérra, menj be a Dunába, majd ki, ide, a többiek mellé. Szaporán! – sürgettem.
- Igenis, Uram! - így Szabi s már térdelt is le, megvolt a lábcsók is, majd felállva már lent is volt róla a bermuda, amiben jött s fejest ugrott a Dunába. Kis lubickolás után mászott is ki és állt a többiek mellé.
Ekkor szólalt meg halkan, de határozottan Kristóf:
- Minket nem köszönt ez a köcsög, aki most jött, csak Önt, Uram?
Értetlenül nézett rá mindenki, s megvallom még én is:
- Hogy mit mondtál? Mit akarsz, Kristóf? – kérdeztem meg tőle.
- Csak annyit, hogy a legutóbb érkezett, köszönthetné a már itt voltakat. Még egy szia sem volt. – állapította meg.
- Igaz, ami igaz. Tényleg nem volt. – gondolkoztam el egy pillanatra, majd Szabira néztem s már mondtam is az utasításomat: - Köszöntsd őket! - mutattam rájuk.
Az kicsit halkan kinyögött egy sziasztokat, majd állt ott közöttük továbbra is.
Kristóf előre lépett, majd felé, pont elé, és ráripakodott:
- Nálunk az járja, hogy mindenki egyforma. Mindenki! Lábcsókot kérek!
Szabi rám nézett, én bólintottam, így Szabi lassan letérdelt Kristóf elé s prezentálta a lábcsókot neki. Kristóf bólintott s már utasította is: - A többieknek is! Így Szabi fel sem állt, hanem a többiek elé ment térdelve és mindegyiknek megcsókolta a lábát, mg a falusi sihedereknek is. 
- Jól van. Így kell ezt! – állapította meg fennhangon Kristóf és utasította Szabit, hogy álljon vissza a sorba, közéjük, majd rám nézett: - További parancs, Uram? – kérdezte meg, alázatosan.
- Ha már előléptetted magadat kis főnökké, akkor tedd, továbbra is! – bíztam meg nevetve s egyben kíváncsi is voltam, mit tesz.
- Rendben, s köszönöm, Uram! Ti meg engedelmeskedtek azonnal, vagy jön a megérdemelt büntetés. – fordult a többiekhez.
Gyorsan gondolkozott, mert azért őt is váratlanul s készületlenül érte a lehetőség, de hamar döntött.
- Ti jöttök! – mutatott a két sihederre.
- Igen, Uram. Mit tegyünk? – kérdezték meg tőle zavartan.
- Amit ti is kaptatok! Abban a sorrendben! – parancsolta Kristóf.
A suttyók egymásra néztek tétován, majd újra Kristófra. Látszott tanácstalanok. Így Kristóf rájuk ordított:
- Kikötni terpeszben oda a két fa közé, majd „kézimunka” s utána popó pirosítás! Utána pedig azt követi a szopatás, mélytorkosan, mind a kettőtöknél. – adott határozott parancsot.
A két falusi suttyó már mozdult, csuklóinál, s bokáinál terpeszben kikötötték Szabit a mutatott fák közé, s már csattogott a favessző a popóin. Hangosan, határozottan, s nem gyengéden, mert Szabi kezdett sziszegni, majd fel- felkiáltani.
Az egyik megszólalt:
- Nyugodtan üvölts csak, úgy könnyebb elviselni, itt meg nincs senki, aki hallgatózzon, vagy a segítségedre siessen. – heherészett közben.
- Ne prézsmitálj, hanem üss! – szólt rá Kristóf.
Így nem volt beszéd, csak a csapások hallatszottak s Szabi reakciója.
Mikor a két srác már alaposan kipirosította Szabi popóit, s le akarták oldozni, Krisztián előrelépett, leintette azokat s Kristóftól engedélyt kért, hogy ő is üthessen párat.
Kristóf kicsit