Emese új kalandja 2.

...- Gyere utánam. - szólt Ő, s elhaladva mellette könnyeden fellibbenttette a plug szőrmés végét, apró kéjvillámot indítva ezzel útjára.
A szoba, ahova tartottak egyszerűen volt berendezve. Egy franciaágy, egy kanapé, az egyik sarokban egy fotel, mely mellett a falnál egy masszív komód állt.Talán csak a falhoz rögzített, fából készült állvány nem illett a képbe, főképp, mert a gerendákból vastag vaskarikák csüngtek - ide tartott Ő, s persze választottja is.
Előtte állt, izgalomtól fényes tekintettel és remegő térdekkel. Ma eddig mindent jól csinált, tudta, hogy mennyei gyönyörre számíthat, de lelke mélyén ott volt a kétség. Mindig ott volt.
Nehéz volt megfelelni, mindig, minden másodpercben a megfelelő módon reagálni.De Ő pontosan elmagyarázta mikor mi a helyes, neki csak figyelni, tanulni és engedelmeskedni kellett.
Lehajtott fejjel állt hát, igyekezvén visszafogni feltörő izgalmát. Ő nagyon szerette, ha fegyelmezett, neki pedig mindennél nagyobb gyönyört okozott, mikor engedélyt kapva szabadjára engedhette a testében felgyülemlett feszültséget.Ilyenkor baszott igazán, zsigerből, mindent feledve - bezárt elmével adózott a hús örömének.De erre sokat kellett várni.Nagyon sokat.
Tudta, hogy okkal történik mindez és utólag mindig rájött, hogy voltaképp az egész játék érte volt, a még teljesebb gyönyört szolgálta.S persze nagyon hálás volt ilyenkor, ahogy Ő szokta mondani: akkor a legpuhább az ajka, ha testileg-lelkileg kielégült.
De most még mindezek előtt volt, felajzottan, várakozással és kétséggel telve. Meg akart felelni. Örömet akart okozni odaadásával. Önző énje persze a kéjért könyörgött, de mostanra megtanulta elhallgattatni.
Az ujjak megemelték az állát, a rávetett pillantás elég volt, hogy térde megereszkedjen. Kezei finoman vették elő a péniszt, ajkai elnyíltak láttán, nyelve kibukkant közülük. De várt.
Várt mert Ő erre tanította. Kivárta a pillanatot, míg a sóvárgás gyötrővé kezdett válni...csak ekkor jelzett, hogy a szájába veheti.
Mohó akart lenni, befalni tövig, mélyen a torkára engedni - Ő nagyon szerette ezt, de a fokozatosságról is sokat tanult...
...Épp csak érintve a bőrt, puhán, nyálasan vette a szájába, finoman zárta köré ajkait.Kezei a háta mögött összekulcsova, tekintete Őrá szegeződik.A fej csak aprókat, kicsiny millimétereket mozdul, a nyelv egyenlőre a farok alsórészére szorítva pihen.
Apró nyögések hagyják el ajkát, élvezetet nyújt a farok keménysége és a fityma puhasága közötti kontraszt.
A szája forró, ahogy felizgult hüvelye is, szíve zakatol, aprókat lélegzik szaggatottan.
Ő elhúzódik, kicsúszik a szájából, s hirtelen a rémült kétség veszi át az uralmat..."nem, az nem lehet, hogy valamit rosszul csináltam!Vagy nem értettem jól a jelet?"
Erős kéz állítja talpra, kezeire kötél kerül, a kötél a vaskarikákba. Kétséggel szívében tűri, - bár szólna hozzám! - de csak a csendes léptek zaja hallatszik...
folyt.köv.