Neked van ilyen kollégád?

Felmentem hozzád. Tanulni. Tudtam, hogy máshogy nem adod meg magad, mert kollégák voltunk. Tudtam, hogy gátlásaid nem engedtek közel, pedig te is akartad. Minden szavaddal, minden mozdulatoddal, minden pillantásoddal akartad. De azok a fránya gátak. Bár sokat tudtam a vágyaidról, tettekig sosem fajultak a folyosói csevegések. Úgyhogy végül kénytelen voltam az egódon keresztül megfogni és elhitetni veled, hogy te vagy a szakma legjobbja, én pedig tőled akarom megtanulni a fogásokat. Bár tényleg így gondolom, de most már talán te is tudod, hogy ez csak egy ürügy volt arra, hogy a közeledbe férkőzzek. Kellettél és megkaptalak. Beengedtél a lakásodba, örömmel, mosolyogva, talán kicsit vágyakozva is. Én pedig első alkalommal magamhoz láncoltalak.

Végül minden úgy történt, ahogy elterveztem. Volt időm és lehetőségem elvonulni a mosdóba és neked is adtam lehetőséget, hogy a nap végén tisztán és illatosan érkezz a karomba. Tudtam, hogy a szakmai érdeklődési körön felül volt még egy erősebb közötelék is közöttünk. Tudtam, hogy nem fogsz tudni ellenállni a szép szavaknak és azt is, hogy ha egyszer hozzád értem, akkor onnantól nem engedlek, ráadásul ez neked tetszeni is fog. Tudtam, hogy a szorításom nem fog megijeszteni, sőt, vágytál arra, hogy kontroll alatt tartsam a tested. Tudtam, hogy mik voltak a határaid, mert ezekről rendszeresen beszámoltál a lányoknak az irodában. Tudtam, hogy azok csak szavak voltak és végül minden határodat átléptük. A választóvonalakon mindig megálltam egy másodpercre és a szemedbe néztem, és még ha láttam is benne némi félelmet, bátorítóan néztem vissza rád és folytattam. Hálás voltál minden pillanatért, szavakkal és mozdulatokkal egyaránt. Végül egyetlen orgazmust engedtem csak neked az este folyamán, azt is csak akkor, amikor már úton voltam hazafelé.

Aznap este kiszívtam minden energiádat, otthagytalak a földön fekve, remegve, a testnedveinkben ázva, zihálva, meggyötört és harapásnyomokkal ékesített testtel, az éjszaka csendjében és félhomályában, teljesen egyedül.

Mégis, ébredést követően mindezt megköszönted egy rövid Messenger üzenetben.

Én pedig röviden válaszoltam rá: "Szívesen, kislány, szívesen. Máskor is! Amikor csak akarom!"