Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Megismerkedés az új subbal (2)

2020. 08. 15. 10:12 | Megjelent: 1090x
Kicsit hagyta szenvedni a kínai szolgát az elszorításoktól, míg velem beszélgetett s „mesélt” a szolga régebbi, elvégzett/végrehajtott feladatairól. Majd visszatért a szolgához és a kissé elzsibbadt testrészeken megjártatta a többtűs kereket, gondosan áthaladva azokkal a mellbimbók csúcsán, a csupasz makkon, már ahol hozzáfért a feltett eszköztől, vagy a megkötözött s így megfeszült golyók bőrén.
Volt is kellő izgés-mozgás a szolgánál s kisebb, halkabb sziszegés is hallatszott még.
Közben megkérdezte tőlem:
- Te akarod „felavatni” a srácot, vagy megtehetem én még utoljára vele/benne?
- Tedd csak, nekem még lesz rá később is elégszer időm/módom. Kimenjek, vagy előttem is megteszed? Nem zavarok? – cukkoltam a japán barátomat.
- Nem, nem maradj csak. – nyugtatott meg.
- Akkor most minden lekerül rólad köcsög s egy utolsó, alapos „hüvelypucolás” következik, a te „spéci hüvelyedben”  - ígérte meg neki.
Így is lett. A kínai evőpálcák és egyéb eszközök levétele sem ment némi fickándozás, sziszegés nélkül, mert mindegyik eltávolítása után kicsit meg is szorongatta, morzsolgatta az elszorított testrészt, egyenként, mondván: - Elősegítem a véred meginduló áramlását.
Miközben ezt tette, azért szétnézett a kínzószobában, szemre vételezte az ottani, rendelkezésre álló eszközöket és döntött. Egy homorú felületű, középtájon lyukkal ellátott eszközt nézett ki magának, a teljesen csupasz szolgáját arra döntötte rá s kötözte ki lábtól-kéztől s még arra is volt gondja, hogy a farkát áthúzza a golyóival együtt a lyukon, majd a túloldalt megkötözve súlyokat tegyen rájuk. Így előkészítve a szolgát, elé állt, felszopatta magát merevre s már ment is hátra és s döfte belé a „kardját”, majd többször megjáratta azt a „kardhüvelyben”. 
Meg- megállt egy-egy döfés-sorozat után, pihent, majd rohamozott újabb erővel, s lendülettel.
Közben egy-egy pihenőnél felemelkedett, de nem húzódott ki a „kardhüvelyből” és az egyik karjára feltámaszkodva a másikkal hatalmasakat csapott – csattanósan – az alatta lévő, szépen és ígéretesen gömbölyödő, szőrös popókra. Végül, talán a tízedik pihenő után, mikor már ő is alaposan lihegett, utolsó rohamot diktált, de most nem állt le, hanem végig vitte s hatalmas lökéssel, végül ráfeküdve, többszörösen összerándult benne/rajta, s elment.
Felállt, leoldozta és kiparancsolta megfürdeni subját s maga is ment utána. Még a zuhany alatt is megszorongatta a farkincáját, golyóit utoljára élvezettel, míg megmosatta a hátát, farkát és a golyóit is vele, amiért kapott még kis szorongatásokat, utoljára, büntetésként.
Mire visszajöttek, a japán barátom már gatyában volt újra, de a kínai szolga mezítelenül mászott vissza a kínzószobába, elém, eléggé elgyötörten. Japán barátom ezt mondta:
- Most már a Te szolgád innentől. Bánj vele szigorúan s keményen. - mondta és rálépett a nyakára is közben, majd elvette a lábát és az enyémet tette a helyére.
- Köszönöm. – szóltam s összeölelkeztünk, hosszasan.
- Te pedig alo mars! Kifelé, öltözz! Veled máskor folytatom majd, de most ha felöltöztél, kiengedlek s menj! A barátommal akarok lenni, elbúcsúzni Tőle. – utasítottam.
Mikor visszatértem, a barátomat még a kínzószobában találtam, felszerelte magát csukló- és bokabilincsekkel és várt már tök mezítelenül az András-kereszt előtt, alázatosan, térdelve:
- Kérlek Uram, utoljára engem is láss el, alaposan, keményen s kúrj is meg búcsúzóul, úgy istenesen! – szólt alázatosan, kérlelve.
- Megkapod, amit megérdemelsz, hogy eszedben maradjon, s mindig vissza tudj emlékezni erre. Még, majd Japánban is! – nyugtattam meg.
- De most már kuss, akkor beszélsz, ha kérdezlek, de akkor gyorsan válaszolsz!
- Különben pedig, hallgass a neved!
- Igen, ezt kérem s várom, Uram! – szólt alázatosan elém borulva és lábcsókokkal illetve engem japán barátom.
- Még mindig pofázol, hát csönd legyen már! Csak a jajgatásodat akarom a továbbiakban hallani! Megértve? – kiáltottam rá és közben a felkapott, hosszú szíjakból font bőr korbáccsal egy nagyot, csattanóst sóztam rá, a hátára, de szinte azonnal ment a következő csapás is, de ez már a feszes popóira, ahonnan előre lendült a vége és a farkán csapódott.
- Aúúúúúúúú! – üvöltött fel a szolga, mert igencsak fájhatott neki, különösen a második.
- Ezt már szeretem hallani! – nyugtattam meg, és utasítottam: - Állj fel, terpeszbe a lábak, amiket csatolj ki karabinerekkel az András-kereszthez, majd szét a karjaidat is! – hallotta.
Így is tett, de az utolsó karabinert már a másik csuklóján én pattintottam be.
Hátrébb léptem, meggusztáltam és megjegyeztem:
- Azért az elküldött szolga kívánatosabb nálad, de üsse kő, vagy inkább én téged korbáccsal? – kíváncsiskodtam cöcögve tőle.
- Uram tégy, amit csak akarsz! Ne törődj azzal, ha marad most nyoma. Maradhat. – fölényeskedett a japán.
- Legyen kívánságod, vágyad szerint. – jelentettem ki s már a kezemben lévő korbáccsal kezdtem is végig verni a testét a vádlijától felfelé a mellkasáig, majd vissza a hasára és végül a már mereven előre álló farkát is a golyóival.
Ő meg kezdetben halkabban, majd már teljes torokkal üvöltött.
Ezt követően távolabbról színes festékgolyókat lőttem rá, sok színnel, míg csak szép pacákkal nem lett tele mindenhol. Ekkor vettem a slagot és azzal, de igen kis sugárban, jéghideg vízzel mostam le róla a színeket. Közben meg- megkapargattam itt-ott a bőrt a körmeimmel s ujjaim köz fogva egy-egy adagot a fekete, hosszú szőrszálaiból, azokat sodortam, majd rángattam meg s végül húztam, míg bírtam.
Ő ezt sem bírta sóhajtozások, apró kiáltozások nélkül, így kapott egy golyós szájpecket a szájába, hogy halkabb legyen.
Leoldoztam, majd fel kellett takarítania a szobában, közben persze mindig csapkodtam a korbáccsal, vagy egy törülközővel csipkedtem.
A felmosás után négykézlábra állíttattam s kerülgetve egy hosszabb mogyoróvesszővel csapkodtam célzatosan: lapockáit, popóit, de vágatát is úgy, hogy a pálca vége pont az anuszrózsáját érje, majd a lábai közén át a lógó golyóit és oldalról a még mindig merev farkát is.
Ezt követően hanyatt kellett feküdnie s „csillagot rúgattam” vele, azaz a lábujjai közé kis papírzsebi darabokat tettem, meggyújtottam s a láng hője hatására rúgkapált így fekve.
Fel kellett állnia kis terpeszbe és egy gyertyatartót – több égő gyertyával - fokozatosan körbe vezettem a teste körül, hol közelebb, hol távolabb s próbáltam a szőrszálait kicsit megpörkölni.
Majd végül az András-kereszt előtt fejen állt, leengedte széttéve a lábait a padlóra és átlépve rajta, felülről hatoltam bele, miután besíkosítóztam s egy, majd több ujjal megujjaztam. Többször is meg-, megálltam közben s végül egy rohammal mentem el benne.
Fürdés után még bekentem testápolóval mindenhol, így egy darabig mezítelenül ücsörgött, míg az beszívódott, majd felöltöztünk és együtt sétáltunk el gyalog a Japán Nagykövetségig, végig az Andrássy úton, beszélgetve.
Már csak sms-t kaptam Tőle, mielőtt felszálltak a repülőre, ami hazavitte őket Budapestről.
(vége)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.