Beavatás 8. rész:

“Előzmények:
Keresőben, vagy a kedvenc linkjeim között
Beavatás címen
az első 6 rész megtalálható.
Nika”


Zokogva könnyeim mögül homályosan látva mondtam Tamásnak, hogy:
- soha többé nem fogok ellenkezni, csak ne büntess tovább - Szinte érthetetlenül zokogtam Neki - bármit megteszek, csak legyen vége kérlek Tamás - könyörögve néztem rá.
Csak zokogni voltam képes.
- Engedelmes leszek - Zokogtam továbbra is.
- Ezt már eddig többször hallottam Nika - sajnálom, ez így nekem kevés sokadszorra.
- Komolyan gondolom most már Tamás.
Zokogtam fel újra, rettegtem attól hogy újra elkezd büntetni.
- Még a cigi sem kell soha többé, még az a 3 szál sem, kérlek higgy nekem.
Megtanultam a leckét.

Könyörögve néztem rá a könnyeim mögül. Reszkettem egész testemben, nem tudtam hogy mivel győzhetném meg Tamást. Bármit megígértem volna, csak el ne kezdje újra a büntetésemet.

Tamás egy cigarettát vett elő a zsebéből és meggyújtotta, aztán mélyen letüdőzte az első slukkot és az arcomba fújta. Elkezdtem köhögni tőle, nem esett jól.

- Szeretnél egy slukkot? - kérdezte Tamás és a számba adta a cigarettát.
Ráztam a fejemet, hogy nem, kiköpni nem mertem, sírtam. Tudtam, hogy soha többé nem akarok cigarettát.
A férfi kivette a számból az égő cigarettát és a kezeibe vette a melleimet. Ijedten láttam, ahogy a cigaretta parázsló vége a mellbimbóm felé közelít.

- Kérlek ne, kérlek ne - kiáltottam kétségbeesve.
A cigaretta vége 1 cm-re megállt a mellbimbóm előtt. Tamás a szemembe nézett és ennyit mondott:

- Rendben Nika - most ennyi volt. Ha még egyszer engedély nélküli cigarettázáson kaplak, nem fogod ennyivel megúszni. És hidd el, nem feltétlenül a korbács lesz a legnagyobb fájdalmad.

Eloldozta a kezeimet, én pedig a karjaiba hanyatlottam, alig bírtam megtartani magam. Tamás elkísért az bőr kanapéig, és ott leültetett.

- Mit tanultál ma Mónika? - kérdezte.
- Soha nem ellenkezek, engedelmes leszek - zokogtam neki és így is gondoltam.
Tamás lefektetett, majd betakart. - kicsit pihenj mielőtt felmegyünk - mondta nekem. Hálásan néztem rá, összehúztam magam egész kicsire, és csak sírtam, tudtam, hogy megérdemeltem amit kaptam.
- Köszönöm - szipogtam, majd pár zsebkendőt nyújtott át, amit el is vettem Tőle.Kifújtam az orrom, megtöröltem a szemeimet és igyekeztem alábbhagyni a sírással. Borzalmasan fájt a hátam, a feneke, a combjai, biztos voltam benne, hogy felhasadt a bőröm.

- Nagyon fáj mindenem - szipogva panaszkodtam Tamásnak.
- Ez így is lesz minden esetben, amikor ellenem cselekszel - mondta Tamás mosolyogva, majd felkelt és összepakolta a használt eszközöket, és visszaült mellém, az ölébe fektette a fejemet.

- Most pedig szeretném, ha elmesélnéd, hogy mi a vonzó számodra abban, hogy ellenkezel? Meséld el, hogy mi jár ilyenkor a fejedben!

Nem igazán tudtam erre magyarázatot adni Neki, de mondanom kellett valamit:

- Nem tudom. - Szipogtam Neki - Én eddig azt tettem amit akartam, nem próbáltak szabályok betartására késztetni. Valamiért bosszantani akartalak Téged - sírtam el magamat újra.

Nem mertem elmondani Neki, hogy azért küzdök ellene mert nagyon nagy hatással van rám, és ez megijeszt. Magam sem tudtam, hogy mi történik bennem, de küzdök ellene, legalább is eddig ezt tettem. Nem mertem Neki elmondani, hogy ott a teraszon az a mindent elsöprő szenvedély és az hogy, annyira uralt, mekkora hatással volt rám. Hogy mindig erre vágytam, mindig erre az erőre ami Belőle árad és hogy most megkaptam, megijeszt. Saját magam ellen küzdök.
Fullasztott, hogy nem tudom kimondani ami bennem van, feszült lettem, és görcsös, el szerettem volna bújni.
Tamás látta rajtam, hogy nem érzem jól magam és a szekrényhez lépett. Egy üveg került elő belőle, amiből töltött két pohárba, és odahozta:

- Ezt idd meg, egy húzásra - mondta.

Beleszagoltam a pohárba, édes finom illatot éreztem; úgy döntöttem, nem ellenkezem. Finom, likőrszerű ital volt, jól esett.

- Előttem nem kell titkolóznod, mert tudni akarom a legbelső gondolatodat is - mondta Tamás, aprót kortyolva az italból. - legyél velem őszinte, mondd el, ami benned van. Mindkettőnknek hasznos lesz, hidd el.

Alig észrevehetően megráztam a fejemet, nem tudtam elmondani ami benne van, össze voltam zavarodva. Ellenkezés újra éledt bennem, erővel nyomtam el. Arrébb húzódtam picit Tamás mellől, és a szemeimmel a ruháimat kerestem. Fel kell, hogy öltözzek, nagyon kiszolgáltatottá tett a meztelenségem.

. Fel szeretnék öltözni - Szólaltam meg végül csendesen.
- Gyere ide vissza Nika - csattant fel Tamás hangja, én pedig némán engedelmeskedtem. Tamás visszahúzta a fejemet az ölébe, és finoman simogatni kezdte a hajamat.

Nem mertem már elhúzódni, iszonyatosan vívódtam, újra elkezdtem sírni. Megmerevedtem, és kitört belőlem minden:

- Gyűlöllek, mert akkora hatással vagy rám, megijesztenek a saját érzelmeim, gondolataim. Mindig vágytam arra az erőre ami Belőled jön, de megijeszt.

Tört fel belőlem minden. Megrémültem a saját szavaimtól, nem tudtam Tamás hogyan fog rá reagálni. Erősebben kezdtem el szorítani a takarót, legszívesebben alá bújtam volna, de nem tettem, féltem, hogy újra megbüntet.
Tamás kedvesen elmosolyodott:

- Nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz az ilyet elmondani; tudom, hogy most úgy érzed, hogy elveszítetted velem szemben a csatát. De szeretném, ha megértenéd, hogy ez nem harc. Akkor lesz igazán élvezetes mindkettőnk számára ez a hónap, ha mindketten építően állunk hozzá. Itt egy gyönyörű ház, kert, és minden a rendelkezésedre áll, amit csak akarsz. Élvezd hát ki. Élvezd ki a tárgyakat, élvezd ki a érintéseket. Szabadulj ki abból az önbizalomhiányos börtönből, amit magadnak építettél.
Láthatod, hogy izgalmas számomra a tested, az érintésed. Legyél hát önmagad, legyél nő, a maga kedves, mocskos vágyaival. Éljünk meg őket együtt!

Tamás gyengéd szavai ismét sírásra késztetett, nem erre számítottam. Nem tudtam mit mondani, annyira szánalmasnak éreztem magamat. Bántom és Ő mégis kedves velem, direkt ellene teszek és mégis foglalkozik velem. Nem tudtam magamban ennyi idő alatt feldolgozni.
Nem akartam hogy kedves legyen, utálni akartam, de így nem tudom. Igen, elvesztettem a harcot és éreztem, hogy az engedelmesség küszöbén állok. Magamat kell legyőznöm és nem Őt, tudatosult bennem.
Nem tudom mi hatott jobban, az ital, mert nem vagyok hozzászokva, vagy az Ő szavai. Megmozdultam, lassan felültem, lecsúsztam a kanapéról, és Elé térdeltem.
Nem takartam el magamat, de a fejemet lehajtottam, ösztönösen mondtam Neki.

- Azt teszem amit csak kérsz.

Égett az arcom, fogalmam sem volt, hogy mit fog hozzá szólni, féltem, hogy ki fog nevetni. Könnyek folytak végig az arcomon. Némán vártam, hogy mi fog történni.

Tamás egyik keze végigsimította az arcomat és felemelte a lehajtott fejemet. Közelebb vonta a szájához és finoman megcsókolt. Lassú, finom, ismerkedős csók volt, ajkai és nyelve felfedezte a szám minden szegletét. Éreztem, ahogy elönt a vágy, arra vágytam, hogy érintsen meg mindenhol, simogasson, hatoljon belém. Kezeim maguktól indultak el, végig simítottam Tamás combján, fel egészen az ágyékáig. Kezem alatt éreztem ahogy életre kell a farka. Érinteni akartam, lehúztam a sliccét, simogattam tovább, majd a kezem rátalált arra amit keresett.
Élveztem ahogy hozzáérek, simogatom, számba akartam venni, megkóstolni.

Tamás hátradőlt a kanapén és hagyta, hogy felfedezzem a testét. Kezem elvándorolt a farkáról és a mellkasát is megérintettem. Élveztem a kezem alatt az izmai keménységét, lassan mindenhol felfedeztem a testét, és visszatértem a farkához. Kezembe vettem, élvezettel járt fel - le a kezem a farka egész hosszán. Közel hajoltam hozzá, egészen közel, és apró csókokat leheltem a makkjára.
Élvezetet akartam Neki adni. Számba vettem, kitöltötte az egész számat, mélyen akartam érezni, egészen a torkomba, Tamás élvezettel nyögött fel, ami még inkább felizgatott engem.
A garatomon éreztem a lüktetését, könnyem folytak, de nagyon élveztem. Megkeményedett a farka még jobban a számba, majd egy hatalmas nyögés kíséretében a számba spriccelte a magját. Nem engedtem ki, számban vártam meg a teljes lecsitult, boldogsággal öntött el az Ő élvezete. Minden cseppjét lenyeltem.

Élvezettel néztem, ahogy Tamás hátradőlve piheg a kanapén. Azt hiszem, sosem éreztem még magam ennyire feldobottnak; boldog voltam, hogy kielégítettem, örültem az élvezetének. Nőnek éreztem magam, olyannak, aki mindent meg tud tenni. Nem tudom, mikor éreztem magam így utoljára; talán az elmúlt pár évben egyszer sem. Hihetetlen érzés volt ezt érezni.

- Ragyogsz - mondta Tamás, és ahogy felnéztem, találkozott a tekintetünk; egymás szemébe néztünk, hosszan. Végre én is elmosolyodtam.
- Öröm volt Neked örömöt okozni.

Mondtam Neki halkan, mosolyogva. Kissé éreztem, hogy elpirulok, de továbbra is a szemeibe néztem.
Nem vágytam arra, hogy én is kielégüljek, nekem elég volt az Ő örömét érezni és látni, picit büszke is voltam magamra.
Majd ölébe hajtottam a fejemet, jó érzés volt, hogy az arcomhoz érnek a combjai, valami megváltozott ott bennem.

Percekig maradtunk úgy, olyan hosszúra nyújtva a pillanatot, ameddig csak lehetett. Végül Tamás felemelte az arcomat és kedvesen mondta:

- Nika, menj öltözz fel, itt az idő elhagyni ezt a szobát. Fürdés és egy óra múlva a teraszon találkozunk, meg kell beszélnünk a jövő heti programodat, és az edzőtermet is meg akarom mutatni neked.

Lassan felálltam és a ruháimat kerestem, egy széken meg is találtam őket. Elkezdtem magamra húzni a nadrágot, fájt ahogy a combomhoz, és a fenekemhez ért, fel is szisszentem. Nagy nehezen felhúztam, majd a pólónál ugyanígy sziszegtem, nem esett jól a ruha érintés a bőrömnek.
Tamás kinyitotta az ajtót, én pedig felsiettem a szobában. Levetkőztem és megnéztem magamat a tükörben.

Írta: Nika és hungry

Folyt köv: