Új tapasztalat

Már régóta nem kaptam büntetést élőben, de régebbről van bőségesen tapasztalatom.
Ez az év azonban nem kedvezett az ismerkedésnek eddig.
Esetemben nem valami szerencsés, ha hónapok múlnak el egy kiadós fenekelés nélkül. Az utolsót kb. 2 éve kaptam. Egy idős úr fenekelt el egy elhagyott vasútállomásnál.
Kivitt a kocsijával, én farmerben voltam, de amikor kiszálltunk, már akkor rácsapott a fenekemre, ami értelemszerűen nem fájt a farmernek köszönhetően.
Az állomásépületben azonban nem volt mese, le kellett tolnom a nadrágom, és módszeresen jó nagy tenyeresekkel kezdett el nevelni.
Jó csattanós fenekeseket adott, nem is számítottam rá, hogy tenyérrel ilyen jó csípőseket kapok, főleg, hogy a hátsó felem a pálcához és vesszőzéshez van hozzászokva.
Miután kb. 15 perc alatt szépen kidekorálta a fenekem, és megadta a módját, letolt gatyával, vörösre vert forró fenékkel orálisan kielégítettem, bár negyvenesként nem mondhatom el magamról, hogy a hatvanas korosztály vonz a legjobban. Valahogy mégis úgy találtam helyénvalónak, hogy ilyen módon köszönöm meg a büntetést.
Kicsit sajnálom, hogy arra nem volt mód, hogy egy jó csípős mogyoróvesszővel vagy nádpálcával is megcsapasson, de az erős tenyereseket figyelembe véve nem volt komolyabb hiányérzetem.
Megérdemeltem, mint mindig.
A helyzet nem sokkal jobb idén se. Nincs állandó partnerem, ill. alkalmi se, így szokás szerint már hosszú hónapok óta neveletlen vagyok, sűrűn elkapatom magam, nem kapok fegyelmezést, nem leckéztet meg senki, persze attól még jelen vagyok, és bízom benne, sikerül egy szigorú urat találnom, aki rendszeresen kiosztja a hátsómra, ami jár.
Az utóbbi egy évben kaptam rá a fenti okok miatt a kamerás nevelésekre.
Aki még úgy, ahogy rendszeresnek mondható, az egy idős úr, amikor pedig épp ő nincs, akkor befut egy-két alkalmi büntetés, időnként még fiatalabbaktól is. Utóbbi nem baj, annál megalázóbb, ha középkorúként fiatalabb előtt kell pitiznem és a parancsainak engedelmeskedni.
Lehet, hogy reménytelen eset vagyok, és ezt már volt is, aki megjegyezte, persze megérdemlem ezt is, pláne hogy az illető szintén a huszonéves korosztályból osztott ki virtuálisan.
Igazság szerint túl nagy kedvem nincs az egyszemélyeshez, bár sok önfenekelős videót is nézek. Az viszont nem túl kedvező, hogy akár egy évig is edzetlen maradjon a fenekem, és aztán az első pálcaütés váratlanul érjen, és akár küszködve bírjak még egy kisebb elnáspágolást is.
A köztes megoldás tehát véletlenül jött, páran benne vannak abban, hogy kamerán kiosztják a büntetést, én végrehajtom. Így nem egyszemélyes a móka, megkapom, ami jár, és nem is én irányítok.
Az említett idősebb úr kb. négy alkalommal tanított eddig móresre. Az első volt tán a legemlékezetesebb. Hozzáteszem, akkor még másik helyen laktam, és pechemre az ablakom előtt pont egy termetes mogyoróbokor volt. Nem nagyon volt kétség, mivel kapom a büntetést.
Először fokozatosan le kellett vetkőznöm, majd túl sok lacafaca nélkül ki is kaptam a büntetést első részét. Hozzáteszem, a büntetés megérdemelt volt, mert az úrnak korábban beszóltam, sőt egy időre némítottam is, és nem mondtam szépeket.
Pár nap elteltével megjött az eszem, felvettem a kapcsolatot vele, és fel voltam már rá készülve, hogy a viselkedésemnek a következményét a fenekemen fogom érezni, ráadásul az eszköz se lesz kellemes, lévén, frissen szedhető mogyoróvessző.
Miután meztelenre parancsolt a kamera előtt, már ki is mérte az első adagot, ami meglepő módon huszonöt ütés volt.
Én, a büntetést tudomásul véve, megfordultam, így a kamerának háttal állva, hogy látsszon a büntetés, tisztelettudóan elkezdtem a vesszőzést.
Nem valami kellemes eszköz a friss mogyoróvessző, ráadásul erőteljesen nevelő hatású. A huszonöt vesszőcsapás alatt bizony párszor megbántam, hogy szemtelenkedtem az úrral (és a mogyoróvessző hatása meg is volt, ugyanis azóta se szóltam be semmit neki).
A huszonöt vesszőcsapás után az elvert fenekemet megmutattam az úrnak, aki megjegyezte, hogy nem igazán látszik a büntetés nyoma. Ez meglehet, elsőre még nem úgy csináltam, ahogy pl. ma csinálnám.
Némi beszélgetés után újra meg kellett fordulnom, és újabb huszonötöt húzni a hátsómra. Ez már hatott, szépen becsíkozta a boldogabbik felemet, és az ismétlés nekem se ártott, annyi azért volt a rovásomon.
Ezúttal már a kamera túlsó felén is elégedettebben nyilatkoztak a fenekem állapotáról. Én úgy emlékszem, párszor megjegyeztem, hogy az eszköz nagyon csíp, bár nagyon nem vártam ezért sajnálatot. Nem is kaptam.
Ellenben kaptam még egy emlékeztető adagot, így a harmadik huszonötös adagot is kikaptam. Ez azért már rendesen megtáncoltatott.
Igen szép csíkok keletkeztek a valagamon, és ezt azóta még párszor megismételtük.
Egyelőre ott tartunk, hogy a büntetési tételt majd növeljük, és a fenekemet időnként kidekoráljuk.
Ez még várat magára, de addig is alkalmanként sikerül hasonló élményhez jutni, amíg a személyes találkozás lehetősége meg nem valósul. Ma pl. egy frissen szedett pálcát volt alkalmam kipróbálni.
Mivel a pálcát nem ismertem, nem tudtam, hogy milyen hatásos lesz a mai büntetés. Jelentem, az volt. Ugyan "csak" húsz pálcaütés volt az ítélet, de a fiatalúr megszabta, hogy kellő erősséggel hajtsam végre.
Hát bizony táncoltam a kamera előtt pár percig. A pálca igencsak csípős volt, ráadásul eltelt 2-3 óra, és ugyanúgy viselem a nyomait. Tiszta csík a fenekem, nem mintha nem érdemeltem volna meg.
Előfordul, hogy becsíkozott, elvert fenékkel később magamhoz nyúlok, sőt visszagondolva korábbi büntetéseimre, sokszor lesz feszes a nadrágom, és ilyenkor elélvezek. Ezzel igaz, csak táptalajt adok a következő megérdemelt büntetéshez, és tudom, hogy a kellemes érzést később majd valami égetően csípős és fenékpirosító fogja felváltani, ahogy ez nálam már megszokottnak mondható.