Beavatás 7. része:

“Előzmények:
Keresőben, vagy a kedvenc linkjeim között
Beavatás cimen,
az első 6 része megtalálható.
Nika”

Nem akartam gondolkodni, mert az túlságosan kusza lett volna, gépiesen csináltam a dolgomat. Szobába érve kivettem egy könnyű melegítőt, egy rövid ujjú pólót, bugyit, melltartót. Gyorsan lefürödtem, felöltöztem, és indultam vissza a teraszra.

Mikor kiléptem újra a teraszra, ott egy rövid üzenet várt egy papírral felírva Tamástól.

"Elnézést, de sürgős dolgom akadt, most el kellett mennem,
de délután leszek. Addig érezd jól magad."

Egy pici csalódást éreztem, de örültem is ennek a szabadidőnek.
Egyedül voltam a teraszon, elöntött az elmúlt óra történéseinek emléke, éreztem, hogy újra elpirulok. Elhessegettem a gondolataimat a tájat kezdtem szemlélni. Gyönyörű volt a kilátás a teraszról, épp a kertbe lehetett látni. Csak most vettem észre, hogy a kert nem csak a fákból áll, hanem gyönyörű virágoskertben folytatódik. Virágok között kertész tevékenykedett, szemmel láthatóan szerette a virágokat. Mosolyogva néztem ahogyan dolgozik, én is nagyon szerettem a virágokat.

Elindultam a virágoskert felé, minden virágot megcsodáltam, annyira szépek, illatosak voltak, teljesen a bűvkörükbe vontak. Egész életemet le tudnám élni közöttük, gondoltam mosolyogva.

Amikor a kertész közelébe értem, köszöntem Neki - szép reggelt - mosolyogva viszonozta a köszönésemet - Önnek is szép reggelt hölgyem.

Kezem nyújtottam neki
- Nika vagyok, szeretném ha tegeződnénk.
Lehúzta a kerti kesztyűt a kezéről és Ő is nyújtotta a kezét.
- Gábor vagyok és örömömre szolgál hogy megismerhetlek Nika - mondta Gábor.

Virágokról kezdtünk beszélgetni, pár dolgot már most tanultam Tőle, miképpen kell gondozni őket. Sokáig beszélgettünk, mikor Gábor elővette a cigarettáját, és kivett belőle egyet, majd felém is nyújtotta - Dohányzol? - Kérdezte tőlem - igen -mondtam és vonakodva vettem belőle egyet, majd rágyújtottunk.
Kellemesen telt vele az idő, jól éreztem magam a virágoskertben. Talán másfél órát beszélgettünk, majd elköszöntem Tőle, majd indultam be a házba.

Mosolyogva, jókedvűen, feltöltődve léptem be a házba. Kimentem a teraszra, az asztalon ott volt a 2 szál cigarettám, ami mára engedélyezett volt.
Sebaj, gondoltam, ma párral többet fogok, mert a kertésztől is kaptam, és már reggel is volt, úgy sem tudja meg Tamás, kicsit még ki is figuráztam Őt. Mosolyogtam és félhangosan ismételtem amit mondott. Cigarettázás után, fürdés, meg szájöblítés, Blablabal, csak hadd mondja, még a kezemmel is mutattam.
Nem tetszett, nem is tetszett, hogy ebbe is beleszól, tudtam, hogy ez gondot fog még okozni. El is határoztam, hogy közlöm Vele, hogy ebbe nem szeretném ha beleszólna.
Jót mulattam magamon, majd eltettem az asztalon lévő cigarettát és tovább indultam.

Tamást nem láttam sehol még, a konyha felé vettem az irányt, mert éhes, és nagyon szomjas voltam. Konyhában sürgölődött Anita, az ebéd készítéssel foglalatoskodott. Mikor beléptem, egymásra mosolyogtunk. - Anita - Kezdtem bele a jövetelem oka kifejtésébe. Szeretnék valami enni és inni kérni, mert mindjárt éhen halok. Anita készségesen segített, hogy ételhez, és italhoz jussak. Ott ettem a konyhaasztalnál, közben beszélgettünk.
- Mióta dolgozol itt Anita? - kérdeztem Tőle kedvesen - 3 éve - válaszolta mosolyogva.
Még nagyon sok mindenről beszélgettünk, majd óvatosan megkérdeztem, hogy nem - e tudja hogy Tamás hová ment. Megtudtam tőle, hogy valami fontos üzleti dolga akadt,
és, hogy sosem tudni a pontos visszaérkezését.

Miután befejeztem az étkezésemet és megköszöntem Anitának, elindultam a
Szobámba.
Tamás nincs itthon, gondoltam, így most hódolhatok a másik szenvedélyemnek, és beléptem a gardróbszobába, ahová a laptopomat tettem. Kivittem az ágyhoz, összedugtam, bingó, van net, mosolyogtam és belemerültem a játékomba. Nem tudtam mikor érkezik vissza Tamás, de nem is igazán foglalkoztam ezzel. Az ablakra tévedt a pillantásom. Kint gyönyörűen sütött a nap, így úgy döntöttem hogy kimegyek a kertbe, és ott laptopozok tovább.

Kimentem a kertbe, találtam egy árnyékos rész, ahol asztal, és székek is voltak, oda le is telepedtem.
Újra rágyújtottam, ez már a negyedik, gondoltam egy vállrándítással, amit nem lát,
az nincs is.
Az idő már egy óra körül járhatott, ekkor hallottam meg Tamás autóját befordulni a ház elé.
Nem nézett körül mikor kiszállt az autóból, bement egyenesen a házba, aminek én örültem.
Gyorsan eltüntettem a dohányzás nyomait, majd a laptopnak szenteltem a figyelmemet.
Keressen csak, gondoltam. A kertből ahol ültem, pont ráláttam a házra, fel - fel pillantottam, hogy mikor tűnik fel Tamás.

Tamás nagyjából 20 perc múlva jelent meg a teraszon, friss illattal, érezhetően frissen zuhanyzott. Könnyű edzőruhában volt, szürke rövidnadrágban és fehér pólóban, edzőcipőben. Jól nézett ki.
Hozzám sietett és egy puszit adott az arcomra:

- Elnézést, de SOS üzleti ügy miatt kellett elrohannom - ritkán fordul elő, de akkor eléggé sürgős tud lenni.

A puszi után megmerevedett:

- Dohányoztál Nika? - tette fel szigorúan a kérdést.
- Igen - feleltem Neki határozottan, engedélyezett volt, gondoltam , ebből még gond nem lehet.
- Szeretnék is erről beszélni Veled Tamás - mondtam neki felbátorodva.
- Én elfogadom a szabályokat, de ebbe nem szeretném, hogy beleszólj. Ez én vagyok, hajlandó vagyok együttműködni, de Neked is engedned kell.

Feszülten figyeltem, hogy mit fog Tamás reagálni erre.

Tamás elmosolyodott:

- Mindenbe jogom van beleszólni Nika, és bele is fogok. Hány szálat szívtál el?

Nem tetszett a reakció és ez bizony ki is ült az arcomra. Dacosan kitérően válaszoltam a kérdésére:

- Dohányoztam, ennyi szerintem elég!

Felemelkedtem ülő helyemből és picit hátráltam, az asztal védelmet biztosított számomra. Dacosan néztem Tamás szemébe.

- Gyere velem - mondta Tamás és elindult be a házba, lefelé a kis lépcsőn.

Nem mozdultam, Tamás visszanézett és a szigorú tekintetéről jobbnak láttam indulni utána. Pár pillanat habozás után vonakodva követtem.

A lépcső egy pince részbe vezetett, ahol egy vasajtóban végződött. Tamás kinyitotta az ajtót és maga elé engedett a helyiségbe. Csak a folyosói világítás szűrődött be, majd amikor beléptem, Tamás felkapcsolta a villanyt és becsukta mögöttünk a vasajtót és be is zárta azt.
Nagyon nem tetszett ez a hely, félelem költözött belém. Mindenféle dolgok voltak itt, volt valami kereszt is, amikből minden sarkából bilincs csüngött:

- Nem szeretnék itt lenni, fel szeretnék menni.

Szóltam Tamáshoz, a hangomban félelemmel. Nem tudom mit tervezett, de nagyon nem tetszett, az meg végképp nem, hogy bezárta az ajtót. Ki akartam onnan menni, az ajtóhoz is léptem:

- Nyisd ki kérlek az ajtót Tamás - Mondtam Neki kérlelően.

Tamás mellém lépett és átölelt. Meglepett a gesztus, a kedvessége; magam sem tudom, hogy miért bújtam hozzá. Pár másodpercig tartott, majd Tamás odahúzott finom magával a közepén álló nagy bőr kanapéhoz és leültetett, majd mellém ült.

- Ez a helység különleges helység Nika - kezdte el magyarázni - azért hoztam létre, hogy itt tetszés szerint tehessek, amit csak akarok. Teljesen hangszigetelt, és nyitásbiztos az ajtó; a zárat csak én tudom kinyitni. Ez a helyiség a büntetőszoba. Ide akkor kerülsz, ha szándékosan ellene teszel az utasításaimnak, nem engedelmeskedsz, vagy megszeged a már megbeszélt szabályokat. Itt minden alkalommal kemény büntetésben lesz részed. Törekedj arra, hogy minél ritkábban parancsoljalak le ide. Szóval, most hogy már tudod, hogy hol és miért vagyunk, újra megkérdezem Tőled, hány cigarettát szívtál el?

Kétségbeesve néztem Tamásra és a szobába körbe, fel akartam állni, de Tamás visszafogott. Féltem, reszkettem.

- Négy szálat - Mondtam Neki nagyon halkan reszketve.
Nem akartam hogy megbüntessen, elkezdem Neki könyörögni, meg szerettem volna úszni.

- Kérlek ne büntess meg Tamás - Néztem rá könyörögve.
- Honnan lett cigarettád, amikor 2 szálat hagytam Neked? - kérdezte szigorúan.
- A kertésztől kaptam egyet - Rebegtem halkan
- Ez még csak 3 - mondta Tamás
- Kettőt reggel szívtam el, egyet kaptam a kertésztől, és egyet abból amit Te hagytál az asztalon - . Mondtam Tamásnak.
- Rendben van Nika - mondta Tamás - akkor beszéljünk arról, hogy hány szál cigaretta volt engedélyezve mára. Hallgatlak.
- Három szál volt engedélyezve.

Rettentően féltem és tovább folytattam:

- Kevés volt, sokat szívtam amíg lehetett, - Próbáltam védekezni - menjünk innen fel kérlek Tamás, nem jó itt lenni - Folytattam nyafogós hangon.

- Nem megyünk fel Nika. Vedd le a pólódat és a nadrágodat - mondta Tamás olyan hangon, hogy eszembe sem jutott tiltakozni.

Reszketve felálltam, egy utolsó könyörgő nézéssel még próbáltam Tamásra hatni, de a szigorú szemei majd átszúrt engem. Reszkető kézzel nyúltam a nadrágomhoz kibújtam belőle, majd lassan a pólót is levettem, majd magamat takargatva a ruhával, megálltam Tamás mellett.

- Hadd vegyem vissza a ruhámat - könyörögtem újra Tamásnak, nagyon féltem hogy mi fog következni.
Kérlek Tamás jó leszek, engedelmeskedni fogok, csak menjünk innen fel, Kérlek.

- Elég volt az ígéretekből Nika, eddig már elég sokat kaptam belőle, és még egyik sem teljesült. Ideje egy kicsit másképp beszélgetni Veled, ideje, hogy megtapasztald, hogy mi jár nálam azért, ha megszeged a szabályaimat.

Tamás hangja vészjósló volt, de csendes és higgadt; így még félelmetesebb volt az egész helyzet.
A lábam remegett és el is sírtam magam, nagyon féltem, hogy mi fog történni. Tamás a közelben álló szekrényhez lépett és kinyitotta. A testével takarta, így nem láthattam a tartalmát, de amikor megfordult, láttam, hogy egy korbács van a kezében. Félelmetesen nézett ki, bőr nyele volt, és a korbács szála is bőrből volt fonva. Hátrálni kezdtem, ráztam a fejemet, de a fal megállított, nem tudtam tovább hátrálni.

- Kérlek Tamás bocsáss meg nekem.
Sírtam neki, egész testemből reszkettem, a pólót még szorosabban szorítottam magamhoz, mint ha védelmet tudna nyújtani. El szerettem volna kerülni azt ami most rám várt, féltem nagyon.

- Soha többé nem szegem meg a szabályt, csak most ne bánts - Könyörögtem tovább sírva.
- Kérem a pólód és nadrágod - nyújtotta szigorúan a kezét Tamás, én pedig a könnyeimmel küszködve odaadtam neki.

Tamás megfogta a kezeimet és a kereszthez húzott; a kezeimre karkötőszerű fém került, amelyet a falban lévő karikákhoz rögzített. Az egész nem tartott tovább 5-10 másodpercnél, szinte fel sem eszméltem. Tamás két három lépést hátralépett és kibontotta a kezében lévő korbácsot.

- Engedj el - Kérleltem Őt sírva, és rángattam a kezeimet, ki akartam szabadulni, de nem is válaszolt.

Nem láttam Tamást, mert a fallal szemben álltam, nem tudtam, hogy épp mit csinál.
Húzódott a kezeim ahogy rángattam magamat. Bugyiban és melltartóban reszkettem sírva, lógva Tamás előtt. Hol volt már az én felbátorodásom ami a kertben még annyira megvolt.

Hallottam a korbács első sivítását, majd rögtön utána éreztem, ahogy a hátamat éri. Mintha kiszabtak volna egy csíkot a hátam közepéről. Felsikítottam, iszonyúan fájt.
Tamás folytatta, egy pillanatra sem pihent meg. Az ütések végigzáporoztam a hátamtól egészen le a combom aljáig. Iszonyúan fájt, szinte összefüggéstelenül kiabáltam, üvöltöttem.
Emelgettem a lábaimat, próbáltam hátracsapni, csak azt értem el vele, hogy még többet kaptam a combjaira. Ordítottam, már szinte teljesen berekedtem, Borzasztóan fáj, szinte kibírhatatlan volt. Könnyem, orrom egybefolyt, szerettem volna ha vége szakad.
Nem tudtam számolni hányszor sújtott le Tamás, úgy éreztem hogy nem bírom ki. Fejem is bevágtam a falban, ahogy egy - egy ütés előtt előre csaptam. Visítottam, hogy
- elég, nem bírom tovább - de az ütések csak jöttek.
Már csak lógtam a kezemnél fogva, mert a lábam nem bírt el. Már csak tűrtem, és ordítottam, rángatni magamat sem maradt erőm. Biztos voltam benne hogy a bőröm több helyen felszakad, a bugyim is cafatokban lóghatott rajtam.

Egyszer csak vége lett. Tamás mögém lépett és eloldotta a kezeimet, megtartott, majd szembefordított magával és újra visszakötötte a kezeimet a keresztre. Közel lépett hozzám, majd egy mozdulattal letépte a melltartómat.

- Két lehetőség van előttünk Nika - mondta halkan, miközben az arca szinte hozzáért az enyémhez. Az egyik az, hogy folytatom a büntetésedet; eddig 25 öt kaptál a hátsó feledre; most előre is kapsz 25 öt. A másik lehetőség az, hogy bebizonyítod Nekem, hogy engedelmes lesz a jövőben és nem folytatod az ellenkezéseidet - a halk hang vészjósló volt, csendessége ellenére visszhangzott a fejemben.
- Rád bízom a döntést - mondta Tamás - de csak akkor marad el a további büntetés, ha kellően meg tudsz győzni, hogy engedelmes leszel.

Írta: Nika és hungry

Folyt köv: