Rabszolgavásár (fantázia)

A teremben tíz ketrec áll összesen. Minden ketrecben egy-egy rabszolga. Kezünk és lábunk láncon, és természetesen mind meztelenek vagyunk. A ketreceken felirat áll, mely összefoglalja, hogy mit kell tudni a rabszolgákról, és persze föltünteti az árat is.

Az én ketrecemen ez a felirat áll:

Neve: Csicska_boy
Ára: egy napra: 5.000 forint, egy hétre: 20.000 forint, örökre megvehető: 80.000 forint
Pontszámok a hivatalos hatósági sztenderd alapján:
Szex: 4/10
Házimunka: 6/10
Talpnyalás és egyéb megalázások: 8/10
Fájdalomtűrés: 6/10
A spermát lenyeli és szereti, pisiivásban változó szintet hoz, edzést igényel, fizikai állapota gyenge. Különösen társaságok háziszolgájának, csicskájának ajánljuk.

A felirat alatt látható néhány kép. Az egyiken a piros csíkosra vert meztelen testem, a másikon egy jelenet, melyen éppen a spermát nyelem, a harmadikon pisit iszom, a negyediken takarítok. És van egy, amelyiken egy nagy láb van a számban. Általában mindegyik rabszolgáról négy-öt kép látható.

A vásár négy órán át tart. Viszonylag eseménytelenül telik. Jön pár vendég, nézegeti a portékát, van, hogy el is visznek egyet-egyet. Ilyenkor a kiürült ketrecbe betesznek egy újabb rabszolgát. Rólam rendszerint megfeledkeznek, nem tartozom a legkívánatosabbak közé, pontszámaim nem túl magasak; tudom, hogy a teremben röpködnek a 8-asok, 9-esek.

Egyszer egy fiatalabb fiúpár lép a terembe, 20 éves körül lehetnek. Nagyon tetszenek; biztos vagyok benne, hogy nem engem keresnek majd. De legnagyobb meglepetésemre megállnak a ketrecemnél.

„Ehhez mit szólsz?”

„Hm. Érdekes. Nekünk amúgy se szexpartner kéne, hanem pont ilyen házicsicska.”

Odafordulnak az eladóhoz:

„Főnök, megnézhetnénk ezt a csicskát közelebbről?”

„Persze, tessék csak.”

Azzal kinyitja a ketrecet.

„Mihez kellene, srácok?”

„Á, csak egy kis szórakozásra a haverokkal. A képeken egész használhatónak tűnik.”

„Jobb, mint a pontok sugallják.”

„Egy picit kipróbálhatjuk most?” – szólal meg a fiatalabbik, egy vékony, magas fiú.

„Hát pár dolgot lehet. Ha akarjátok, a szájába is belepisilhettek, ott van jobboldalt egy helyiség külön erre a célra.”

„Hát azt még nem tudom. Zoli, neked kell most húgyozni?”

„Nem annyira. Neked?”

„Egy picit talán. De mást dolgot is megnéznék.”

Kinyílik a ketrec. A magas fiú most először hozzám beszél:

„Nyisd ki a szád, csicska!”

Engedelmesen kinyitom. A szájamba köp.

„Köszönöm, Gazdám!”

A fiú meglepődik.

„Nocsak, egész jólnevelt.” Hatalmasat kacag.

A főnök közbeszól.

„Igen, igyekszünk kinevelni őket.”

„Te nem köpsz bele, Zoli?”

Zoli röhög egyet, gyűjt némi nyálat, és az engedelmesen kitátott számba köp. Amikor neki is megköszönöm, már ketten kacagnak.

„Figyelj, nem lesz ez rossz, egy próbát megér.”

„Pofozzuk egy picit.”

Elkezdenek pofozni. Előbb a magas kever le vagy nyolc csicskalángost, majd a Zoli nevű. Mivel mindegyiket megköszönöm, a jelenet sűrű köszöngetésekből áll.

„Na, majd megneveljük, mikor kell fecsegni, és mikor nem.”

„Egy pisit nem próbálsz még, Balázs?” – kérdezi a Zoli nevű.

„Ja, nem mindegy, hogy ebben mennyire jó. Bár nekem tetszik így is, igazi csicskafeje van. Szerinted?”

„Hát, elég szánalmas girnyó, de elképzelem, hogy fogadnák Bencéék. Jó kis murit csaphatnánk. És itt ő az egyik legolcsóbb. Öt rongyért szerintem megéri.”

„Na, picit belehugyozok a szájába, megnézzük, hogy nyeli. Főnök! Kipróbálnám piszoárnak.”

„Persze, uram, csak tessék. Ki lehet próbálni tölcsérrel vagy anélkül is.”

Nekem már a torkomban dobog a szívem, mert tudom, hogy a pisinyelés nem mindig megy tökéletesen, most azonban nagyon szeretném, ha nem vallanék kudarcot…

[Folytatása következik]