Megismerkedés az új subbal (1)

Régebben már szóltam arról, hogy az egyetemen együtt jártam – többek között – egy japán sráccal is, aki végzésünk után hazatért, majd többször is visszatért Budapestre, diplomáciai státuszba, 5-10 év kihagyással. Ő hol dom, hol sub volt, de az utóbbi években már inkább dom és szívesen használta a subjait, erre-arra, de velem szemben mindig sub, szolga maradt.
Tavaly kárt volna le az utolsó öt éve, de a járvány kitörése miatt már nem tudott hazamenni, így maradt. Július végén azonban mégis összejött egy repülőgépnyi utas a közép-keleti államokban szolgálókból, így augusztus elsejére szervezték meg az indulást külön géppel, a Távol-Keletre.
Barátom júniusban jelezte, hogy lassan hazautazik, de előtte szeretett volna még egy alapos kiképzésben részt venni tőlem s egyben valakit be is akart mutatni nekem. Megbeszéltük, egyeztettük az időpontot, napot, órát, hogy találkozunk a lakásomon a bemutatandóval s vele is.
Annyit tudtam, hogy a srác fiatalabb, mint mi, vagy húsz évvel. Ázsiai karakterű, de spéci, mert bár sárgás a bőre, de szeplős, mivel rőt, vörös haja, szőrzete van, dúsan az egész testén, s a haja is hosszú, vállig érő. Szakállat és bajuszt is visel.
A megbeszélt napon iparkodtam időben odaérni a lakásomhoz, de már az úton közelítve feltűnt, hogy egy ázsiai srác téblábol a kapunál, éppen mobilozva. Odaérve hallottam, hogy valakivel beszél mandarin nyelven, majd rám nézett, megakadt, magyarul folytatva – elég jó kiejtéssel – csak ennyit mondott:
- Azt hiszem most jött meg. Adom. – s nyújtotta a mobilját nekem.
A barátom volt, mondta ő is már úton van, de dugóba került, jön. Addig is ne szobrozzunk a kapuba rá várva, hanem menjünk fel, hozzám.
Így is lett.
Felérve, a kis folyosóról beengedtem a lakásba, míg én bezártam a rácsot, majd belépve, magam mögött, a bejárati ajtót is. Visszafordulva hirtelen nem láttam a srácot. Mert már nem állt, hanem ott görnyedt a lábaim előtt a szőnyegen, a cipőimet csókolgatva, majd felnyújtva a kezét, de nem rám nézve, elkapta a kezeimet, s azokat is csókokkal halmozta el.
Nem mondom, alapos üdvözlés.
Mutattam, hogy menjen be a szobába s utána mentem, leültem a főnöki fotelomba s magamhoz intettem az ajtóban négykézlábon álló szolgát.
- Gyere ide, s mutasd magadat! Látni akarlak! – utasítottam őt.
A srác négykézlábon odakúszott hozzám s legörnyedt előttem a szőnyegre.
- Állj fel! – parancsoltam rá.
Lassan felemelkedett először térdelésbe, majd a hajába markolva felhúztam magam elé. Felállt, s megfordulva, előre dőlve lehúzta a gatyáját erotikusan s megint csigalassúsággal fordult vissza felém, miközben kiegyenesedett előttem.
Ott állt végre előttem teljes életnagyságában.
Volt mit nézni rajta!
Végig is stíröltem, majd a kezeimmel is végig simogattam a bőrét a fejétől a bokájáig, miközben a másik kezemmel a már meredező farkánál fogva tartottam el magamtól. Visszafelé már a körmeimet is bevetettem, végig karistoltam a szeplős bőrét, itt-ott erősebben megnyomva a körmeimet, kis csíkokat is húztam azon, de nem felsértve azt.
Megfordítottam s a hátán is végig húztam a körmeimet, a lába közén átnyúlva, tartva a már merev farkánál fogva, majd előredöntöttem s párat ráhúztam a kezemmel a feszes popóira, csak úgy csattant.
Ekkor csöngettek.
- Így maradsz!- utasítottam s kimentem beengedni a japán barátomat.
Az belépett a szobába, végig nézte a subját, szolgáját s elé lépve egy hatalmas fülest kevert le jobbról és balról neki, miközben ezt ordította:
- Ezt tanítottam neked? Így „áll” egy szolga Urai előtt?
- Bocsánat Uram, de mielőtt kiment beengedni Önt az Uram rám parancsolt? – Így maradsz! – mondta halkan az ázsiai szolga.
- Az más! – felelte a japán s rászólt: - Azért engem is üdvözölhetsz!
A srác térdre vetette magát a japán előtt, majd elé görnyedt, láb- kézcsókokkal halmozta el, míg az a felkapott bőr ostorral alaposan elverte a hátát.
- Látom elkezdted az idomítását, de ne feledd, keményen kell bánni a szolgáddal, mert már a tied! Ahhoz szoktattam s így tégy vele Te is. Kérlek, hozass vele kávét nekünk, süteménnyel s üdítővel! – mondta.
Elmondtam a szolgának hol, mit talál a konyhába s kiküldtem elkészíteni, amit kértünk.
A japán barátom még utána ment, vitt magával olyan súlyokat, amik szögesek voltak, állíthatóan, s azt még a konyhába feltette a golyóira s meg is húzta, hogy a szögek végei a golyói bőrét érje. Így nehezebben tudott mozogni, s csak széttett lábakkal tudott közlekedni.
Míg a szolga kint ténykedett a konyhába, a barátom elmondta a tudnivalókat bele kapcsolatosan: mit, hogyan követelt meg, mit szeret s mit nem stb.
Abban maradtunk, hogy a kávézás után ő még játszik egyet a szolgájával, megmutatva, mit, hogyan szokott tenni s utána én is gyakorolhatok rajta. Majd elküldjük a szolgát s én vele tartok még egy utolsó, búcsú szeánszot.
A kávézás után – az üdítőket átvitetve – beléptünk a szomszédos szobába a sarokban álló szekrényen át. Ez volt a kínzószobám. Ez ablaktalan helyiség, hangszigetelt, tehát nyugodtan lehetett bármit megtenni, a szolga(k) ordíthattak, a szomszédok semmit sem hallottak abból.
Itt megtalálható volt az András-kereszt, többféle fa bak, olyan is, amire rá lehetett szíjazni a delikvenst s úgy ostorozni, vagy megdugni. Voltak kötelek, láncok a mennyezetről lógva, de a falakon mindenféle eszközök lógtak, függtek, feküdtek, ami csak szükséges lehet egy kínzószobában.
A kínai szolga elámult, mikor belépett s körbe hordozta a tekintetét azokon, majd lassan elkezdett remegni, mert sejtette, hogy a búcsú során – szinte mindennel – meg fog ismerkedni, ki lesz próbálva rajta.
A japán dom odaparancsolta az András-kereszt elé, háttal, majd csukló- s bokabilincseket tett fel és azoknál fogva karabinerekkel rögzítette a fához. Egy hosszabb szíjakból álló, bőrkorbáccsal végig kenegette a testét, nem kihagyva a merev farkát, de a szöges kalodába zárt golyóit sem.
Ezt követően meggyertyázta, s leverte róla fa paskolóval. Ekkor már sziszegett egy kicsit a szolga.
Most „kedvencét” alkalmazta: kínai evőpálcikák közé fogta a mellbimbóit s gumikkal fogta össze a pálcikákat s másik gumikkal pedig meg”csipkedte” az elszorított mellbimbókat, s környéküket.
Jutott a „csipkedésből” golyók feszes bőrre is, de a merev farkincát is megdolgozta azzal.
Még kapott egy spéci eszközt is a farkára. Annak vége a húgycsövébe került, míg a többi része körül”fogta” a duzzadt makkját.
A kínai evőpálcikák közé fogta ezek után a faroktövét is s rögzítette azt is gumikkal.