Valami véget ér.

Annyira vártam,hogy vége legyen annak az átok koronának,és Te is vártad.Aztán amikor végre találkozhattunk volna,Te másképp döntöttél. Már nem voltam fontos a számodra,az okot ma sem értem. Nem keresem már,mert miért ,ha már nem vagyok fontos.Azért kiharcoltam egy kávét,mert azt gondolom ez még jár nekünk..
Letusoltam,hajat mostam,és egy enyhe smink.Gondolkodtam mit vegyek fel....nézegettem a szoknyákat....aztán mégis egy farmer ,és egy sima póló mellett döntöttem.Nem akartam kirívó lenni.Vágytam egy szexi ruhára,cipőre...de mégsem az mellett tettem le a voksom.Elgondolásom szerint ha meztelenül mentem volna,akkor sem akartál volna semmit,így nem erőltettem meg magam az öltözködéssel. A városban találkoztunk egy kicsit félreeső helyen ,átültem az autódba,hogy együtt menjünk el valahova,tényleg egy kávéra. Nem indultál el...néztük egymást,és egy szót nem szóltunk..a sok hónap amíg nem találkoztunk..minden szót belénk fojtott.Megfogtad az arcom,közel húztál magadhoz...vártam,hogy megcsókolj,de nem tetted...csak néztünk egymás szemébe...ki bírja tovább...aztán elengedtél...Megköszörülted a torkod...annyit mondtál,hogy finom az illatom ,mint mindig.Elindultunk,de nem a város felé,hanem kikerültük a várost,és mentünk tovább. nem kérdeztem,hogy hova megyünk,bíztam benned,így inkább izgatott,és kíváncsi lettem.Megfogtam a kezed ,olyan hideg volt mint mindig.Nem húztad el,hanem megszorítottad az enyémet.Éreztem ,hogy a vér lüktetni kezd testem minden táján,de brazilt képet próbáltam vágni,hogy ne lásd mennyire izgatott vagyok,de túl jól ismersz...láttad,hogy az arcom piros,ami előtte sápadt volt,és érezted a kezemen is,hogy megremeg.Túl jól ismerted a testbeszédem.A gondolataim ezer felé cikáztak,és fel sem tűnt,hogy megálltunk egy kis ház előtt.Hol vagyunk ?-kérdeztem..Egy kávéra volt megbeszélve a talink,így elhoztalak kávézni.-mondtad.
Mint mindig úriember módján kinyitottad az ajtót,és kisegítettél a kocsiból.Kinyitottad a bejárati ajtót,és betessékeltél.Egy szép nappaliban találtam magam,semmi extra,de látszott,hogy aki gondozza,vagy lakja,odafigyel a részletekre. Volt egy asztalka 2 kényelmes székkel,leültünk,és megint csak egymást néztük.Volt valami a szemedben.Huncut fény,amire annyira vágytam,hogy lássam.Mosolyogtál,mert láttad,hogy zavarban vagyok...Akkor kinyílt egy ajtó ,és egy csaj jött nagyon kevés öltözékben,és egy tálcán kávét hozott. A döbbenettől nem tudtam megszólalni,felálltam,és kirohantam.....nagyon rosszul éreztem magam.Nem jöttél utánam...Pár percig ülhettem egy kövön,amikor nyílt az ajtó,és a csaj jött ki.Kedvesen rám mosolygott,és annyit mondott,,,gyere vissza,kihűl a kávéd.Feltápászkodtam,és a lány után mentem.Te ott ültél,ahol hagytalak,és mosolyogtál.
-Meglepődtél ? kérdezted.
-Nem meglepődtem,hanem ledöbbentem,hogy így akarod bemutatni az új szubodat.
_Ő nem a szubom,és nem is lesz,csak egy nagyon jó barát,aki belement ebbe a kis közjátékba.Annyi volt a dolga,hogy a kávét behozza. Most ihatod hidegen,mert megint a vérmérsékleted szerint cselekedtél Marianne.
-Igen Uram,mert nagyon pocsék érzés volt ez nekem.
Csendben ittam meg a már nem is ízlő kihűlt kávém...nem is esett jól,és hülyének éreztem magam.Felálltál,és odajöttél,hogy felállíts...a kezeimet hátrafogtad,és csattant a jól ismert hang,éreztem a hideg fémet a csuklóimon...megborzongtam,és nyeltem egy nagyot.Akkor lekevertél egy pofont,és ahogy elcsattant az arcomon,megcsókoltál.erősen,szenvedélyesen.Tudtam hogy hiányzott neked is ,tudtam,hogy akarsz engem,akkor ,és ott tudtam,hogy megfogsz dugni,és megkapom a jól megérdemelt büntetésem.Halkan mondtad...-most megbaszlak,le sem veszem a ruhádat,és úgy döngetlek meg....Éreztem feszességed,éreztem,hogy kívánsz,és elmosolyogtam magam..subhoz nem méltóan...hangosan nevettem,Te belém fojtottad újra egy csókkal. A farmerom cipzárja már csúszott is le,és benyúltál,érezted,hogy nincs rajtam bugyi...megmarkoltad a puncimat,lerántottad a nadrágom,a kanapéra löktél...mivel a szandál még akadály volt...levetted a lábaimról...megcsókoltad őket,faltad..levetted a nadrágom...láttad hogy kényelmetlen a hátra bilincselt kezemmel feküdni..így elengedted a kezeimet,a fejem fölé toltad őket,és újra csattant a zár...ott feküdtem fél meztelenül...a pólómat nem vetted le,hanem letépted rólam...első pillanatom az volt,hogy akkor miben megyek haza,de aztán már nem érdekelt semmi...lüktettem,,égett a testem. A melltartóból kiszabadítottad az ikreket,és vadul csókolni,harapdálni kezdted őket.Pillanatok alatt levetkőztél,és a farkad a számba toltad...éreztem finom illatod,éreztem lüktető vágyad,éreztem az ízed...hónapok óta akkor éreztem,hogy a testem él,sajog,lüktet .Toltad beljebb,amennyire csak lehetett,én szívtam gyengéden..mivel a kezeim nem voltak szabadok,így a a Te ütemed szerint szoptam,és nyaltam a farkad. Kivetted a számból,csókolni kezdtél..mentél egyre lejjebb...a lábaimat szét feszítetted,és nyalni kezdtél...a nyelved táncolt a csiklómon...szopogattad,szinte fájt is ,de ezt a gyönyört amit ott akkor éreztem...elélveztem úgy hogy a fájdalom,a gyönyör együtt ...nem tudtam visszafogni magam..lávaként terült el a testemben a gyönyör érzése,Aztán belém döfted a farkad,és toltál...egyre gyorsabban,egyre mélyebben.A melleim önálló életet éltek az erős tolástól..ráhajoltál,és szívni kezdted..ekkor a hónaljamat megcsikizted..élveztem,sikongattam..nem tudom,hogy a csikizéstől,vagy az élvezéstől,de vulkán lett a testem,egy kitörő vulkán.Dugtál,és csikiztél.Aztán elélveztünk...éreztem magamban forróságod...lüktető farkad..kielégülten feküdtünk egymás mellett.Ott akkor semmi nem számított,csak az,hogy a testem,lelkem kielégült sok hónap után.Feküdtünk még egy darabig,aztán öltözni kezdtünk..akkor fogtam a szétszaggatott pólóm,leültem,és elnevettem magam,és nyújtottam feléd. :) Te is nevettél,és elővettél egy felsőt,ami fura módon pont jó volt rám.Kérdőn néztem Rád..Azt mondtad,hogy bármi is lett volna rajtam...letépte volna,így készült,mivel tudtad a méretem,vettél egyet,hogy ne melltartóban kelljen haza mennem. Leültünk az asztalkához,és akkor megkérdeztem,hogy hogyan tovább. Azt mondtad...nem tudom,de annyit igen,hogy birtokolni akarlak...birtokolni tested,lelked..uralni akarom.Komoly voltál..nem mosolyogtál,így tudtam,hogy nem vicc,de mégis nyugtalan voltam.Viszont boldog,hogy nem akarsz eldobni,még akkor sem,ha nem fogunk gyakran találkozni..Így vittél vissza az autómhoz...Remegő testtel ültem be,és úgy hajtottam el,hogy nem néztem Rád.Mégis azt éreztem,hogy amit akkor kaptam...talán mégis búcsú volt...búcsú ajándék.