Eladott az Úrnőm egy kegyetlen Dominának (tizenhetedik rész)

-tudod-e, hogy valójában te milyen szolga vagy?-kérdezte az Úrnő
-nem tudom Úrnőm
-egy nagyon de nagyon elkényeztetett, hisztis, kiváltságokat kedvelő picsa vagy!
-elkényeztetett?
-igen te kis hisztis picsa! Te még ne tudod mi az igazi verés, úgy rinyálsz egy kis korbácsolástól, mint egy plázacica, akinek nem vette meg a pasija a tízedik Gucci táskát.

Ezen a képtelenségen már én is elvigyorogtam.

-te kikacagsz engem?
-nem Úrnőm, bocsánat!
-na azért! közben kinyitotta a laptopját.
-tudod, most mit fogok mutatni neked?
-nem Úrnőm.
-igazi szolgákat, rabszolgákat, foglyokat, akik valóban megtapasztalták a rendes veréseket, kínzásokat. Csak azért, mert látom, hogy nagyon ügyesen játszod a szenvedő alany szerepét, pedig azt sem tudod mit jelent igazából szenvedni. Látom kétségbe vagy esve ennyi veréstől és minden ütést úgy élsz meg, mintha az tényleg borzalmas lenne. Pedig csak játszunk itt veled, igaz Dávid?

-igaz Úrnőm!

-te meg hisztizel, mert hurkás lett a segged és itt-ott felszakadt a bőröd. Ha eloldoználak még dolgozni is képes lennél. Pedig egy igazi verés után a szolgák menni sem tudnak. Le sem tudnak szállni a bakról és napokig meg sem szólalnak, hogy ne pazarolják a gyógyuláshoz szükséges energiát. Te meg itt vígan csevegsz még velem, kis hisztis picsa!

Vanda Úrnő elindította a filmeket. Legalább húsz filmet nézetett meg, ahol eredeti kínzásokat, beszámolókat láthattam, illetve olyan leírásokat, melyek bizonyos ókori, középkori kínzásokat mutattak be részletesen. Nagyon durva jelenetek voltak ezek, nem akarok horrorisztikus leírásokba bocsájtkozni ezen az oldalon, de azért elmondok néhány esetet. A beszámolók közt például különböző fogolytáborok túlélői mutatták meg maradandó sérüléseiket, volt olyan fogoly, akinek a hátát annyira megkorbácsolták, hogy a bordájára nem tudott visszanőni a hús. Volt olyan fogoly, aki elmesélte, hogy három évig hetente kapott akkora veréseket, hogy eltörtek különböző csontjai. Voltak fotók olyan meztelen emberekről, akiknek a testén egy tenyérnyi ép felület sem látszott, annyira kékre zöldre, dagadtra verték őket. Mutatott olyan beszámolót is, ahol a titkos rendőrség vallatás közben úgy elvert egy férfit, hogy az illető elvesztette az ép eszét és egy év után tudott csak felkelni az ágyból. Egy veréstől egy évig kellett feküdnie! Még sok borzalmas dolgot mutatott, de tényleg nem akarok ezen az oldalon ezen a témán tovább lovagolni.
A legvégénVégül pedig bemutatott egy eredeti filmet, ahol egy börtönben egy fogolynak konkrétan cafatokra verték a fenekét.

-na látod mostmár, hogy mit jelent egy igazi rabszolga megbüntetése? –kérdezte Vanda
-látom Úrnőm-mondtam
-ezekhez képest a te büntetésed semmiség, ugye te hisztis, rimánkodó kis picsa?
-így van Úrnőm!

-nadrágban verünk el, vigyázunk rád, egy hét múlva már nem leszel hurkás, két hét alatt pedig már foltjaid sem lesznek, úgyhogy megparancsolom, hogy azt a büntetést ami még hátra van viseld el férfiasan és nekem ne sikítsál mint egy hisztis kurva, mert finoman bánok veled. Megértetted te semmirekellő, talpnyaló, utolsó féreg?
-igen Úrnőm!

Közben Dávid visszatette a szájpecket, én meg azon gondolkodtam amiket Vanda a laptopján mutogatott. Egyrészt el voltam borzadva azoktól amiket láttam, másrészt nem értettem, hogy egyes emberek hogyan tudnak ekkora kínzásokat kibírni. És valóban ahhoz képest amiket láttam az én eddigi verésem, ami számomra iszonyatosnak tűnt, csupán vasárnapi séta volt. Vanda elérte a célját, tényleg megértettem, hogy lehetne sokkal, sokkal rosszabb is a helyzetem. Eddig a bakra kötözve úgy láttam, hogy túl nagy büntetést kapok és embertelen ahogy velem bánnak, de megértettem, hogy sehol sem vagyok egy igazi rabszolgához, fogolyhoz képest. Azok az emberek akik túléltek ilyen kegyetlen táborokat, börtönöket, tényleg hősök voltak. Én a mai napi verésem után biztos feladtam volna. Ha vallattak volna biztos elárultam volna nekik mindent. Ám az igazi ellenállók hősként kibírtak olyan szenvedéseket, amiket egy normális ember fel sem foghat. Most sem tudom, hogyan csinálták. Én is szeretném, ha jobban bírnám a veréseket, de egy szint után egyszerűen feladom. Azt akarom, hogy álljunk meg és érzem, hogy ép ésszel nem tudom tovább elviselni a kapott fájdalmakat.
-és akkor térjünk vissza az eredeti kérdésre, arra a kérdésre ami miatt kivettem a szájpeckedet. Mivel kéred a hátralevő, eredetileg megbeszélt kétszáz ütést? Sjambokkal, vagy bikacsökkel?

-a bikacsököt választom Úrnőm.
.jobban félsz a sjamboktól rabszolga?
-igen Úrnőm!
-miért félsz a sjamboktól?
-mert irtózatos verőeszköz Úrnőm!

-na látod, ezt kérdeztem az előbb is, ha nem kezdesz el hisztizni, megúsztad volna kétszáz bikacsökkel, de neked muszály volt pofáznod, ezért még beszereztél száz ütést a büntetőkorbáccsal és ötvenet a pálcával a csóré segglyukadra. Szerinted elég lesz ez neked büntetésként?

-nem értem mire gondol Úrnőm.
Azonnal kaptam két hatalmas pofont.
-kérdeztem valamit szolga! Szerinted azért mert fel akartál jelenteni, százötven plusz ütés elég büntetés??!!

-tudtam milyen választ vár: -nem Úrnőm!
-helyes! Szerintem sem! Akkor mire kell megkérjél szépen engem?
-arra, hogy büntessen meg jobban Úrnőm. Alig tudtam kimondani ezeket a szavakat, de tudtam,
hogy ezt kell tenem.
-és mivel büntesselek meg jobban szolga? Mi fáj neked annyira, hogy félsz tőle?
A sjambokkal Úrnőm! –válaszoltam, de küzben elcsuklott a hangom.
-a sjambokkal bizony! -és milyen erősen verjelek el a sjambokkal?
-teljes erőből Úrnőm!
-így van te mihaszna féreg! És hány ütést érdemelsz a szolga seggedre a sjambokkal, te feljelentős ribanc?
-megkérem az Úrnőt, hogy addig verjen a sjambokkal, ameddig azt nem gondolja, hogy valóban jól megbűnhődtem a vétkeimért.

folytatása következik