Lady Chatterley komornyikja 1.

Alfred egy tradicionális komornyik dinasztia legifjabb, egyben utolsó képviselője volt. Utolsó, mert biztos volt benne, ha valaha lesznek is gyerekei, nem engedi őket erre a pályára. Hiába szállt nemzedékek óta apáról fiúra a mesterség, nála megszakad a sor.
Nem mintha ő maga nem szerette volna eme nemes hivatást, sőt! Élt- halt a munkájáért, talán túlzottan is. És éppen ez volt az, ami megrémisztette. Azt vette észre ugyanis magán, hogy indokolatlanul túláradó örömet érez, amikor úrnője parancsait végrehajthatja. Sokkal több volt ez, mint generációk alatt beleivódott természetes engedelmesség a gazdával szemben. Szinte vágyott rá, hogy Lady Chatterley újabb és újabb utasításokkal lássa el, sokszor percnyi pihenőt sem hagyván az ifjú lakájnak.
Ráadásul minél szigorúbb, vagy durvább hangnemben hangzott el az instrukció, hősünknek annál nagyobb örömet okozott a teljesítése. Márpedig Lady C. korántsem volt híján a szigornak. Ha lehet mondani, hogy Alfred született szolga volt, akkor a Lady született zsarnok. Szóval tökéletesen kiegészítették egymást, bár ennek egyikük sem volt igazán tudatában. Pusztán, mindketten hozták azt a viselkedést, ami genetikailag beléjük volt kódolva, ezáltal speciális kapcsolatuk egészen harmonikusan működött.
Alfred nem volt rabszolga, tisztességes fizetést kapott és bármikor faképnél hagyhatta volna a munkaadóját, ha akarja. De ez eszébe sem jutott. Egyrészt nem értett semmi máshoz, másrészt - mint arról már szóltunk - minden reggel amikor szolgálatba indult szerény cselédlakásából, eufórikus hangulatban lépte át a kastély küszöbét.
Éppen ezért, szegény fiú valamiféle természetellenes aberrációnak gondolta az engedelmeskedés utáni vágyát és a maga módján próbálta is ezt elfojtani magában, persze teljesen eredménytelenül. Emiatt szerette volna, ha leendő leszármazottai valami más szakmában jeleskednének inkább, szégyellte volna, ha az utódai örökölnék a szolgalelkűségét.
Ezeken a dolgokon és a jövőjéről töprengett éppen Alfred, miközben rutin mozdulatokkal úrnője lovaglócsizmáját suvickolta. Észre sem vette, amint imádatának tárgya, Lady C. csendben megáll mögötte és kritikus szemmel figyeli tevékenységét.
Lady Chatterley fiatalon megözvegyült, arisztokrata családból származó szépasszony volt. A rossznyelvek szerint, uralkodói és fennhéjázó természete kergette az öngyilkosságba Lord Chatterley-t, persze ez csak úri körökben divatos pletyka, a Lord nem hagyott maga után búcsúlevelet, csak egy tekintélyes méretű vagyont.
A váratlanul özveggyé, egyben milliárdossá vált nő pedig teljes mértékben kiélvezte a társadalmi helyzetéből fakadó előnyöket és élte a dúsgazdag arisztokraták gyakran unalmas hétköznapjait. Hogy oldja a hétköznapok unalmát, egyik kedvenc hobbijává vált, hogy olykor szemérmetlen módon egrecíroztassa a komornyikját.
Most is épp egy lesújtó kritikát készült megfogalmazni leghűségesebb alkalmazottja napi tevékenységét illetően, amikor Alfréd, mintha megérezte volna gazdája jelenlétét, váratlanul fel- és hátranézett munkájából. A komornyik ugyanis éppoly alázatosan és odaadóan pucolta térden állva a sarokba állított üres csizmát, mintha csak a tulajdonosa benne állt volna.

Folyt. köv.