Beavatás 5. része:

"Előzmények:
Keresőben Beavatás címen megtalálható.
Nika"


Világosodott mikor ébredezni kezdtem, csukott szemeim mögött érzékeltem a fényt.
Még félig álomban voltam, vakon tapogatóztam az ágyban, Pétert kerestem.
Nem volt mellettem, félhangosan szólogattam is, semmi reakció ami szokott lenni, így kinyitottam a szememet. Körbenéztem, először azt sem tudtam hol vagyok, utána eszembe jutott a tegnapi nap. Szomorúság öntött el, azt sem tudtam hogy felkeljek, vagy bújak a takaró alá, talán elmúlik ez a rémálom. Összeszedtem magamat, felkeltem az ágyból, teljesen meztelen voltam. Halkan a szekrényajtóhoz mentem, kinyitottam, egy köntöst vettem ki a gardróbszobából. Nem az enyém, de meztelen csak nem mehetek ki egy kávét szerezni magamnak a szobából. Belebújtam és mezítlábasan elindultam.

Kinyitottam a szobaajtót, hallgatóztam, semmi zaj, osontam tovább a konyha irányába. A konyhába érve egy nagyon szimpatikus, velem egyidős nő fogadott. Zavarodottam álltam a konyhaajtóban meg. Eszembe jutott, hogy Tamás említette, hogy házvezetőzője van, neve nem jutott az eszembe. Pár pillanat múlva észre is vett engem és köszönt:

- Jó reggelt Nika - félénken köszöntem én is neki, hogy jó reggelt.
- Gyere ülj le - szólt hozzám kedvesen.

Elkezdtem szabadkozni, hogy csak egy kávét szeretnék kapni, és mennék vissza a szobába. Nem szerettem volna sokáig időzni, nehogy Tamással összefussak. Barátságosan rám mosolygott és elővett egy csészét, amiben frissen főtt kávét töltött. Mellé léptem és én tettem bele cukrot. Miután megköszöntem visszamenekültem a szoba-adta biztonságba.

Lassan elkortyoltam a fekete nedűt, ami életet lehelt belém. Hiányérzetem lett, méghozzá nagyon nagy. Szükségem volt arra, hogy a kávé után rágyújtsak egy cigarettára és az bizony, a táskában volt. Táska még mindig a szobában.
Odaléptem és a zsebéből kivettem egy doboz cigarettát.

Izgatott lettem, ki kellett jutnom a teraszra. Nem, nem a teraszra megyek, hanem a fás kertbe, gondoltam. Kisurrantam a szobából mezítláb és elindultam a bejárati ajtó felé és ki az ajtón.

Kint már sütött a nap, kellemes idő volt, még látszott a földön a tegnapi eső nyomai. A kertbe érve megcsodáltam a gyönyörű fákat, az egyik alá egy padra le is ültem, és hódoltam a káros szenvedélyeknek. Gondolkoztam, hogy hogyan tudnék kijutni a nem tetsző helyzetemből. Eszembe jutott a szökés, de azt elvetettem. Megvan! Gondoltam, kitalálom, hogy meg volt beszélve ma estére, hogy szórakozni fogok menni a barátnőmmel, csak elenged Tamás. Ezt még le is tudom egyeztetni, mert nálam van a laptopom. Az is megfordult a fejemben, hogy addig fogom bosszantani, amíg Ő fog visszavinni és akkor Péter nem mondhatja azt, hogy én meg sem próbálta. Jót mulattam a gondolataimon, miközben már a második cigarettára gyújtottam rá. Már jó félórája hogy kisurrantam, lassan ideje volt visszajutni a szobába, hogy zuhanyozzak, és felöltözni. A köntös zsebébe rejtettem a dobozt és a gyújtót, és elindultam a bejárat felé.

Amint felálltam és elindultam, szinte beleütköztem Tamásba. Könnyű edzőruhában volt, csurom vizesen; látszott, hogy futásból jön épp. Iszonyatos zavarba jöttem, azt sem tudtam, hogy mit mondjak; épp, hogy egy zavarodott szia-t ki tudtam dadogni.
Tamás nem jött zavarba, kedvesen rám mosolygott:

- Fél óra múlva találkozunk a teraszon reggelinél; ott várlak és átbeszéljük az elkövetkező 1 hónap szabályait, történéseit. Addigra kérlek gondold ki, hogy mit és hogyan akarsz megkérdezni Tőlem; sok mindenről fogunk beszélni, bátran kérdezz és válaszolok mindenre.

Azzal bement a házba, otthagyva engem a zavarommal.

Hú, ez meleg volt, gondoltam. Nem tudtam, hogy mennyit látott abból amit csináltam itt kint, vagy mennyit nem. Kissé aggódni kezdtem, de elindultam a bejárat felé, majd a szobámba.

Szobába érve kiválasztottam a ruhát, amit fel fogok zuhanyozás után venni.
A legvastagabb nadrágot választottam, jobb az elővigyázatosság, ha esetleg újra el akar náspángolni. Hozzá fenék aláérő vastagabb felsőt és a legegyszerűbb fehérneműt amit csak találtam.

Gyors zuhanyozás, öltözködés után, kiléptem a szobából, elindultam a terasz felé. Fogalmam sem volt, hogy mit kérdezzek majd és éhes sem voltam, inkább kissé aggódtam. Megrántottam a vállamat, majd eszek két falatot, így nem szólhat semmit. Nagy levegőt vettem és bátortalanul kiléptem a teraszra.

A már látott házvezetőnő tevékenykedett, épp terített reggelihez. Gyönyörű napos idő volt, ahogy meglátott, rögtön kedvesen intett. Odaléptem hozzá:

- Elnézést kérek, még be sem mutatkoztam, Anita vagyok - mondta és kedvesen rám mosolygott.
Én is bemutatkoztam, majd leültem a felkínált székre; éreztem, hogy a reggeli napsugarak kellemesen simogatják a hátamat, nyakamat.
Anita hamar megterített és bement a konyhába.

Tamás pár másodperc múlva megérkezett, leült velem szemben.
- Farkas éhes vagyok - mondta és nekilátott a még gőzölgő tojásrántottának - egyél Te is - intett nekem.

Vettem egy picit mindenből, magam elé tettem a tányérra, de csak turkáltam az ételt. Vártam, hogy Tamás kezdeményezzen; zavart az egész helyzet, szerettem volna elrohanni, hazamenni, mint egy vadidegen férfival reggelizni.
Tamás jó étvággyal evett, majd amikor félretolta a tányérját, megszólalt:

- Öntsünk tiszta vizet a pohárba - mondta - szeretném higgadtan, normálisan átbeszélni kettőnk dolgát és az előttünk álló hónapot. De ehhez az kell, hogy mindketten normálisan elmondjuk a gondolatainkat. Szeretném, ha ebben partner lennél. Menni fog?

Ránéztem Tamásra és újfent feléledt bennem a harci kedv.

- Nincs kettőnk dolga - mondtam neki nem kis éllel a hangomban és letettem az evőeszközt a kezemből, tányéromat félretoltam.
- Rendben - mondta Tamás mosolyogva - reggeli után visszaviszlek Péterhez és nem találkozunk többet. A többi a Te dolgod - mondta, azzal visszatért a rántottához.

- Rendben, Te adtad fel, nem én - mondtam Neki diadalmasan- Péter így nem szólhat egy szót sem, én megpróbáltam - mosolyogtam mindehhez.

- Ez nem börtön Nika, Te pedig egy felnőtt ember vagy. Nincs jogom itt tartani, csak akkor, ha szabad akaratodból maradsz. Itt nincs feladás senki részéről sem; ha Te nem akarsz itt maradni, ezt Neked kell megbeszélned Péterrel, vállalva a következményeket.

- Mondtam én, hogy nem maradok egy szóval is? Neked vagyok sok - továbbra is mosolyogtam - nem mondhatod azt Péternek, hogy én nem akartam maradni, kifogtam rajtad, és feladod.
Egyre jobban kezdtem magam érezni a bőrömben.
- Egy pimasz nő kifogott rajtad, cukkoltam tovább Tamást. Hogy is mondtad még tegnap? Ha jól emlékszem úgy, hogy neveletlen nőket nevelsz?
Kérdeztem Tőle és már teljesen előrehajoltam az asztalon, karjaimon támaszkodva a nyomaték kedvéért.

A pofon nagyot csattant az arcomon, először fel sem fogtam, hogy mi történt. Aztán egy másik követte az arcom másik felén.
- Látod, mégis beszélgetünk egymással, ahhoz képest, hogy semmi dolgunk egymással Mondta Tamás mosolyogva, mintha nem történt volna semmi.

Mind a két arcomra szorítottam a kezemet és megdöbbenve néztem Tamásra, azonnal visszavettem a számból és hátradőltem a székben. Villámgyorsan lehervadt az arcomról a mosoly. Erre nem számítottam, váratlanul ért, mindkét oldalt az arcom égett a keze nyomán. Szemébe csak pár pillanatig voltam képes belenézni, mert az arc ugyan mosolygott, de a szemei nagyon szigorúan néztek rám. Már elmúlt a jókedvem és előnyömet sem éreztem, könnyek szöktek a szemembe.

- Bocsánat Tamás - ennyit tudtam kinyögni, szégyen öntött el, már nem volt harcias kedvem
- Engem nem szoktak megpofozni - motyogtam magam elé sírós hangon.

- Tudunk most már beszélgetni Nika? - kérdezte Tamás újra - vagy folytassuk a már elkezdett úton?
- Igen, tudunk - mondtam Neki halkan, szipogva.

- Rendben - mondta Tamás - akkor nézzük előbb az előnyöket, amivel Számodra ez a hónap jár. Felsorolom őket, Te pedig bármikor kérdezz, ha kérdésed van bármelyik ponttal kapcsolatban is. Elsőképp egy gyönyörű környezetben tölthetsz el 1 hónapot, szabadon rendelkezhetsz bármivel, ami itt található; bármit használhatsz, bárhová mehetsz a birtokon belül, kérhetsz bármit a nálam dolgozóktól. Az egy hónap alatt ha bármire szükséged van - lehet szó akár ruháról, ételről, szórakozási lehetőségről, ez neked nem fog semmibe sem kerülni. Az egy hónap után - bármennyire is nem hiszed el - teljesen más emberként fogsz hazatérni. Most nem a dacról beszélek, hanem arról, hogy önbizalommal telten, magabiztosan fogsz az élethez állni. Az egy hónap alatt nagyjából 4-5 kg-ot fogsz fogyni és a napi szigorú edzéseknek hála, a hónap végén már látni fogod magadon a változásokat. Olvasni fogsz, sokat, fejlődni fog az intelligenciád, kommunikációs képességed. Egyszóval olyan nőként fogsz távozni, amilyen mindig is szerettél volna lenni. Az egy hónap kevés a változások véghezvitelére, de arra, hogy elindítsalak ezen az úton, elég lesz. Van eddig kérdésed? - kérdezte végül.

Némán megráztam a fejem, de számtalan gondolat indult el bennem.
Tamás tovább folytatta:

- Ennek azonban meglesz az ára. Szigorúan az én szabályaim szerint fogsz élni, és minden azok szerint csinálni. Ha ellenkezel, dacolsz, én nagyon szigorúan meg foglak büntetni; azt hiszem, már sikerült megtapasztalnod, hogy nem vagyok engedékeny. Sokszor, nagy fájdalmaid lesznek, de ezek mellett legalább ugyanennyire intenzíven fogod megélni a gyönyör élvezetét is.
És most rád bízom a döntést: hazavigyelek Péterhez, vagy áldozol arra, hogy olyan legyél, aki mindig is szerettél volna lenni?

Fejemben ezernyi gondolat volt, eltelt egy kicsi idő mire megszólaltam:

- Maradok - mondtam bizonytalanul.
A tegnapi és a mai viselkedésemért ugye még nem büntetsz meg? - Kérdeztem Tamást aggódva.
- Nem foglak - válaszolta - azzal ,hogy maradni akarsz, úgy döntöttél, hogy elfogadod a szabályaimat; ez pedig azt jelenti, hogy mostantól bármilyen szabályszegés, hibázás büntetést von maga után. Értetted?
- Igen, megértettem - Mondtam, bár fogalmam sem volt hogy fog ez működni nálam.
Nagyon makacs tudok lenni és nem tudtam még egyenlőre elképzelni, hogy tudok megfelelni bármi szabálynak.

- Tamás - Szólaltam meg aggódva- én ma reggel belenyúltam a táskába.
Nem tudom miért mondtam el Neki, de úgy éreztem, hogy tudnia kell róla.

- Mi volt ennyire fontos belőle? - kérdezte
- Káros szenvedélyem van, én cigarettázok, és azt vettem ki belőle. Azért jöttem ki reggel a kertbe. Tudom, hogy nem lett volna szabad belenyúlni, de nem bírtam ki - mondtam Tamásnak félénken.

- Tudom - mondta Tamás mosolyogva - Pétertől hallottam már és éreztem reggel a cigaretta szagát is. De jó pont, hogy elmondtad.

Hú, fújtam ki magamat, ezt is megúsztam, gondoltam, picit mosolyogtam is hozzá.

- És nem bánod? - Érdeklődtem óvatosan.
- Bánni nem bánom, de ezen azonnal változtatni fogunk. A mai napon összesen 3 szál cigaretta engedélyezett. Holnap már csak 2, ezt követően pedig napi 1 az első héten. Ezt követően nincs dohányzás. Ezen kívül minden cigaretta után felmész lefürödni és alaposan kiöblíted a szádat, mert utálom a szagát. Ha bármikor is megszeged a mennyiségi szabályt, 100at kapsz a meztelen testedre.
Jesszus, gondoltam, nem tetszett az, hogy elakarja vonni az én szenvedélyemet és a többi sem.

Felemeltem a fejemet, alig bírtam állni a tekintetét, és halkan válaszoltam hogy - Igen megértettem Tamás - bár a fejemben már azt szőttem, hogy tudom kijátszani.

- Helyes és nagyon komolyan vedd amit mondtam Nika, ebben nem fogok egy picit sem engedni.
Tele volt a fejem mindenféle gondolattal, majd megszólaltam.
- Kicsit fel szeretnék menni a szobámba, megtehetem?
Kérdeztem Tamást feszülten, de próbáltam hogy ez az arcomra ne üljön ki.

- Miért? - kérdezte Tamás meglepve.
- A mosdót szeretném használnom - válaszoltam, ami igaz is volt, de nem ez volt a legfontosabb amiért beakartam jutni a szobába.
- Van itt lent is, oda mehetsz. De előtte kérem a cigarettádat, ami Nálad van - mondta Tamás
- A szobámban van, egyúttal azt is lehoznám Neked - mondtam Tamásnak ártatlanul.
- Rendben, 3 percet kapsz, mérni fogom.
- Köszönöm

Mosolyogtam el magamat és már fel is álltam, és indultam.
A szobáig vezető úton azon gondolkodtam, hogy hova rejtsem el a cigarettám egerészét, az összeset semmiképp nem szerettem volna átadni. Beértem a szobába, azonnal a táskához léptem amiben volt 4 doboz, egy meg a köntösöm zsebében. 2 dobozt szorongattam és gondolkodtam hova rejtsem el. Végül a gardróbszobánál döntöttem, oda el is rejtettem. Gyorsan elintéztem a mosdót és indultam vissza a teraszra, kezemben a 2 egész dobozzal és a köntösömből a felbontottal. Volt egy pici bűntudatom, de azt próbáltam elnyomni amíg kiértem a teraszra, nem túl nagy sikerrel. Mikor kiértem, letettem az asztalra, Tamáshoz közel, és arrébb léptem, kerültem a tekintetét.

- Ez az összes Nika? Megbízhatok Benned? - kérdezte Tamás, miközben végig a szemembe nézett.
Borzasztóan kezdtem magam rosszul érezni, rá sem mertem nézni, nem szerettem füllenteni.
Izzadni kezdtem, de bólintottam, azt hittem rögtön elájulok. Lecsuktam a szemem és mélyet sóhajtottam.

- Menj fel és hozd le azt is, amit elrejtettél - mondta Tamás sokkal szigorúbban.
Felkaptam a fejem, ránézem, elsápadtam, hogy honnan tudhat róla? Rettentő rosszul éreztem magamat, nem tudtam mit tegyek, csak álltam ott kétségbeesve, képtelen voltam arra, hogy megmozduljak. Már megbántam a tettemet és nem tudtam, hogy hogyan másszak ki belőle.

- A BDSM az odafigyelés művészete - kezdte el halkan Tamás - a tegnapi nap folyamán bőven volt időm figyelni a reakcióidat, hogy pontosan mi történik, amikor dacos vagy, vagy el akarsz hallgatni valamit. A kezed remegése, a szád eltakarása beszéd közben mind annak a jele Nálad, hogy nem mondasz igazat, vagy ellenkezni akarsz. Úgyhogy most felmész a szobádba és lehozod az összeset. Indulás!

Tamásra néztem és elsírtam magamat, nagyon gyorsan elindultam, hogy előhozzam az eldugott mennyiséget. Reszketett kezem, lábam amikor visszaértem és csak sírtam, úgy tettem le Tamás elé.

- Kérlek Tamás ne haragudj rám, zokogtam fel.

Borzalmasan éreztem magamat saját hibám miatt. Néztem rá könyörgő szemekkel, még mindig az ájulás kerülgetett. Nagyon féltem a tettem következményeitől, és borzasztóan szégyelltem magamat, hogy be akarom csapni Őt.

Tamás felállt a székéből és mögém lépett. Vártam, hogy vajon mit fog velem tenni, éreztem, hogy szinte egész testemben reszketek. Reszketésemen kívül nem mertem megmoccanni, kezeimet szorítottam, hatalmas volt bennem a félelem. Éreztem, hogy nagyon, nagyot hibáztam, és azt, hogy már megbántam.

Tamás szorosan átöltet és magához húzott, szorított. Éreztem ajkai érintését a tarkómon, miközben szorosan hozzáért a fenekem. A fülembe súgta:

- Soha ne hazudj nekem.

Írta: Nika és hungry
Folyt köv: