A kis huncut (9)

Tegnap volt Kristóf névnapja, s ahogyan már korábban megígértem neki, egy ajándékot kapott neve napjára: vízi túrát, bdsm játékkal fűszerezve, több subbal.
Az egyik Tibor, a nyaralómnál a szemközti szomszéd, aki lemaradt az építőmunkásai szórakozásáról korábban, a másik pedig Kristóf unokaöccse, aki szintén a héten töltötte a 18. életévét és sok mindent hallott már Kristóftól - a kezeléseiről – s részese, nézője szeretett volna lenni a névnapi vízitúrának is.
Ő, Krisztián névre hallgatott, jó 180 cm magas volt, s vagy 80 kg, csupa izom srác, még pelyhedző gesztenye szőke, hullámos szőrzettel, s ugyanilyen színű hajzuhataggal. Állítása szerint jól kezeli a lapátokat is.
Kora reggel Kristóf kocsijával mentünk hármasban a nyaralómig, ahol felvettük Tibort, majd irány Dunabogdány, a szabad strand, ahol várt a csónakkölcsönző a fiával. Mi egy négyszemélyes kenut kaptunk, egy hordóval, s mellényekkel, valamint mindenki méretére evezővel.
Krisztián ült előre, hogy kihasználjuk erejét, ő húzzon; Tibor ült mögé, majd Kristóf s én a végén, mint kormányos. Krisztiánon egy sárga úszónaci volt, Tibor piros futónadrágot viselt, Kristóf feketét, míg én kék, színjátszót.
Kitoltuk a kenut a füvön, majd beszállva lassan kijutottunk a fák közül s irányt vettünk a Duna közepe felé. A limány határán áthaladva elkapott már a sodrás, ami a magas vízállás miatt erősebb volt, s irány a Duna közepe. Gyorsan haladtunk, majd Tahi feletti kanyar előtt még a szigeti oldalhoz közelebb kormányoztam a hajót és így meg is találtam a fákkal borított bejárót, amin behatoltunk a fák közé, az alig egy méteres vízben s hamarosan már ritkultak a fák, s látszott előttünk egy kis sziget, kavicsos partjaival, de volt rajta pár fa és bokrok is.
Tökéletes a bdsm játékra, amit ma, velük terveztem.
Kikötés után mindenki evett egy-egy szendvicset, amit hozott magával, ivott is rá vizet, majd Kristóf megkínált a kis üvegből kávéval s megkérdezte:
- Uram, tejet nem tettem bele s cukrot sem, de itt s most szolgálhatok frissen „fejt, házi” tejjel is, ha kér. – kezdte.
- Megköszönöm, de „házi tejet” most még, nem kérek, de a tej forrását már látni akarom. Mutasd! – parancsoltam rá.
- Azonnal Uram, máris. – buzgólkodott Kristóf s térdelt is elém, s húzta le a fekete úszónaciját.
Ott meredezett előttem a már kezdődő, keményedő farka a szép, fekete, sűrű bozontjában, előre mutatóan, de még csak éppen elővillanó makkjával.
Nem is kellett biztatnia, odahajoltam s bekaptam. Alaposan lecumiztam, mire megszólalt:
- Másnak is kellene hagynia Uram, talán. – kezdte Kristóf, de rácsaptam a már merev farkára, mire felüvöltött s ennyit mondott csak: - Azért csak szabad szólni talán, Uram.  - nyögte ki.
- Szabadni szabad, de a büntetést is viselni kell a fecsegésért. – okítottam Kristófot.
Majd már Kristófot – csuklóinál összekötve – s ezzel a kötélnél fogva felhúzva, kikötöttem az egyik fához. Majd előbb Tiborra mutattam, hogy szopogassa csak meg, de előtte vegye le ő is a gatyáját, majd mikor láttam, hogy Kristóf teste már nagyon remeg, leállítottam, s míg hagytam Kristófot „pihenni”, Krisztiánt utasítottam, hogy vegye le a sárga gatyáját, majd térdeljen csak oda az unokatestvére elé s most már ő szopogassa tovább.
Mind a ketten kicsit feszélyezve érezték magukat s ezért kelletlenül tették, ami a dolguk volt, így Krisztiánt kicsit elnáspángoltam egy felkapott bottal a popóin, szépen, alaposan, csakúgy csattogott, ő meg sikoltozott.
De kapott a végén Kristóf is, mert megkért, inkább őt verjem, mint az unokaöccsét.
Hát kapott, nem keveset. 
Utána még Krisztián szophatott tovább, cumizhatta Kristófot, míg csak el nem ment. A szájában, mert a gyakorlatlan öcs, nem engedte ki Kristóf farkát, így telibe kapta a torkába, amit jött belőle. S biztosan nem kevés jöhetett.
Krisztián öklendezett, köpködött erősen, így ráparancsoltam, hogy igyon s köpjön, majd még egyszer tegye ezt...
Mikor Krisztián már jobban lett, összekötöztem a csuklóit hátul egy kötéllel, majd ugyanazon kötéllel a bokáit is össze, majd a csuklóihoz kötöztem. Végül jó sok, fa csipesszel végig csipeszeztem a hónaljaitól, az oldalán, hasán át, a mellbimbóiig, de jutott a gátjára és a belsőcombjaira is.
Ekkor Tibornak megparancsoltam, hogy fektesse előre, a térdeire s a homlokára, majd ebben a helyzetben alaposan megkötöztem a farka tövét s szétkötöztem a golyóit is egymástól. Visszaállíttattam Tiborral az előbbi helyzetébe, majd a pertli végét most Tibor – hasonló helyeire – kötöztem s egy hosszú szíjakból álló bőr korbáccsal Tibor popóit kezdtem csapkodni, így az meg-megugrott, de csak addig, míg a pertli tartott, de akkor ketten sikkantottak fel – ő és Krisztián is – egyszerre, mert mindkettőt megrántotta az „ékszerénél” a pertli, ami fájt.
Ezzel is jól eljátszottunk, s hogy közben Kristóf se panaszkodjon, így őt is megcsipkedtem az egyik törölköző végével. Ha találtam egyszerre hárman kiáltottak fel, hanem, akkor én dühömben, hogy mellé ment. 
Kicsit otthagytam őket magukra s a szigeten kószáltam, míg nem találtam egy hangyabojt. Hoztam egy poharat, abba felmertem abból hangyástól s odavittem, ahol a többiek voltak. A kavicsra szalvétát terítettem s úgy oda, arra a hangyabojt. Krisztián és később már Tibor is, izgett-mozgott, ahogyan a hangyák elkezdtek rajtuk mászkálni.
Vettem egy üveg vizet s azzal leöntötten őket, így rövid időre megszabadultak a hangyáktól, de hamarosan újra megjelentek s kezdtek újra fel- s végigmászni rajtuk. „Táncoltak”újra mind a ketten.
Kristóf elhűlve nézte ezt. Remélte ő nem kap a hangyákból. (Tudtam, hogy nagyon irtózik a hangyáktól, a hideg is kirázza tőlük őt. )
Ő más kínzást kapott:
Alaposan kezdtem őt is végiglocsolni egy üvegből vízzel, majd hagytam, így lassan bogarak kezdtek rászállni s mászkálni rajta. Én meg oda- odacsaptam a kezembe lévő korbáccsal, így kis időre elrebbentek, de a korbács csípése maradt. 
Jól elszórakoztam felváltva velük.
Majd szétengedtem Tibort és Krisztiánt, az maradt összekötve, de most Kristófot eloldozva elé, azaz alá fektettem s most Kristóf szopogatta, nyalogatta Krisztián farkát, golyóit addig, míg csak annak el nem durrant a szerszámja. Kristófra, de nem a szájába, mert ügyesebb volt.
Ekkor Kristófot hasra fordítottam s hozattam csalánt Tiborral – csupasz kézzel – s el kellett vernie Kristóf popóit a csalánnal, majd közben megütögetnie Krisztián popóit, de mivel hozzáfért, így annak farkát s golyói is.
Lett is nagy sikongatás, felkiáltás, izgés-mozgás.
S hogy Tibor se maradjon ki a jóból, így ő nem csalánnal, de az előbb szedett, kicsit tüskés, ágdarabbal kapott a popóira, a vágatába, de a farkára s golyói bőrére is.
A végén mindenkit kioldoztam s bezavartam a Dunába, hogy nyakig merüljenek bele, így a hangyák is leáznak róluk, s a hűs Duna vize lelohassza a felhevült testüket.
(folyt.köv.)