A kis huncut (8)

Kristóf meg is jegyezte:
- Hát, ha nem esik nehezére, Uram, akkor megfordíthatna és a farkamra is csepegtethetne úgy - egy pár - cseppet. Nagyon élvezném ott is a gyertyák csöppjeit, nem csak érezni, mert azt talán még látnám is. – kérlelt.
- Ha csak ennyi a kívánságod, legyen! – szóltam s már fordítottam is meg és csöpögtettem oda is, a farkára, de úgy, hogy nem csak a makkjára jutott, de végig a merev farkára is, sőt bőven a farok tövére s az azt takaró szőrzetre is.
Kristóf élvezettel nézte, s csak később kapcsolt, hogy milyen lesz, ha majd onnan fogom leszedni a szőrszálaira száradt sztearin cseppeket.
Hogy hagyjam száradni a rá csöpögtetetteket s cselekvés nélkül se teljen az idő, azt találtam ki, hogy felvéve az egyik gyertyát most Kristóf alatt – persze kellő távolságra – jártattam meg, hogy a lángja ugyan nem ért a bőréhez, de azért a hőjét érezte. Így kicsit „fickándozott”, tekergette a testét, de nem sok sikerrel. Közben – élvezetei fokozására – a másik kezembe vettem a több tűs kerekes eszközt s azzal meg a testén jártam felül ide-oda.
Alul a gyertya lángjának a hője ingerelte, felül meg a több tűs kerék apró szúrásai a testét, így vagy ezért, vagy azért, de mozgott, fickándozott erősen Kristóf.
Jó ideig élveztem ezt a játékot, egy idő után – kénytelen – már Kristóf is.
Rájött, minél kevésbé izeg-mozog, annál kevesebb inger éri, s így könnyebb is lesz elviselnie.
Mikor már láttam a sztearin cseppek is kellően megszilárdultak rajta, a gyertyát letettem s körmeimmel kezdtem az egyes cseppeket meglazítani, de a tűs kereket még a másik kezemmel jártattam rajta.
A végén még a hublert is le kellett szerelnem róla, mert attól nem tudtam a farka környéki szőreihez jutni s azokról is letépni a sztearin cseppeket.
Kicsit pihentünk, adtam Kristófnak inni s egy nedves törülközővel végig is törülgettem az izzadt testét, de persze nem kihagyva, ahol tehettem, hogy a törülközővel megmarkolásszam, csavargassam a mellbimbóit, merev farkát, megszorongassam golyóit. 
A pihenő után nem tettem vissza még a hublert, mert egy vékony, de hosszabb kötéllel átfogtam együtt a farok tövénél a farkát és a golyóit, jól meghúztam a kötélcsomót s utána még, annak végeit kikötöttem a behajtott ajtó előtti rácshoz.
Most elölről is Y alakban állt, kissé megdöntve, kikötve s hátulról a farok tövénél volt kipányvázva. Így tökéletesen hozzáfértem - felülről – a feszes popóihoz s egy rövidebb szíjhosszú korbáccsal elpáholtam a fenekét. Mivel semerre sem tudott elmozdulni, bár próbált, így tökéletes volt a kínzása.
Lihegett, szuszogott, majd aprókat sikkantott is egy-egy csapás után, különösen, ha meghúztam azt, így jobban próbált belemozdulni ő is. 
Arra is jó volt ez a kikötési mód, hogy oldalról, törölközővel, csipdessem meg a testén a bőrt. Szinte mindig talált, aminek a vége egy-egy elmozdulás, majd sikkantás lett.
Majd azt találtam ki, hogy oldalt, mellé leültem a földre s céloztam meg a még mindig merev farkát s próbáltam eltalálni a törülköző végével azt. Hol sikerült, de inkább nem. Ha nem, az „kellemes” volt Kristófnak. Ha meg mégis csak találtam, akkor én kiáltottam fel.
Arra is volt módom, hogy aláfeküdve, kicsit megszopogassam a merev farkincáját, amit a számba tartva elhúztam lefele, majd elengedve nagyot csattant a hasán, s persze egy kiáltás is követte Kristóftól. Ez is jó játék volt egy időre.
Jó ideig játszottuk ezt, míg nem halkan megszólalt:
- Uram, bocsánat, hogy megzavarom élvezkedését, de pisilnem is kellene, meg nagyon közel járok a kirobbanásomhoz, s nem akarnék a szájában elmenni.
- Ne is tedd! Kioldozlak s menj! – szóltam s tettem.
Míg Kristóf a dolgát végezte s kezet mosott, azon gondolkoztam, terveztem, mit tegyek még vele.
Amikor visszajött, megint kipányváztam, mint az előbb, de azzal a különbséggel, hogy most háttal volt a földnek.
Így már sokkal jobban hozzáfértem a testéhez, mellkasához, hasához, merev farkához s golyóihoz, de a kipányvázás révén a belső combjai is „feltárultak” a foglalkozáshoz.
Először a több tűs kereket jártattam meg sokszor, oda-vissza a mereven feszülő testén, mellkasán, különösen a mellbimbóin, majd a hasán, hasa alján s végig a farkán, nem kihagyva a hátrahúzott bőre miatt szabadon maradt makkját sem. De jutott abból a golyóira is, no meg természetesen a belső combjain való „sétára” is.
Kristóf „élvezte” is, amit teste táncolása is jelzett, no meg nem maradtak el az apró sikkantások, sziszegések sem.
Így arra is volt módom, hogy egy konyhai húskiszedő fogó segítségével, a merev farkát és a szétválasztott golyóit is külön-külön „befogjam”, megnyomorgassam…. 
A vége felé a gyertyával való játék is sorra került. Nem csak a csöpögtetés, de a teste alatti gyertya végighúzása is. Különösen sokat játszottam az ánuszrózsája táján, mind jobban megközelítve azt, de azért arra vigyázva, hogy a popói bőrét ne nagyon égessem meg, egyik oldalon sem.
Utolsónak még azzal is eljátszottam, hogy a kifeszített lábujjai közé papírzsepi darabokat tettem, majd egyenként meggyújtva azokat, kicsit „megégették” a lábujjai bőrét, de természetesen nem tudta elhúzni a lábát. 
Még utoljára lemostam egy szivaccsal mindenhol, először ecetes vízzel, majd sima vízzel s alaposan letörölgettem, megmasszírozva a törülközővel a testét mindenhol.
Kis pihenő után pedig az orgazmus-kontroll játék következett.
Kezdetben lassan, majd egyre gyorsulva húzkodtam a farkincája bőrét, hol szorosan marokba fogva, hol csak éppen két ujj köz szorítva a farkát. Mikor láttam s éreztem is, hogy kezd közeledni a csúcshoz, akkor lassítottam, s vagy teljesen elszorítottam a markomba fogva a farkát, míg csak abba nem maradt a lüktetése, vagy a farka tövénél, egy ujjal szorítottam el a húgycsövét és így késztettem ellankulásra.
Ezt többször is eljátszottan vele, míg már majdnem ordítva követelte, hogy engedjem vgre elmenni. Nem tettem, hanem helyette bekaphatta a farkamat a szájával, így nem tudott kiabálni sem, no és szopogathatta azt, mélytorkozással.
Vagy 5-6x is eljátszottuk ezt, míg már n is éreztem, hogy közeledek a csúcshoz, így az utolsó pillanatban nem a szájában mentem el, hanem kirántva a mellkasára jutott a sok anyagom. 
Hagytam, hogy alaposan leszopogassa, takarítsa körben a makkom környékét tisztára, majd eloldozva mehetett magát is lemosni.
Lefertőtlenítettem vele minden használt eszközt, megtörölgette s elrakta a helyére.
Majd mindent becsuktunk, bezártunk és mentünk ki a kapuhoz, majd azt is bezárva éppen indultunk volna vissza az utcán a Duna felé, mikor a szemközti házból kiszaladt a tulaj, aki figyelhetett minket, mert időben jött a kerítéséhez; s alaposan végigmérte le-fel Kristóf mezítelen testét, majd csak annyit mondott:
- Nem hazudtam a munkásaim. Tényleg szuper!  - szólt s csettintett is hozzá.
Kristóf szemtelenül visszafordulva megkérdezte:
- Csak nem szeretne Ön is a fiúk helyére kerülni? Lehet, ugye Uram. Mikor is? - kérdezte rám nézve.
- A névnapodon, 25.-én jövünk újra. Akkor lehet, ha megfelel. Viszlát. – szóltam s elmentünk haza.
(folyt. köv.)