mazikeen (32)
Szubmisszív
Nő, Biszex
  • Van képe 
  • Van őt ábrázoló képe 

Cikkek idő szerint
2020. 08. (5)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (72)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (71)
2015. 12. (46)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (66)
2015. 08. (70)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (57)
2008. 12. (25)
2008. 11. (23)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Előszó

07. 24. 13:24 | Megjelent: 320x
Eldöntöttem. Határozottan fogok kopogni. Vajon menni fog? Miért nem vagyok képes semmit kellő határozottsággal csinálni? A fejemben olyan egyszerűnek tűnik. Valahol a gondolat és tett jelentéktelennek tűnő határán silányul el ilyen gyorsan a mozdulat? Talán, ha nem remegnének ennyire a kezeim...
Nem nyit ajtót, csak utasít, hogy jöjjek be. Benyitok, de nem látom Őt a helységben. Egyetlen másik helység nyílik ebből a szobából, arra veszem az irányt. Abban a pillanatban, ahogy átlépem a küszöböt, a karomnál fogva megragad és oldalra ránt. Csókkal köszönt...a férfi, akit soha nem láttam korábban. Kellemes érzés fog el, megmagyarázhatatlannak tűnő vonzódást érzek iránta. Ismerős, mégis ismeretlen- mintha találkoztunk volna már egy másik életben. Sötét szakálla magához vonzza a tekinetetem. Érinteni vágyom, beletúrni, érezni, ahogy végigsöpör a bőrőmön. Felé nyúlok, de félúton elkapja a csuklómat, erősen szorítja. Kétség sem fér hozzá: ő diktál, én nem akarhatok. Fekete, selyem szemfedő van a kezében. Olyannyira a hatása alá kerültem, hogy nem figyeltem, honnan vette elő. Ezúttal nem szavakkal utasít, a tarkómnál fogva irányít egy szék felé és leültet. Egy pillanat alatt köti be a szemeimet.


Zavarbaejtő csend feszül körülöttünk. Csupán lassú, megfontolt lépteit hallom körözni a testem körül és a saját, egyre szaporodó lélegzetvételeimet. Egészen különleges, bizsergető benyomást kelt, hogy nem tudom, mi jár a fejében. Már megfosztott egy érzékemtől, ezúttal elvesz mégegyet, hiszen megteheti. Ő dönti el, hogy mi fog történni...mindig is kedvére szolgált, ha kontrollt gyakorolhat mások felett. Határozott, gyors és erős mozdulatokkal kötözi hátra a kezeimet a szék támlája mögött. Egy cseppnyi félelemmel vegyes várakozás lesz rajtam úrrá. Innentől fogva teljesen ki vagyok neki szolgáltatva- ha úgy döntene, hogy visszaél a fölényével, nem tudnék védekezni ellene. Megosztó érzés: egyszerre tesz sérülékennyé és kíván meg tőlem magas szintű bizalmat az irányába. Azt hiszem, a bizalom a legszebb ajándék, amit egy ember adhat a másiknak. Egészen közelinek hallom elégedett sóhaját: a fogás tálalva, már csak az elfogyasztásra vár. Élvezi, hogy elveheti, ami megilleti.

Rövidesen a tenyere melegét érzem az arcomon, belesimulok. Hüvelykujjával követi az alsó ajkam vonalát, megnedvesíti a saját nyálammal. Erős kezei közé szorítja az alsó állkapcsom, maga felé fordítja a fejem és szenvedélyesen megcsókol. Mikor már kezdek feloldódni ebben a gyengédségben, váratlan pofon csattan az arcomon. Éppen csak felocsúdok belőle, máris a torkom szorítja. Beszél hozzám, én levegő után kapkodok. Ha tehetném, a kezeihez kapnék és ösztönösen próbálnám lefejteni őket a nyakamról, de nem tehetem- ellehetetlenítette. A hangszíne változásából is érzékelem az egyre fokozódó vágyát. Lágyan beszél hozzám, mégis határozottan. Korábban azt mondta, minél inkább izgatja a ribanc, annál durvábbá és erőszakosabbá válik. Van valami mélységesen vonzó abban, amikor a nyers, állatias ösztönök elhatalmasodnak a férfin és átveszik az uralmat. Felizgat, hogy ezt váltom ki belőle. Halvány félmosoly formálódik a szám melletti gödröcskében, leplezni igyekszem. Nem látom, mégis magamon érzem követelőző tekintetét. Tudom, hogy lassan átlépjük azt a pontot, ahol még játékként tekinthetek az egészre. Ez egyidejűleg rémiszt meg és hoz izgalomba.

Áthelyezem a súlypontom, mocorgás közben érzem, amint a szeméremajkaim elsiklanak egymáson, a bugyim a nedvességtől hozzájuk tapad. Egyre türelmetlenebb vagyok, a puncim éhezik. Tudom, itt most én szolgálok és akkor kaphatok csak faszt bele, ha ő is úgy akarja. Talán ki kellene provokálnom? Talán hamarabb megkapnám? Amíg ezen gondolkodom, felállít a székről és nekiesik a blúzomnak. Nem foszt meg tőle, csupán a melleimet akarja látni. Lehúzza a mély, ejtett vállú szövetet, egészen, amíg az anyag engedi. Meglepően könnyed, gyakorlatias mozdulattal oldja ki a kapcsot és dobja messzire a melltartót, a mellbimbóim immáron szabadon meredeznek. Pofozza, majd megszorítja őket. Felnyögök a hirtelen jött fájdalomtól, ami csak olaj a tűzre: élvezi, hogy milyen hatással van rám.

Felhúzza a szoknyám, a puncimhoz nyúl és végig simít rajta, mintegy meggyőződve róla, hogy mit idézett elő. Még őt is meghökkenti ez a nedvesség, pedig sok mindent tapasztalt már...Összecsippenti a csipkebugyi széleit szeméremdomb magasságban és erővel felrántja. A kötél formára igazított fehérnemű kéjes fájdalommal vág keresztül az intim részeimen. Hangos nyögéssel nyugtázom. Azt kérdezi fájt-e, én igennel felelek. Erre már nem válaszol, valamiért mégis úgy érzem, hogy ezt akarta hallani. Már tudja mennyire vágyom rá- a forró, nedvességtől tocsogó pinám kérkedve, hivalkodón árulkodik róla. Megfordít, most már háttal állok neki. A falnak feszíti a felsőtestem és a fenekemhez dörzsöli a merevedését. A nadrág még rajta van, de így is pontosan érzem, mennyire készen áll. Tudom, hogy szándékosan gyötör. Vajon azt akarja, hogy könyörögjek a férfiasságáért? Megőrjít.

Térdre kényszerít magával szemben. Kioldódó öv és kinyíló zipzár hangjaira leszek figyelmes. Vakon és hátrakötött kézzel várom, hogy a számba adja a farkát. Nem szoktam hozzá, hogy kéz nélkül csináljam, esetlenül bánok vele. Egy darabig hagyja, majd türelmetlenül, a hajamba markolva intenzív mozdulattal ráhúzza a fejem és keményen baszni kezdi a számat. Nem tetszik, hogy öklendeznem kell tőle, de tetszik, ahogy kényszerít rá. Időnként megkegyelmez és hagy egy kis fellélegzésnyi időt, miközben felpofoz és faszra éhes ribancnak nevez.

Leveszi rólam a szemfedőt, most már láthatom Őt. Keresem a tekintetét, saját szememmel akarom látni benne a vágyat. Eloldozza a kezeimet és magához húz. Megpróbálok ellenszegülni és eltolni magamtól, csak mert élvezem, ha incselkedhetek. Tetszik, ahogy igyekszik letörni a szabadulási próbálkozásaimat és közben egyre indulatosabbá válik. Nem tűri az ellentmondást, hamar rendre utasít. Újra fojtogatni kezd és közben felhívja rá a figyelmem, hogy az engedetlen ribancok büntetést érdemelnek. Nem enged a szorításból, amíg nem bólintottam rá, hogy megértettem mindezt és egyet értek vele. Követeli, hogy térdeljek négykézláb az ágyra, az alkaromon támaszkodva. Hangosan csattan a tenyere a fenekemen, úgy tűnik, minden ütés egyre erősebb. Vajon tényleg az? Vagy csak a képzeletem űz velem tréfát? Mindegyiknél összerezzenek. Lassulnak a másodpercek. Kezdem bánni, hogy felbosszantottam. Húsznál hagyja abba.

Megpróbálok felegyenesedni, de nem hagyja, esélyt sem hagyva nyomja a fejem az ágyhoz. Továbbra is lemeztelenített valómban, alázatosan pucsítok előtte. Szorosan mögém kerül és szélesebb terpeszbe kényszeríti a térdeimet. A puncimhoz dörzsöli a farkát, hogy kellőképpen megnedvesítse és egy cseppet sem finomkodó, jól célzott mozdulattal hatol belém. Hangosan felnyögök.Ő maga is erőteljes sóhajjal nyugtázza, hogy végre birtokba vett. Durva lökésekkel basz, miközben a csípőmet markolja. Időnként a hajamba kapaszkodva igyekszik közelebb kényszeríteni magához.

Engedélyt kapok, hogy megforduljak. Immár a hátamon fekszek, fölém hajol és megcsókol. Nagyon tetszik, ahogy csinálja, imádom a telt és puha ajkait, ahogy a fogai az én ajkaimat szorítják. Kötelet vesz elő és a kezeimet a csuklómnál fogva gondosan az ágykerethez rögzíti. A szememmel követem rutinos mozdulatait. Valamiért úgy érzem, csukott szemmel is legalább ilyen hatékony lenne. Tetszik, hogy egyszerre spontán és mégis mindig magabiztos azt illetően, hogy hogyan tovább. A lábaimat szabadon hagyja, de széttárja őket és közéjük férkőzik. Ha nem köti ki őket, szélesebb terpesszel szolgálhatom. Hamarosan a nyelvével köröz a csiklómon. Nem tudok betelni ezzel a kéjes érzéssel. Szinte remeg a testem, a hüvelyem közben üresen tátong. Türelmetlenül várja, hogy belé hatoljanak. Farokkal, ököllel, tárgyakkal, bármivel, csak tölsék meg végre.
Először két ujját dugja belém, ám hamar konstatálja, hogy a rugalmasságom többet is enged. A nyelvével lágyan mozogva a csiklómon és egyre több ujjával feszítve a hüvelyem falát gyorsan közelítek az orgazmus felé. Pillanatról-pillanatra hangosabban lihegek, ütemesebben vonaglok, szinte könyörgöm a megkönnyebbülésért. Amikor már egész közel járok- abbahagyja, még nem engedi, hogy elélvezzek. Az őrület határát súrolom. Egyre nedvesebbé és tágabbá válok ahhoz, hogy az egész öklét fel tudja csúsztatni bennem. Nem megy akadálymentesen, de előre szólt: tőle ne várjam, hogy egy kis nehézség folytán abbahagyja. Nem, ő nem szokott csak úgy meghátrálni. Ő nem próbálkozik, hanem cselekszik. Csodálom benne ezt a zsigeri elszántságot.
Sokszor elképzeltem korábban ezt a jelentet, de ezúttal nem a fantáziámban vagyunk- ez valóság. A valóság kíméletlen, ahogyan ő is az. Félelmetes itt, a komfort zónámon kívül, mégis hagyom, hogy megtegye velem. Akarom, hogy teljesen kitöltsön. Fokozatosan, de erővel tágít, végre sikerrel jár. Mozgatni kezdi az öklét a puncimban, jobbra-balra forgatja, körözni igyekszik vele. Egészen különös, feszítő érzés, egyre inkább kedvemre van. Közben a tekintetem keresi, szavak nélkül akar olvasni róla. Az ő szemei vitathatatlan fölényét tükrözik, egy percre sem képes elengedni a kontrollt. A saját hangom hallom- a vártnál hangosabban- amint fájdalmasan kiáltok fel. Szokatlan... mintha valaki más hangja lenne.

Pár perc múltán már az ágy végénél áll, némán méreget. Minden egyes szigorú pillantástól csak még inkább zavarban érzem magam, nem tudom, mire számítsak. Tudja, élvezi, hogy bizonytalanságban tarthat. Kérdezek, nem felel. Egy nehézkesen nyíló fiókban kotorász, csipeszekkel tér vissza. Különleges csipeszek, nem láttam hasonlót azelőtt. Egyenetlen felületük megbízhatóbban tartja helyén, amit össze kell csíptetni. A szeméremajkaimra helyezi őket, a végeikhez erősített zsinórt a csípőm körül tekeri körbe. Széttárt lábakkal, teljességgel kitárulkozva heverek előtte. Még mindig csak bámul engem, szinte észrevétlen nyalja meg a szája szélét. Arra kíváncsi,mi tetszik ennyire. A nedveimre pillant, melyek fehéres folyammá sűrűsödve csordogálnak a fenekem felé. Késlekedem a válasszal, néhány pofon a jutalmam.
Rövidesen a farkától öklendezek. Tövig tolja le torkomon. Megáll, éppen csak annyi időre, hogy biztosíthassam felőle, megértettem a szabályokat: ha kérdez, felelek. Az engedetlen kurva, aki nem válaszol vagy hezitál, úgy jár, ahogy én most. A könnyem és nyálam homogén eleggyé simul, ahogy bólogatni próbálok.

Éppen azon tűnődöm, milyen formás farka van, enyhén balra görbül. Lenyűgöz a bőr puhasága, úgy érzem, egész nap tudnám szopni. Egész nap viselném, ha baszna. Ahogyan ki- be mozog bennem, a csipeszek a combhajlatom és csípője közé szorulnak. Minden mozdulattal egyre fájdalmasabban nyúzzák a szeméremajkaim. A csiklóm szabadon fogad minden egyes súrlódó lökést. Tudja, hogy közel vagyok, egyik kezével a torkom szorítja. Úrrá lesz rajtam az őrület, levegő után kapkodok, a testem rángani kezd. A szorítása lassan enged, fellélegzek. Alig tértem magamhoz, ő máris tovább használ: minden lökéssel egyre nagyobb lendülettel mélyül el bennem, mocskos szavakkal illet. Akarja, hogy tudjam: csupán szexuális tárgy vagyok számára. Semmi több, mint egy test, ami pusztán azért létezik, hogy kiszolgálja alantas vágyait. Felszólít, hogy ismételjem el mindezt, mintha csak saját kinyilatkoztatás lenne. A számból akarja hallani saját gondolatait. Az elhangzottak a pattanásig feszítik vágyát. Felém térdelve veri tovább a farkát, majd hangosan élvez a melleimre. Erejét veszítve rogy mellém. Csendben fekszünk így, nem tudom meddig.

Egy idő után felkel és egy pillanat alatt eltűnik a szobából. Zuhany hangjait hallom. Szó nélkül hagyott itt, meztelenül, kikötözve.

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.