A vonatút (10.) - A büntetés, ami megtört

Kikötözött az ágyhoz, majd levette rólam az erényövet. A farkam szinte azonnal merev lett. Hosszan izgatott azzal, hogy a zoknijával és a lábával simogatott, és tudta, hogy arra vágyom, hogy megszagolhassam vagy nyalogathassam. Ezt azonban nem engedte meg, mint ahogyan arra is figyelt, hogy a farkamhoz ne érjen. Ez elég frusztráló érzés volt, nagyon vágytam arra, hogy hozzáérjen. Később csipeszeket vett elő, és egy korbácsot. Váltogatta a simogatást és a csókolgatást azzal, hogy csipeszeket pakolt rám, és a korbácssal vert - néha a csipeszeket verte le rólam. Nem ütött nagyokat, inkább izgató volt, kivéve, amikor egy csipeszt csapott meg éppen. A mellbimbómon hosszan elidőzött csipesszel is, de amikor épp nem volt rajta, az ujjaival szorította össze.
Egyszer csak abbahagyta, és a zokniját az orrom elé lógatta. A fehér pöttyös zoknijának nagyon erős illata volt, mert a hőségben biciklizett előtte benne. De éppen hogy beleszippanthattam, már el is kapta, és a farkamra húzta. Elkezdte a verni úgy, hogy a zoknija rajta volt, az egyik talpát az arcomra tette, és megengedte, hogy nyalogassam. Még jobban izgatott, amikor érezhettem a sós ízt a számban, és hallottam, hogy neki is tetszik. Nagyon hamar elélveztem, mert régen volt már lehetőségem, és a végletekig felizgatott előtte, bele a zoknijába. Ekkora viszont már abbahagyta az izgatásomat - még a lábát is elvette az arcomtól -, így egy elrontott orgazmust kaptam tőle, ami nagyon rossz érzés volt, már csak azért is, mert egyáltalán nem számítottam rá.
Tudtam, hogy meg fog büntetni, de abban a pillanatban nem gondoltam a büntetésre.
- Köszönöm, hogy elélvezhettem, Hercegnőm - köszöntem meg neki, bár nem lehetett túl őszinte a hangom, ezt nem felejtettem el megtenni.
- Nem úgy tűnik, mintha nagyon hálás lennél. Pedig előtte azt is megengedtem, hogy engem kielégíts, és a talpamat is nyalogathattad - válaszolta. És még mielőtt reagálhattam volna, lehúzta a zokniját, amibe beleélveztem, és a számba tömte a másikkal együtt. - Ezt is megköszönheted - mondta nevetve.
Erre végképp nem számítottam, és egyenesen undorítónak találtam. Bár szóba került közöttünk az, amikor valakivel megeteteik a spermáját, és azt tudta, hogy nekem negatív érzésem van ezzel kapcsolatban, arról nem beszéltünk korábban, hogy egy játékban akár büntetésként csináljuk-e - bár végül is én sem mondtam ki, hogy kizárt lenne. De ezt ekkor sem tudtuk megbeszélni, a zokni a spermámmal a számban volt, a kezeim pedig kikötve. Bár a nyelvemmel megpróbáltam kilökni, és tiltakozó hangokat is adtam ki, Luca határozottan azt mondta, hogy elmegy lezuhanyozni, és ne próbáljam meg kiköpni. Közben két-két csipeszt tett a mellbimbóimra is.
Ezt tényleg utáltam. Lassan kezdett a számba szivárogni az íze, és nagyon gusztustalan volt. Sosem vonzott ez a dolog, megalázónak és különösen kegyetlennek éreztem, hogy erre csak úgy kerülhet sor, hogy előtte elmegy az ember, és így a vágyszintje is lecsökken. Talán nagy büntetésként el tudtam képzelni, hogy a számba kerüljön vagy le is kelljen nyelnem (ezért is nem soroltam tabunak Lucával), de nem számítottam arra, hogy ekkor megteszi. Lassan telt az idő, egyre jobban éreztem az ízt a számban, és a fájdalmat a melleimben. Az, hogy elélvezés után voltam, nemcsak az undort és a megalázottságot, hanem a fájdalomérzetet is erősítette. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, mire Luca visszajött, de addigra kezdtem elfogadni a helyzetet. Nem is nagyon tehettem mást. Tudatosult bennem, hogy ez a büntetésem, amiért az előző büntetést megpróbáltam kijátszani, és eltakartam a nyakörvet, amit rámtett. Ezzel nemcsak a büntetést akartam megúszni, de tulajdonképpen azt nem vállaltam fel, hogy Luca a Hercegnőm, akit imádok, aki uralkodik felettem, és akiért bármit megtennék, aki hozzám tartozik.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor Luca visszajött frissen zuhanyozva. De még nem szabadultam, a büntetésem folytatódott. Eloldott az ágytól, de a zoknival a számban és a csipeszekkel a mellbimbóimon terpeszállásban, lábujjhegyen előrehajolva a falnak támaszkodni parancsolt. 35 nagyobb erősségű ütést kaptam a fenekemre egy övvel. Tizenöt-húsz ütés után minden egyes ütés igencsak fájt, de minden ütés elmélyítette bennem a hibázás tudatát, és azt sulykolta belém, hogy mindig engedelmeskedjek a Hercegnőmnek, akit szeretek.folyt.köv.